Hardver

A csillogós burkolat alatt a Samsung eddigi legdurvább hardvere lapul. Néhány nappal a Galaxy S III hivatalos premierje előtt mutatkozott be a Samsung Exynos mobil processzorcsaládjának első négymagos tagja, mely az elődjével teljesen azonos lábkiosztásával rendkívül leegyszerűsíti az átállást. A 32 nanométeres gyártástechnológiával készülő Exynos 4 Quad kapcsán a legfontosabb újítás, hogy a p és n típusú tranzisztorok kapuelektródái poliszilícium helyett különböző fémes anyagokból készülnek; mely mellett a source és drain elektródák között elhelyezkedő szilícium-dioxid réteget is hafnium-alapú, magas k állandójú dielektrikum váltja fel. A HKMG (High-K Metal Gate) néven is ismert eljárás révén az 1,4 Ghz-es maximális órajelen futó processzor fogyasztása az elődjénél kétszer nagyobb számítási teljesítménye ellenére is 20 százalékkal alacsonyabb, mely az üzemidőre is jótékony hatással lehet.

Ez a vas természetesen a Galaxy sorozat következő sorozataiban is elérhető lesz, legalábbis Hankil Yoon, a Samsung rangidős termékstratégiai alelnöke ezt állítja. A grafikus gyorsításért egy Mali-400 MP4 GPU felel, amely ne tévesszen meg senkit: ez nem az a Mali-400, ami gyengébb modellekben is felbukkan, hanem egy többmagos verzió. A RAM mérete 1 GB, a belső háttértár 16, 32, illetve 64 gigabájt lehet, amely microSD-vel akár duplázható is. Ez igen impozáns arzenál, ezért aztán meg sem lepődünk, hogy a szintetikus sebességtesztekben a Galaxy S III konkrétan aláz mindent.

Ahogy arra már korábban utaltam, a Samsung komolyan rágyúrt a különböző érzékelők használatára is. A tekintetkövetésről már esett szó, ez több-kevesebb sikerrel működik, de van még egy sereg apróság, például kijelző feletti burkolat mögé rejtett led, amely pirosan, kéken és zölden képes villogni. Ebből a piros egyértelmű: merülésnél villog, töltésnél fixen világít. A kék jelzi az összes klasszikus eseményt (hívás, SMS, email, FB-chat), a zöldet igen ritkán láttam, és még nem jöttem rá, hogy mikor zöld, de istenbizony, van, amikor zöld.

A telefon különösen nagy arzenált vonultat fel a mozgással kapcsolatos apróságok frontján. Ha valakitől üzenetet kapunk, akkor arcunkhoz emelve a készüléket, rögtön hívja is az eszköz az illetőt. Ha egy hosszú listában bóklászunk (mondjuk emailek), akkor az S III tetejére kell koppintani kétszer és a szoftver a lista tetejére ugrik. Az már számos telefonnál alap, hogy a bejövő hívást lehet némítani úgy, hogy arccal lefelé lerakjuk a készüléket, ez működik az ébresztőnél is. Tud olyat is a gép, hogy ha arccal lefelé van valahol, akkor megemelve a készüléket bekapcsol a kijelző, ha és amennyiben van elmulasztott eseményünk, hogy egyből láthassuk ezeket, bár ez annyiban felesleges hogy a led úgyis tájékoztat minket erről. Nagy kedvencem, hogy ha képernyőképet szeretnénk menteni, akkor a tenyerünket élével el kell húzni jobbról balra, vagy fordítva. Ez mindig működik. Van olyan mozgással kapcsolatos okosság is, hogy a telefon döntögetésével tudunk egy ikont áthúzni a kezdőképernyő egyik oldaláról a másikra, szintén a készülék mozgatásával lehet a nagyított képen bóklászni a galéria használata mellett (ez inkább idegesítő), illetve Bluetooth eszközök keresése esetén az új keresés indítását rázogatással is elindíthatjuk.

A fenti mozgással kapcsolatos okosságok egyenként letilthatóak, mindegyikről kaphatunk egy rövid demót is, ha nem egészen értjük, hogy mit értenek a magyar fordítók a kissé nehézkesen megfogalmazott definíciók alatt. Ezek az apróságok teszik a Galaxy S III-at tényleg szerethető készülékké. Ami nekem személy szerint hiányzott ennyi kedvesség mellett, hogy a bejövő hívást fel tudjam venni a középső gomb megnyomásával, de erre speciel pont nem gondoltak Koreában, viszont szerencsére a Google-nél igen, és mélyebbre túrva a beállítások között meg fogjuk találni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!