Bevezető, tartozékok
"Halhatatlan vagy, gyönyörű Android" - énekelte Kiss Tibor, igaz, valószínűleg kicsit más megfontolásból, mint amire e cikk alapján asszociálnánk. Nekem viszont akarva-akaratlanul ez a sor jut eszembe, ha a Google új mobiltelefonos operációs rendszerére, illetve annak jövőjére gondolok. Oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogy mi is ez az egész, honnan jött és hova tart, terveink szerint erről egy külön cikket fogunk publikálni, most pedig az olvasmányosságot és az elégséges információtartalmat szem előtt tartva írnék pár száraz tényt az új jövevénnyel kapcsolatban. Valószínűleg kevesen tudják, hogy az Android egy Linux (Monolithic) kernelen alapuló rendszer, melynek története egészen 2005 júliusáig nyúlik vissza, mikor is a szoftveróriás megvásárolta a kaliforniai székhelyű Android Incorporatedet. Már ekkor sejteni lehetett, hogy a vállalat egy mobilos oprendszer fejlesztésébe fog, a hivatalos bejelentésre viszont 2007 november 5-ig kellett várni. Az ígéret a következő volt: egy rugalmas, könnyen fejleszthető rendszer, melyhez a fejlesztőknek lehetőségük van Java nyelven írni ún. managed kódot* használó programokat (*managed kód: virtuális gépen, nem pedig közvetlenül a processzorban feldolgozott kód), plusz a Google által fejlesztett Java könyvtárakkal lehet használni a telefont. Meg úgy mellesleg majdnem az egész Android nyílt forráskódú.
Jómagam először idén februárban, a barcelonai Mobile World Congress kiállításon találkoztam az Androiddal. Egy darab gép volt az egész rendezvényen, az is a Texas Instruments standján. Megmondom őszintén, a fehér színű prototípus akkor nem gyakorolt rám különösebben nagy hatást, mára csak halvány emlékképeim vannak arról, hogy mit is tudott és hogy is nézett ki. Épp ezért ha nem is kedvetlenül, de valószínűleg a helyzet különlegességét kevésbé átérezve válaszolhattam a múlt héten a SpeedShop-tól kapott telefonra, mely szerint elsők között kapom meg az ország egyik első Androidját. A tesztpéldány először tartozékok nélkül, második körben pedig egy fehér dobozban érkezett meg hozzám, mely adatkábelt, tokot és fülhallgatót rejtett - elvileg kellett volna lennie hálózati töltőnek és egy ismeretlen méretű memóriakártyának is.
Az Android összesen négy napot volt nálam. Használtam, állandóan nyomkodtam, de ennyi idő alatt minden igyekezetem ellenére sem tudtam szőröstül-bőröstül átrágni magam az új platformon. Arra viszont elég volt, hogy az alapfunkciókkal megismerkedjek, valamint kialakuljon egy összképem a rendszerről. Épp ezért jelen cikkben a hardver mellett erre helyezem a hangsúlyt - de nem kell aggódni, mint már említettem, tervben van egy különálló Android cikk is, szoftverekkel és lehetőségekkel.
Külső
A G1 egy igazi öszvér: a T-Mobile-nak készült, Google operációs rendszer fut rajta és a HTC gyártja. Ez egyébként az első készülék a tajvani gyártótól, amelyiken annak ellenére is szerepel a logójuk, hogy kizárólagos forgalmazásra készült, ami annak a jele, hogy a HTC neve kezd ismertté válni az átlagfelhasználók körében is. Az egy másik kérdés, hogy ha nem tudnám, valószínűleg sosem találtam volna ki, hogy az eszköz az ő kezük munkáját dicséri, ugyanis teljesen máshogy néz ki, mint a többi gépük, ki merem jelenteni, hogy nagyon ronda. Ha a tényeknél akarok maradni, akkor viszont inkább azt mondanám, hogy nagy: 158 grammot nyom, mérete pedig 117 x 55,7 x 17,1 mm. Anyaghasználat szempontjából nem nevezhető prémium kategóriásnak, mindenütt puha, selymes tapintású műanyagok borítják.
