Samsung Galaxy S21 Ultra - vákuumcsomagolás

Külsőben újít, kamerában és tollban erősít, a dobozon viszont spórol a Samsung topmobil.

Hardver, szoftver, fotós képességek

Most következhetne, hogy a szomszéd benchmark pontja mindig zöldebb, és már megint Exynost kapott Európa (a chipet szentkuti11 erre részletezte) a gyakran gyorsabb és takarékosabb Snapdragonnal szemben (888-as mobil nem járt még nálunk, de külső eredmények az utóbbi tekintélyes GPU teljesítményére utalnak), ám manapság nem a nyers erőn, hanem a megfelelő optimalizáláson múlik minden, és a Samsung felszámolta az összes korábban jellemző laggot, hogy a rendszer 120 Hz-en tökéletesen gördülékeny legyen. Ezért meglepő, hogy az Asphalt 9 QHD felbontáson szaggatott, mintha este bevert volna másfél liter házi pálinkát, és dadogásból FHD felbontáson is maradt. A GRID Autosport eggyel jobban futott, de alighanem 30 fps-re korlátozva, míg a Real Racing 3 és a CS Mobile teljesen kiegyensúlyozottan, bár észrevehető melegedés kíséretében. Inkább optimalizálási lehet tehát a gond játéktól függően, de hát éppen ezért esküsznek sokan a jóval elterjedtebb Snapdragon mellett, amire a fejlesztők koncentrálnak. A 12 GB RAM mindenesetre kövér, a 128 GB-os, nem bővíthető tárolóra pedig Android 11 alapú One UI 3.1 került, amit szintén a kolléga részletezett, az S Pen kérdést pedig már letudtuk, direkt az Ultrához szánt kellék most még úgyse kapható.

Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható)
Benchmark Samsung Galaxy S21 Ultra Huawei Mate 40 Pro perf. Asus ROG Phone 3 Samsung Galaxy Z Fold2 Apple iPhone 12 64 GB Xiaomi Mi 10 Pro
Rendszerchip Exynos 2100 HiSilicon Kirin 9000 Snapdragon 865+ Snapdragon 865+ Apple A14 Bionic Snapdragon 865
AnTuTu Bench. 8.x 662303 pont 708364 pont 642812 pont 567143 pont 550557 pont 592695 pont
Geekbench 5 (single/multi) 1092 / 3585 pont 1010 / 3741 pont 968 / 3332 pont 935 / 3099 pont 1578 / 3826 pont 896 / 3326 pont
GFXBench Car Chase onscreen 31 fps 48 fps 48 fps 32 fps 53 fps 42 fps
GFXBench Car Chase offscreen 63 fps 68 fps 56 fps 55 fps 72 fps 51 fps
GFXBench Man. onscreen 92 fps 90 fps 117 fps 60 fps 58 fps 88 fps
GFXBench Man. offscreen 161 fps 169 fps 132 fps 129 fps 182 fps 122 fps
AndroBench Sequential Read 1906,04 MB/s 2007,25 MB/s 1630,78 MB/s 1609,01 MB/s - 1727,61 MB/s
AndroBench Sequential Write 1255,37 MB/s 1255,25 MB/s 747,23 MB/s 735,14 MB/s - 753,44 MB/s
AndroBench Random Read 312,22 MB/s 388,62 MB/s 248,98 MB/s 216,51 MB/s - 228,32 MB/s
AndroBench Random Write 295,77 MB/s 523,34 MB/s 249,18 MB/s 205,15 MB/s - 213,21 MB/s


[+]

Így huszárvágással rátérhetünk a 40 megapixeles előlapi kamerára, melynek azért nem feleslegesen nagy a felbontása, mert alighanem pixel binning feldolgozás után jön össze a tűéles és dinamikus, normál önfotó (6,5 megapixeles példa) és a szélesebb, teljes látószögű 26 mm-es, ami elé több alak fér (10 megapixeles példa). Megvan a képernyővillanó, jó pár effekt, a PD-autofókusz és a 4K / 60 fps korrekt elektronikus képstabilizálással (nappali és esti példa), a minőség nappal remek, akárcsak 4K / 30-cal verzióban. A portrét, szemre és EXIF adatra támaszkodva a főkamera hossza össze, mert Bog félalakos változatban, jófajta háttérelmosással élesen látható, szűkebb szoftveres vágást választva viszont messze nem tűéles kissé megfáradt arca, pedig előny lett volna itt a 3x-os zoomkamera bevetése (már nem Bog szempontjából).


[+]

No, de nézzük a hardvert sorjában: a 108 megapixeles főegység alighanem a Samsung legújabb ISOCELL HM3 szenzorát használja 1/1,33” méreten, továbbfejlesztett PD-autofókusszal (kevesebb az élesítési hiba ellenfényben, de még mindig előfordul), lézeres segéddel, 83 fokos látószöggel (24 mm), f/1,8-as rekeszérékű blendével és optikai képstabilizálással. Az ultraszéles modul végre autofókuszos (dual pixel, 12 megapixel, 120 fokos látószög, f/2,2), ekként pedig szupermakrók is lőhetők vele, sokkal közelebb férkőzve a tárgyakhoz (lásd az első sort), mint a főkamerával (második). Az előbbi szélesebb mélységélességet kínál, az utóbbi meg jobban elkülöníti az előteret a háttértől, 8-9 centis minimális tárgytávolsággal.

