Adatátvitel, zene
A nálunk elérhető Galaxy S III modellek nem képesek LTE adatátvitelre, de így sem lesz okunk panaszra, hiszen normális hálózati körülmények között akár 21 Mbps letöltési sebesség is elérhető. Felfelé 5,76 Mbps a tempó, ez is röhögve elég mindenre, a nyolc megapixeles fotók is úgy suhannak el levélben, hogy öröm nézni. Ha nincs mobilnet, akkor is rengeteg egyéb opciónk van, rögtön az átlagos érzékenységű WLAN-nal érdemes próbálkozni, amely 802.11 a/b/gN szabványú. A készülékben van DLNA, ehhez a szokásos, néven futó kezelőfelületet kapjunk meg. A Bluetooth 4.0-s, természetesen képes a sztereó hangátvitelre is, de akad itt még NFC, WiFI Direct, illetve S Beam nevű okosság is, erről mindjárt részletesebben is szólunk. Az USB portra átalakítókat dugdosva megoldható a HDMI kivezetés és az USB OTG funkció is, amellyel például pendrive, vagy egér is ráköthető a telefonra.
A böngészőt a Samsung erősen átdolgozta. Először is vihargyors, a flash meg sem kottyan neki, ha akarjuk, akkor mindent automatikus úgy tördel, hogy a legjobban elférjen a képernyőn, a kétujjas nagyítás után is átrendezi az oldalakat. A böngészőnek külön lehet állítani a fényerősségét, ez nincs befolyással a telefon általános beállításaira. Természetesen több oldalt is kezel, megadhatjuk, hogy új oldal automatikusan a háttérben nyíljon fel, vagy dobja rá a jelenlegire.
No, akkor jöjjön a híres S Beam. Alapból az a felállás, hogy van az úgynevezett Android Beam, ami NFC-n keresztül küld át apróbb dolgokat, névjegyeket, linkeket, naptárbejegyzéseket. Az S Beam annyival tud többet, hogy itt is NFC-n veszi fel a kapcsolatot a két masina, de nem korlátozódik ilyen aprócskára az átnyomható dolgok mérete, simán át lehet lőni képeket, videókat is. Mondjuk a haverunk felveszi, ahogyan éppen leöntjük magunkat sörrel / borral / ásványvízzel / kókusztejjel (a megfelelőt kérjük aláhúzni), elkezdni nézni a videót és jókat röhög, akkor két gombnyomás után a telefonokat egymáshoz érintve létrejön a kapcsolat és pillanatok alatt (tényleg fél perc sem kell egy több száz megás anyaghoz) átmegy a mozi WiFi Direct kapcsolat segítségével, de úgy, hogy a fogadó eszköz el is kezdi lejátszani, amint átért. Ez elég látványos fícsör, s el tudom képzelni, hogy nem csak a felvázolt szituációban hasznos.
Zenei téren a Galaxy S III elég fejlett. Egy Wolfson DAC felelős a hangtisztaságért, és ez érződik is, bár nem a telefon kihangosított állapotában. Ilyenkor ugyanis maximális hangerőn (ami egyébként nem túl öblös) kissé rezonál az egész masina. Jobban tesszük, ha fülessel állunk neki a történetnek, ott nem lesz hiba. Pozitív, hogy a hangerőt szabályozó gombok akkor is hatással van a zenére, amikor a telefon lezárt kijelzővel pihen a zsebünkben. Természetesen van albumborítós nézet, rengeteg sémát tud az equalizer, de csinálhatunk egyedi hangzásképet is. A lejátszóban van egy olyan nevű opció, hogy "zenesarok", először számítottam Juhász Előd felbukkanására, de tök másról van szó. Kapunk egy mátrixot, a négyzet oldalaira azt írta a Samsung, hogy higgadt, játékos, szenvedélyes és izgalmas. Megnézegeti a zenéinket a szoftver, majd kis négyzetek mögé rejti a számokat, mi pedig tudjuk azt mondani, hogy legyen itt valami játékos és szenvedélyes, és akkor berak mondjuk egy Smash Mouth számot, vagy hasonlót. Éljen, erre tényleg égető szüksége volt az iparágnak.
Nem maradt ki a repertoárból az FM-rádió, ehhez szükséges a fülhallgató csatlakoztatása is. RDS képességekkel is rendelkezik, indításkor rögtön egy csatornakereséssel támad. Korrekt, szép a felület, fut a háttérben, ennek az alkalmazásnak a vezérlőgombjai is beköltöznek az állapotsáv alá, hogy könnyen tudjuk lelőni Zámbó Jimmy-t, ha felcsendül. (Bár ez ma már szükségtelen…) A zenei repertoár része egy diktafon is, ez azonban nem hajlandó folyamatban levő hívás közben üzmelni, és ezt a tudtunkra is adja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