Az előlap tetején a forgalmazó logója, azalatt pedig a 3,2 hüvelyk átlójú, 320 x 480 pixeles érintőkijelző található - igen, pont ekkora felbontása van az iPhone-nak is. Ami örömteli a dologban, az az, hogy a panel képminősége is hasonlóan kiváló, pedig ugye a legtöbben felbontástól függetlenül az Apple telefonját tartják az etalonnak ebből a szempontból. Talán fölösleges is mélyebben belemenni a dologba, ragyogó színek, kontrasztos kép, napfényben is kiváló olvashatóság, ezek a jelzők minden bizonnyal tökéletesen leírják a kijelzőt. Alul öt gombot és egy "navigációs golyót" találunk, utóbbival eddig jellemzően a BlackBerry készülékekben találkozhattunk, én nagyon szerettem. Érdekesség, hogy az készülékház nem egyenes, az alsó rész enyhén felfelé ível, ami kicsit banán jelleget ad a G1-nek.
A hátlap meglehetősen puritán, csupán 3,2 megapixeles kamera optikáját és a kihangosító hangszórót találjuk rajta. Pattintós megoldással rögzül, a levételhez egy pöcköt kell odébb tolnunk, amihez a billentyűzet elcsúsztatása után férünk hozzá. Az oldalsó részek hasonlóan kopárak, baloldalt találjuk a hangerőszabályzó gombpárost és a microSD bővítőnyílást, alulra egy fedlappal takart HTC ExtUSB csatlakozó jutott,a többi oldalon nincs semmi.
A kijelző eltolása utána bukkan elő a QWERTY billentyűzet. Ez így önmagában nem nagy dolog, a nyitást segítő mechanika viszont kifejezetten egyedi. Nem egy csúszkáról, hanem egy amolyan karról van szó, széttoláskor a kijelző tehát nem csak felcsúszik, hanem tesz egy enyhén íves mozdulatot is - egy kicsit hasonlít a pillangó-ablaktörlőkhöz, amik egyes Mercedes gépkocsikban találhatók.
A billentyűzet tehát QWERTY kiosztású, a gombok öt sorban sorakoznak. Nem akarom túlzásba vinni az ömlengést, de a klaviatúra elrendezés és használhatóság szempontjából egyaránt kiváló, tényleg nagyon gyorsan és kényelmesen tudtam rajta gépelni, ami minden bizonnyal a nagy felületnek is köszönhető. A gombok logikusan sorakoznak, látszik, hogy ezt valóban arra tervezték, hogy használni is lehessen.
Hirdetés
Felépítés, sebesség, videó a menürendszerről
A T-Mobile G1 egy érintőkijelzős modell, így elég nehéz is besorolni, hogy okostelefon vagy PDA-e - maradjunk annyiban, hogy csak simán Android. Hol is kezdjem... talán a menürendszert bemutató videónál, így talán könnyebb lesz átlátni a dolgot.
Az Android rendelkezik egy amolyan készenléti képernyővel, amit horizontálisan mindkét irányba el tudunk görgetni. Nagyon látványos, hogy ilyenkor a háttér is mozog, plusz praktikus lehet, mert a három felületen szépen elrendezhetjük ikonjainkat. Ide ugyanis ikonokat tudunk pakolni, meg órát és Google keresősort, de ez a lista valószínűleg bővülni fog a külső alkalmazások miatt - egyébként nem pakolhatunk akárhova, mint mondjuk a TouchWIZ felületnél, a terület fel van osztva helyekre, így tehát nem kell attól félnünk, hogy összecsúsznak a dolgok. Felül található a tálca, ahol az állapotjelző ikonokat és az elmulasztott eseményeket láthatjuk - nagyon király, hogy ezt az egészet le lehet húzni, mint egy redőnyt, vagy nem is tudom, így érhetjük el az események részleteit. A menü alul található, a szürkés gombocskát kell feltolnunk az elővarázsolásához.
Az Android egy nagyon könnyen kezelhető dolog. Az a helyzet, hogy egy kicsit van benne mindenből, a felépítése nem annyira leegyszerűsített, mint az iPhone-é, viszont közel sem annyira bonyolult, mint a Windows Mobile-é vagy éppen a Symbiané. Gombokból hármat fogunk használni: a Menu feliratúval tudjuk elővarázsolni az aktuális menüpontok/programok al-, illetve saját menüjét, a Házikós gombbal a készenléti képernyőre térünk vissza, a Nyíllal pedig egy menüpontot visszaugorhatunk. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az iPhone, csak itt e két funkciót hardveres gombokkal, nem a kijelző tapicskolásával érjük el.