Kihívója akadt az ultranagy felbontásban és a zoomban profi Huawei telefonoknak az S21 Ultra személyében (első sor), és épp a P40 Pro volt nálam az összevetésre (második). Az első oszlopban a főkamerák maximális felbontásával indítunk (P40: 50 megapixel), majd jön a 2x-es szenzorzoom ugyanezzel az egységgel. Aztán a Samsung 3x-os zoomegysége (10 megapixel, dual PD-autofókusz, f/2,4, 35 fokos látószög, 72 mm, OIS) a Huawei 5x-öse ellen (12 megapixel, 135 mm, OIS), végül az S21 Ultra ütőkártyája, a 10x-es, periszkópos optikai zoom (10 megapixel, 10 fokos látószög, 240 mm, f/4,9, OIS) a P40 Pro hibrid nagyításával összevetve.

108 megapixelen a Samsung nem kevesebb, mint 12000 x 9000 pixelnyi képszörnyeteget hoz össze, 26 megabájtos fájllal, a Huawei meg 8192 x 6144 pixeleset, amire földi halandónak sosincs szüksége. Ám mégis annyival több a részlet (amiben nálam a Huawei nyer, dinamikában meg a Samsung), hogy már csak azért érdemes lehet így kattintani 12 megapixel helyett, hogy például 27 megapixelre leskálázva falra nyomtassunk a felvételekből és a szoftveres túlélesítést kikerüljük. Szenzorzoomban valamiért az S21 hasra esik: nettó digitális a 2x-es nagyítás, míg a P40 részletes eredményt szül – még 3x-os szenzorzoom esetén is! A Samsung 3x-os valós zoomképe éppoly meggyőző, mint a Huawei 5x-öse, csupa részlettel. A 10x-es zárófutamot pedig Ultra kényelmesen behúzza: egyértelmű a részletelőny a P40 Pro középminőségű hibrid vonalélességével szemben. Már csak az a kérdés, hogy évente hányszor van szükség ekkora nagyításra – részemről nagyjából ötször.

A főkamera 12 megapixeles alapképeire áttérve: a felvételek nappal tűélesek – túlságosan is, komolyan rámegy erre az algoritmus – a dinamikaátfogás és a színek rendben. Észrevehető nem kevés kontrasztkiemelés is, a 108 megapixeles képek szerintem természetesebbek, mindenesetre a helyzet este is masszívan meggyőző: a részletek, a színek és a dinamika is topon. A legalsó sorban pedig a kézzel megtartható éjjeli mód segít rá még világosabb képeket szülve, bár igazából koromsötétben látszik a különbség: íme, az S21 példája a piacvezető és valamivel részletesebb P40 Prót megizzasztva, szóval ebben történt generációs előrelépés.

Az S21 Ultra ugyanakkor Mi 10 Pro / Mate 40 Pro szintű, kiemelkedő ultraszéles kamerát nem kapott, így a szélek felé haladva hamar elfogy a részletesség és néha sajátos zöldes színezés is felbukkan – egy minőségibb szenzor és optika elfért volna hátul. A dinamika és a színek rendben, este mindenesetre tetemes a hátrány a jelzett riválisokkal szemben, viszont egész sokat javít a dolgon az éjjeli mód. Koromsötétben küzd-hajt az Ultra, nem is rosszul teljesítve a többet látó P40 Pro ellenében, szóval vannak a Samsungnak szoftveres trükkjei a hardveres korlátok ellen.

Érdekes, hogy mindkét zoomegység 10 megapixeles szenzort kapott, a rendszer mégis 12 megapixelre felskálázva rögzít, így nem tökéletes a vonalélesség, mégis jófajta a részletesség, a dinamika és a színkezelés. Este is megállja a helyet a dolog, itt-ott pedig újfent extra részleteket hoz az éjjeli mód. Mivel a 3x-os az a zoomkamera, amit a legtöbbször használunk, mindenképp örvendetes a magas minőség. A 10x-es modul ugyanis inkább nappalra lett kitalálva, és tényleg elképesztően közel hozza a nagyon messzit. Le a kalappal a Samsung előtt a részletességért is, bár képzaj és élesítés a felskálázás után észrevehető.

Este problémásabb a dolog: kevesebb a részlet az éjjeli mód pedig nagyon könnyen bemozdul, és profi módban sajnos egyik zoomkamerával sem tudunk babrálni. Nagyítani egészen 100x szintig digitális rásegítéssel, és egy kis ablak segít a komponálásban, illetve a kép kimerevítésében, hogy a felvétel ne mozduljon be. Ez egyszerre áldás és átok: stabilan a látótérben tartja a témát, viszont lehetetlen óvatosan azt odébb mozgatni, ha nincs tökéletesen középre komponálva, mert ugye ezt kiküszöböli. Ha pedig nagyobbat ránt az ember, kiugrik az egész téma a képből, így aztán húsz próbálkozásból nulla alkalommal sikerült a Holdat pont középre helyezni. A legalsó sorban egy 10x-es, egy 30x-os és két 100x-os nagyítású felvétel tekinthető meg, és bizony a P40 Pro+-nak igazi űrfotós kihívója akadt.

[+]

DNG RAW képet sajnos csak a fő- és ultraszéles kamerával menthetünk (egy példa és még egy), és a profi videó mód éppúgy erre a két egységre korlátozott, mindenesetre a jófajta Samsung szoftver a HDR-től az AI tippeken át a gyorsított-lassított felvételig és a AR játékig megannyi lehetőséget kínál, kettős elő- és hátlapi felvételt beleértve. Itt-ott az algoritmus túlbuzgó élesítésén még lehetne reszelni, és ideje volna az ultraszéles kamerát a főegység színvonalára emelni, de így is az abszolúl kameraelit tagja az S21 Ultra, és nincsenek fénymérést vagy fehéregyensúlyt illető bakik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés