Hirdetés
Kamerák, multimédia
Az előlapon 5, a hátlapon pedig 12 megapixeles szenzor kapott helyet, egy-egy LED villanóval megtámogatva, PD-autofókuszra viszont csak a hátlapi modul képes, méghozzá jó tempóval. Egy szelfi. A kameraszoftver a bekapcsoló dupla lenyomásával gyorsan indul, kezelése pedig egyszerű: a kereső négy sarkában a vaku, a HDR, a kameraváltó és az effektek érhető el. Tőlük jobbra a módválasztó, a galéria, az exponáló és a videofelvevő. Adott az arcszépítés, a rögzítés hangutasítással, az önkioldó, a vízszintező, a panoráma, az esti és a kézi mód, bár az utóbbi mindössze négy fehéregyensúly sémát és érzékenységállítást kínál, az expozíciót érintőfókuszálás után lehet szabályozni. Camera2 API támogatás és DNG RAW mentés nincs.
A középkategóriában helytállóak a nappali felvételek, középen kellő mennyiségű részlettel, ellenfényben ügyesen kompenzáló HDR-rel és általában megfelelő, bár néha kissé pontatlan fehéregyensúllyal. A szélek felé haladva viszont kezdenek elmosódni a részletek, amihez a zajmentesítés is hozzátesz, aztán az egészet nyakon önti az algoritmus felesleges túlélesítéssel. Ennek ellenére jó a helyzet, amíg elég fény van, igaz ez a részletgazdag makrókra is.
Estefelé viszont, amikor a fények már olyan nyugodtak, a Redmi 5 tudománya kezd elfogyni: a fókusz, a részletek és a fehéregyensúly oldaláról nincs konzisztencia, és számos próbálkozásból kevés jó eredmény születik. Nincs messze árban a Mi A1, és annak a dupla kamerájából lényegesen több kihozható. Például telés felvételek vagy 4K-s videorögzítés, míg itt csak a 1080p adott. A képélesség középszerű, optikai és elektronikus stabilizálás nélkül a produktum pedig pont annyira remegős, amennyire a mobilt tartó ember keze. Egy példa. A sztereó hang ráadásul újfent túl lett szűrve, így a környezet effektusaiból gyakran nem sok marad meg, míg a szél gond nélkül megrecsegteti a mikrofonokat.
A Zene előadók, albumok, számok és mappák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat (a WMA-t kivéve), emellett listák és kedvencek is képezhetők. Akad jó pár widget, hangszínszabályzó, füleshez tartozó hangsémák, minőségjavítás és FM-rádió. A videolejátszó FHD felbontásig bezárólag megbirkózik a H.263, H.264, H.265, Mpeg4, DivX, Xvid és AC3 kódolásokkal, a feliratok is megjelennek. A lejátszó egy-egy oldalán ujjhúzással állatható a fény- és hangerő, emellett válaszható teljes képernyős mód, bár ez nem belenagyít, hanem széthúzza a 16:9-es videókat. 4K és HDR kódolású klipekkel nem érdemes próbálkozni, kifognak a hardveren.
A készülék alján megbújó és könnyen eltakarható monó hangszóró elég hangosan szól, hogy zajos körülmények között is hallani lehessen a csengéseket, viszont a maximumnál zajos a produktum is, úgyhogy az élvezhető hangminőséghez lejjebb kell szabályozni. Ilyenkor csak átlag feletti a hangerő és kissé „orrhangú” a produktum, viszont akad némi mély hang. Összességében átlagosnak mondható a helyzet. Ugyanez igaz a fülesre menő hangminőségre, ami szerencsére a jégi, jó, 3,5 milliméteres porton keresztül zajlik. A hangerő átlag feletti, a minőség pedig tiszta, dinamikus és zajmentes, bár részletességben nem veszi fel a versenyt az audioélményre rámenő csúcsmodellekkel. Mp3 hallgatásra simán elmegy, és ott van még a rádió is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!