Látványosság szempontjából elég vegyes a rendszer. A főmenü ikonjai például elég fapadosak, ugyanakkor vannak mindenféle áttűnések és animációk, amik nagyon megdobják az összképet. A felugró ablakok egy részénél például látványosan elmosódik a háttér, de olyan is előfordul, hogy csak szolidan előjön egy ablak, ami aztán magától el is tűnik - ez történik például az ébresztés beállításakor, pár másodpercre jön csak fel, hogy hány órát tudunk még aludni. A billentyűzet széttolásakor a kép 90 fokkal elfordul, ezt nem kíséri semmilyen animáció, maga a folyamat viszont nagyon gyors, csak úgy, mint az egész rendszer. Többen is mondták a készülékre: "ez bizony iPhone szint". "Milyen szempontból?" - kérdeztem én. A válasz mindig ugyanaz volt: "Hát sebesség szempontjából!". Pedig a hardver nem kiemelkedő: 528 MHz-es Qualcomm MSM7201A processzor, 192 MB RAM és 256 MB ROM, utóbbiból adattárolásra körülbelül 60 MB-ot használhatunk fel.
A szervezőfunkciók első blikkre nagyon rendben vannak, de pontos diagnózist csak több hetes használat után tudnék adni. Az ébresztő kikapcsolva is működik, a naptár havi, heti és napi nézettel is rendelkezik, átlátható, gyors. Van számológép, mely ráadásul nem csak alapfunkciókat lát el, sinust-cosinust is számol. Viszont sajnos nagyon komoly hiányosságok is akadnak: nincs hangrögzítő, stopper, visszaszámláló, sőt, még a fájlböngésző is hiányzik. Persze biztos, hogy hamarosan tucatnyi ingyenes megoldás közül válogathatunk, de ettől még nem ártott volna valamit gyárilag is feltolni a gépre. A szoftveres bővíthetőségre a bevezetőben említett indok miatt nem térek ki, annyit mondanék, hogy a menüből már elérhető az Android Market béta verziója, a Beállításokban pedig láthatjuk az összes feltelepített programot. Az egyik legnagyobb komolyságról viszont muszáj írni: egyik nap fent voltam egy WiFi hálózaton, a gép pedig kiírta, hogy van elérhető szoftverfrissítés (azaz ROM frissítés), akarom-e most telepíteni. Mondtam, hogy persze, 3-4 perc alatt lejött a szoftver, nagyjából ugyanennyi alatt fel is települt, a gép pedig ment tovább, minden programom és beállításom megmaradt, csak épp frissült egyet az operációs rendszer. Hoppá. Ennek mondjuk szerintem már évek óta így kéne működnie minden készüléknél...
Telefonálás, üzenetkezelés, adatkommunikáció
A telefonálás kifejezetten élmény a géppel, aminek elsődleges oka az, hogy a hangminőség kiemelkedően jó. A tesztidőszak alatt többen is megkérdezték, hogy milyen gépről beszélek, mert nagyon jól hallanak, én is hasonló dolgokról számolhatok be. A GSM-modul egyébként négynormás (850/900/1800/1900 MHz), de a masina támogatja a 3G-t és a HSDPA-t is (7,2 Mbps). Lefedettség hiányában persze EDGE-t vagy GPRS-t is használhatunk adatátvitelre, meg persze WiFi is van, 802.11b/g szabványú. A Bluetooth 2.0-s, azonban sajnos nem használható adatátvitelre, csak és kizárólag headset csatlakoztatására, ami elég kiábrándító.
A telefonkönyvben minden bizonnyal végtelen számú bejegyzést tárolhatunk, ugyanis sehol nem találtam semmi információt arra vonatkozóan, hogy korlátozott lenne a kapacitás. Mint az a képeken is látható, extra mezőkből is elég sok van, egyedi csengőhangot is hozzárendelhetünk az emberekhez, sőt, beállíthatjuk, hogy XY hívásai alapból a hangpostába menjenek - érdekes szolgáltatás, amolyan hívásszűrésként is felfoghatjuk. Képeket is elmenthetünk ismerőseinkhez, alapból kis Androidok mosolyognak ránk vissza, jópofa és vicces. A hívásnaplót és a tárcsázófelületet szintén a telefonkönyvből érhetjük el, egészen pontosan négy fül található felül, melyek segítik a váltás az alkalmazások között - a matematikusokat megkímélném a felesleges gondolkodástól, a negyedik fülön a leggyakrabban használt emberkék, pontosabban a számok láthatók. Nagyon jópofa és egyben hasznos, hogy a hívásnaplóban nem csak a hívás időpontját láthatjuk, hanem azt is, hogy hány perce zajlott le a beszélgetés. Hangtárcsázás is van, a neveket természetesen nem kell előre felmondanunk, a szoftver több-kevesebb sikerrel felismeri, hogy kit akarunk hívni.
Az üzenetkezelés kiváló. Van e-mail kliens, de GMail hozzáférésünket egy külön menüpontból érhetjük el. Csatolt fájlok és hitelesített IMAP szerverek? Az Androidnak nincs gondja velük. Chat-kliens is van, AIM, Google Talk, Windows Live és Yahoo! Messenger hozzáférésünket egyaránt felhasználhatjuk. Az SMS-ek személyekre bontva láthatók, chat-szerű nézetben, ezerszer láttam már ilyet, de azért mindig örülök neki. Örvendetes, hogy van szövegkijelölés és másolás/beillesztés is, igaz, a beviteli csíkot elég nehéz pont középen megnyomni - ott kell ugyanis ahhoz, hogy feljöjjön az efféle funkciók eléréséhez használatos almenü. Virtuális billentyűzet nincs, gépelni - és kvázi SMS-t írni - csak és kizárólag az igazival tudunk, ami szerintem így van rendjén.
Google programok és extrák
Gondolom egyértelmű, hogy egy Google-telefon nem szűkölködik a Google-alkalmazásokban. Mindenek előtt itt van a YouTube, mint olyan: nagyon gyors, a videók nagyon szépek a kijelzőn, meg eleve nagyon jól használható. A webböngésző minden bizonnyal Chrome alapokra épül, ami talán kevésbé fontos, mint az a tény, hogy kiváló. Nem mondom, hogy trónfosztás történt, a Safariban a multi-touch miatt még mindig könnyebb a zoomolás, ellenben az Android böngészője hasonlóan gyors, ráadásul görgetésnél nem kockázza ki a még be nem töltött részeket. Aranyos szolgáltatás továbbá, hogy amennyiben "kizoomolunk" - avagy áttekintő nézetre kapcsolunk -, ujjunk helyén egy nagyító látható, tehát egy pixelszámra terjedelmes weblapot egyszerre tudunk olvasni és átlátni.
Dobpergés, cintányér, jöjjön a legnagyobb királyság: Google Maps. Van, működik, gyors, nem is ez a lényeg benne, hanem hogy van Street View nézet is, mely ráadásul nem is akárhogy működik. A szolgáltatást nem ismerők kedvéért gyorsan elmondanám, hogy miről van szó: az Egyesült Államokban és Európa pár országában a Google végigcikázott pár olyan autóval, melyek tetején egy 360 fokos látószöggel rendelkező kamera volt. Innentől minden logikusan következik: az autók X méterenként fotóztak egyet, mi pedig Google Mapsban szépen végigsétálhatunk egész Amerikán, legalábbis virtuálisan. Nos, a szolgáltatás Android alatt is elérhető, szépen betöltődik a kép, nézelődni pedig csak és kizárólag a készülék mozgatásával (!) tudunk. Úgy kell elképzelni a dolgot, mintha a képet készítő kamera helyén állnánk, sötét lenne, a telefonunk pedig egy zseblámpa lenne, ami ugye oda világít, ahova nézünk. Marha nagy móka állni, kezünkben a telefonnal forogni körbe-körbe, persze a dolog hátránya az, hogy csak álló helyzetben használható, plusz szociális beállítottságtól is függ, mármint nem biztos, hogy mindenki szereti, ha vadidegen emberek hülyének nézik.
Ezzel nagyjából ki is fújt az extra programok listája, van még egy Amazon MP3 bolt, ennyi. Okos és használható megoldások, apró innovációk és buta hiányosságok, nagyjából így lehetne összefoglalni a szoftveres oldalt. A helyzet véleményem szerint közel sem olyan vészes, mint az iPhone-nál volt annak idején, de ettől függetlenül tény, hogy az Android sem tökéletes.
