Bevezető
Nem mondom, hogy unottan toltuk félre a két S22-t, hogy csak az Ultrával foglalkozzunk, mert akinek nem kell a toll, de mégis egy csúcskategóriás motyóra vágyik a Samsungtól, annak most ez két modell a gyártó ajánlata. Ám ha azt nézzük, hogy az S21-hez képest mik a változások, akkor nem annyira nagyon szignifikáns az előrelépés, de egy S10-ről váltva már bőven van fejlődés. Ám ha minden évben frissíteni illik a csúcsmodellt, akkor az ma már azzal jár, hogy a legtöbb cég csak a jól bevált recepten farigcsál, manapság már nem fejlődik olyan dinamikusan a telekommunikáció évről-évre, mint 5-6 esztendővel ezelőtt.
[+]
Az S22 és az S22+ tehát az S21 receptjét viszik tovább, a megjelenés előtt mindenki arra várt, hogy kiderüljön, hogy az egyes piacokon (nálunk is) Exynos 2200-zal szerelt gépek mennyire lesznek versenyképesek a Qualcomm Snapdragon 8 Gen 1-es chipsettel, más falrengető újdonságra azonban nem számított senki — és nem is nagyon lett. A One UI felületet már jól ismerik a márkát követő felhasználók, a kamerás teljesítmény kapcsán is a finomhangolás volt az elvárás, a töltési sebesség növelése azonban nem csak puszta elvárás, hanem piacilag is fontos feladat (lett volna), hiszen ezügyben a konkurencia lelépte a Samsungot.
[+]
Magyarán sok meglepetést nem tartogatott az újdonság, ráadásul az S22+ nem sokban tér el a kistestvértől: elsősorban a méretből fakadó előnyökre kell itt gondolni (kijelző, akkumulátor), de azért ha jobban átböngésszük a specifikációs táblázatokat, akkor fel fog tűnni majd még néhány apróság (például az UWB szabványt csak a nagyobbik eszköz támogatja), de az alapképességek és a szolgáltatáskínálat kapcsán minimálisak az eltérések, tehát ezúttal sem volt különösebb értelme, hogy két ugyanolyan tesztet tegyünk le az asztalra, szóval összevontuk erőinket, a kis S22-t jómagam, a kicsit nagyobbikat pedig Virág Dani kezdte el használni, hogy aztán ebben az anyagban mindkettőnk tapasztalatai helyet kaphassanak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
