Kamerák, multimédia
Ahogy a Redmi 3s és a Note 4, a Redmi 4X is 13 megapixeles kamerát kapott PD-autofókusszal, igaz, itt egyetlen LED villanó pislákol közepes fényerővel, az f/2-es rekeszértékű lencse látószöge pedig meglehetősen szűkös. A MIUI szoftver változatlan: érdemes az ismerkedést mindjárt a képminőség átállításával kezdeni normálisról kiválóra, ezt a kört egyébként a Xiaomi kispórolhatta volna. A keresőn elérhető érintőfókusz, ezt követően lehet az expozícióval babrálni. Kérhetők rácsvonalak, nagydinamikájú HDR képek, panoráma, esti felvételek, arcszépítés és pár effekt. Önkioldó, hangvezérlés, vízszintezés, QR-kód olvasás úgyszintén van, plusz a MIUI szoftver sajátossága, hogy az 5 megapixeles szelfiknél a kamerába meredő illető nemére és életkorára is tipp érkezik – hát köszönöm, nem vagyok még 43 éves, bár ítélje meg mindenki maga. A kézi beállítások közt a fénymérés, az érzékenység és a fehéregyensúly állítható. Komolyabb opciók, mint záridő állítás vagy DNG RAW mentés nincs.
Az a helyzet, hogy a Note 4-gyel összevetve a 4X jobb nappali képeket lő, ami leginkább vonalélességben mutatkozik meg, a fehéregyensúly és a dinamika itt is, ott is elfogadható. Ez a Redmi is él a zajmentesítés és szoftveres élesítés eszközével, csak kevésbé látványosan. Igaz, a széleken már nem annyira szép a lencserajzolat, mint középen. Nagy kontrasztok esetében jól jön a HDR mód, ami kissé lomha, de nagyjából jól kompenzál. A makrókra sok részlet jut, noha az érintőfókuszra szükség lehet, mert élesítésben és fénymérésben is előfordul hiba. Cserébe a kézzel rásegített végeredmény részletgazdag.
Este is jobb picivel a helyzet, persze még mindig a középkategória határain belül kell értelmezni a dicséretet. Több próbálkozásból lőhető használható fotó a sötétben, főleg, ha akad némi fényforrás, de azért itt is elég jelentős a részletveszteség, záridő állítás és optikai stabilizálás nem segít be. Ez meglátszik a 1080p-s felvételek esetében is (egy példa). Az átlagosnak mondható képminőség remegősebb az ideálisnál, a fókusz viszont stabil marad, a sztereó hangminőség pedig sokkal kevésbé lett megszűrve, mint a Note 4 felvételein.
A Zene előadók, mappák, albumok, műfajok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, de kedvencek is összehozhatók. A 4X a flac kódolást meghajtja, a wma-t viszont nem. Van még hangszínszabályzó, hangzásjavítás, többféle füleshez passzoló séma, de ezek kikapcsolásával is jófajta hang áramlik ki a 3,5 milliméteres porton. Nem hallható a frekvenciaátvitelben meghajlás, a zaj sem jelentős, bár a részletesség és a hangerő szintjén a csúcskategóriában többet lehet kapni.
Az FM-rádió füles csatlakoztatásával bírható működésre, a videókat pedig a galéria indítja. Itt két oldalt lehet ujjal állítani a fény- és hangerőt, plusz rendben meghajthatók a H.263, a H.264, a H.265 és a Mpeg4 kódolású fájlok, 1080p-ig. Viszont a DivX, az Xvid, az AC3 hang és a feliratok alternatív lejátszót követelnek, a 4K-s tartalmak pedig alternatív telefont. A monó hangszóró alulra került és közepesen szól, mind hangerő, mind pedig a minőség oldaláról. A bejövő hívást meg lehet a lakás másik végéből is hallani, de az elfogadható minőséghez két lépéssel lejjebb kell venni a maximumból.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!