Multimédia
A kamera 3,2 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között nem segíti villanó. Beállítási lehetőségek nincsenek, videókat sem tudunk venni vele, a képminőség pedig pocsék, a fotók zajosak, homályosak, színekben szegények, plusz a fehéregyensúly hajlamos téveszteni, ami kékes tónusú felvételekben nyilvánul meg. Több szót kár is vesztegetni rá, képek alant.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Zenei téren leginkább a 3,5 mm-es jack kimenet és az FM-rádió hiánya miatt kell kompromisszumot kötnünk, mert a lejátszószoftver egy jól sikerült darab. Persze semmivel sem jobb, mint a konkurenciáé, csak jól kezelhető és látványosan néz ki. A zenékre ID3 információk alapján tud szűrni, a görgetőrutin itt is ragyogóan teljesít, hangszínszabályzó viszont sajnálatos módon nincs. Kihangosítva meglepően jól muzsikál a gép (szó szerint, haha), a gyári füles elég közepes, a hangok nem valami tiszták.
Egy fontos részt majdnem kifelejtettem: a zenelejátszó fut a háttérben, csak úgy, mint a többi program. Éppenséggel nem olyan multi-taskingot kell elképzelnünk, mint amit a Windows Mobile-nál/Symbiannál megszokhattunk, nincs feladatkezelő, amivel tudunk az alkalmazások között váltani, viszont ha valamiből a házikós gombbal lépünk ki, újra elindítva emlékezni fog rá, hogy hol voltunk. Ez alól a zenelejátszó alkalmazás a kivétel, azt ugyanis elérhetjük a tálcáról - sajnos a zenét irányítani kintről nem tudjuk, tehát ahhoz, hogy számot léptessünk, először le kell húznunk a tálcát, majd rá kell böknünk az aktuális szám címére ahhoz, hogy visszajöjjön a szoftver. Ami egyébként nem boldogul a mozgóképekkel.
Akkumulátor, összegzés
A HTC Innovation felirattal ellátott akkumulátor 1150 mAh-s, cserélhető. Ez a kapacitás sajnos elég kevés az Androidnak, nekem egy napot sem igazán bírt ki, amihez persze hozzátartozik az is, hogy tényleg rengeteget nyomkodtam, nagyon sokat ment a WiFi, meg minden nap beszéltem egy-másfél órát. A beszélgetési idő a gyári adatok szerint 5 óra és 20 perc, ez véleményem szerint teljesen irreális, de egy napot WiFizés nélkül azért valószínűleg kibír a G1.
Összegzés:először is nem árt tisztázni, hogy a készülék értékelésekor tulajdonképpen magát az Androidot értékelem, mivel ugye ez az első ilyen rendszerrel ellátott masina. Persze elvonatkoztathatok ettől, akkor azt mondhatom, hogy a G1 egy egész jól összerakott, nagyméretű, ronda masina, ami nagyon szép kijelzővel, tényleg kiváló billentyűzettel és robusztus hardverrel van ellátva. Ehhez jön hozzá az Android. Az Android, ami új, kicsit kiforratlan, viszont véleményem szerint rendkívül előremutató. Sajnos muszáj az iPhone rendszeréhez hasonlítanom, ugyanis hasonlóan gyors, egyértelmű a használata és elrontani sem nagyon lehet. Egy fontos különbség viszont van: könnyebb rá fejleszteni, ráadásul az Apple-lel ellentétben a Google erősen támogatja is a fejlesztőket. Biztos vagyok benne, hogy pár hónapon belül se szeri, se száma nem lesz a kiválóbbnál-kiválóbb alkalmazásoknak, ahogy abban is bízom, hogy valamelyik gyártó előbb-utóbb előrukkol egy vállalhatóbb kialakítású géppel, amiben akár jó kamera is lehet. Örülök, hogy megérkezett az Android.
 |
| T-Mobile G1 |
Bocha
A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük.
Specifikáció
| T-Mobile G1 | ||
 |
Technológia | GSM/GPRS/EDGE 850/900/1800/1900 MHz UMTS/HSDPA 2100 MHz |
| Operációs rendszer | Google Android | |
| Méret | 117 x 55,7 x 17,1 mm | |
| Tömeg | 158 gramm | |
| Processzor | 528 MHz-es Qualcomm MSM7201A | |
| ROM / RAM | 256 / 192 MB | |
| Kijelző | 3,2 hüvelyk átlójú, 320 x 480 pixel felbontású, 16 bites színmélységű érintőkijelző | |
| Bővíthetőség | microSD | |
| WiFi | 802.11b/g szabványú | |
| Infra / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| GPS vevő | van | |
| Audio | HTC ExtUSB kimenet, mikrofon, monó hangszóró | |
| Fényképező | 3,2 megapixeles, autofókuszos | |
| Akkumulátor | 1150 mAh-s cserélhető Li-Ion | |
| Egyéb | QWERTY billentyűzet, giroszkóp | |
