Felépítés, sebesség, videó a menürendszerről
A T-Mobile G1 egy érintőkijelzős modell, így elég nehéz is besorolni, hogy okostelefon vagy PDA-e - maradjunk annyiban, hogy csak simán Android. Hol is kezdjem... talán a menürendszert bemutató videónál, így talán könnyebb lesz átlátni a dolgot.
Az Android rendelkezik egy amolyan készenléti képernyővel, amit horizontálisan mindkét irányba el tudunk görgetni. Nagyon látványos, hogy ilyenkor a háttér is mozog, plusz praktikus lehet, mert a három felületen szépen elrendezhetjük ikonjainkat. Ide ugyanis ikonokat tudunk pakolni, meg órát és Google keresősort, de ez a lista valószínűleg bővülni fog a külső alkalmazások miatt - egyébként nem pakolhatunk akárhova, mint mondjuk a TouchWIZ felületnél, a terület fel van osztva helyekre, így tehát nem kell attól félnünk, hogy összecsúsznak a dolgok. Felül található a tálca, ahol az állapotjelző ikonokat és az elmulasztott eseményeket láthatjuk - nagyon király, hogy ezt az egészet le lehet húzni, mint egy redőnyt, vagy nem is tudom, így érhetjük el az események részleteit. A menü alul található, a szürkés gombocskát kell feltolnunk az elővarázsolásához.
Az Android egy nagyon könnyen kezelhető dolog. Az a helyzet, hogy egy kicsit van benne mindenből, a felépítése nem annyira leegyszerűsített, mint az iPhone-é, viszont közel sem annyira bonyolult, mint a Windows Mobile-é vagy éppen a Symbiané. Gombokból hármat fogunk használni: a Menu feliratúval tudjuk elővarázsolni az aktuális menüpontok/programok al-, illetve saját menüjét, a Házikós gombbal a készenléti képernyőre térünk vissza, a Nyíllal pedig egy menüpontot visszaugorhatunk. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az iPhone, csak itt e két funkciót hardveres gombokkal, nem a kijelző tapicskolásával érjük el.
Látványosság szempontjából elég vegyes a rendszer. A főmenü ikonjai például elég fapadosak, ugyanakkor vannak mindenféle áttűnések és animációk, amik nagyon megdobják az összképet. A felugró ablakok egy részénél például látványosan elmosódik a háttér, de olyan is előfordul, hogy csak szolidan előjön egy ablak, ami aztán magától el is tűnik - ez történik például az ébresztés beállításakor, pár másodpercre jön csak fel, hogy hány órát tudunk még aludni. A billentyűzet széttolásakor a kép 90 fokkal elfordul, ezt nem kíséri semmilyen animáció, maga a folyamat viszont nagyon gyors, csak úgy, mint az egész rendszer. Többen is mondták a készülékre: "ez bizony iPhone szint". "Milyen szempontból?" - kérdeztem én. A válasz mindig ugyanaz volt: "Hát sebesség szempontjából!". Pedig a hardver nem kiemelkedő: 528 MHz-es Qualcomm MSM7201A processzor, 192 MB RAM és 256 MB ROM, utóbbiból adattárolásra körülbelül 60 MB-ot használhatunk fel.
A szervezőfunkciók első blikkre nagyon rendben vannak, de pontos diagnózist csak több hetes használat után tudnék adni. Az ébresztő kikapcsolva is működik, a naptár havi, heti és napi nézettel is rendelkezik, átlátható, gyors. Van számológép, mely ráadásul nem csak alapfunkciókat lát el, sinust-cosinust is számol. Viszont sajnos nagyon komoly hiányosságok is akadnak: nincs hangrögzítő, stopper, visszaszámláló, sőt, még a fájlböngésző is hiányzik. Persze biztos, hogy hamarosan tucatnyi ingyenes megoldás közül válogathatunk, de ettől még nem ártott volna valamit gyárilag is feltolni a gépre. A szoftveres bővíthetőségre a bevezetőben említett indok miatt nem térek ki, annyit mondanék, hogy a menüből már elérhető az Android Market béta verziója, a Beállításokban pedig láthatjuk az összes feltelepített programot. Az egyik legnagyobb komolyságról viszont muszáj írni: egyik nap fent voltam egy WiFi hálózaton, a gép pedig kiírta, hogy van elérhető szoftverfrissítés (azaz ROM frissítés), akarom-e most telepíteni. Mondtam, hogy persze, 3-4 perc alatt lejött a szoftver, nagyjából ugyanennyi alatt fel is települt, a gép pedig ment tovább, minden programom és beállításom megmaradt, csak épp frissült egyet az operációs rendszer. Hoppá. Ennek mondjuk szerintem már évek óta így kéne működnie minden készüléknél...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
