Bevezető, dupla kijelzős alapok, doboz
Az elmúlt három év egyik fő mobilos trendje a kávamentesítés: az első Mi Mix óta szinte minden gyártó megpróbálja a teljes előlapot kijelzővé varázsolni, ezzel párhuzamosan viszont nyilván új helyet kell találni a megszokott komponenseknek, legfőképpen a kör alakú, jó minőség esetén aránylag helyigényes szelfikamerának. Rengeteg gyártó használ valamilyen mechanikus megoldást a problémára: szükséges estén hátlapból előcsúszik, kifordul, esetleg a mobil tetejéből felemelkedik, vagy cápauszony-szerűen bukkan fel, lényeg, hogy normál használat közben ne legyen ott, ne vegyen el a hasznos felületből. Lehet vitatkozni azon, hogy ez mennyire fontos a valóságban, illetve hogy tényleg ezek a kis optikák rontják el egy mobil megjelenését, viszont amíg menő és innonatív mobilokat szül ez a törekvés, addig én egyáltalán nem bánom, hogy dolgoznak rajta, a rettentően uniformizált mobilos világban jól is jön néhány megvalósuló designer-munkaóra.
A ZTE alá tartozó, ám külön cégként működő Nubia pedig mert bátran tervezni és megvalósítani, legújabb csúcsmodelljüket, a Z20-at új elv szerint hozták létre: nem szelfikamerát dugtak el valahova, hanem egy másik kijelzőt tettek a hátlapra, így aztán lőhetők a 48 megapixeles szelfik a főkamerával, a hátsó megjelenítő pedig számos egyéb lehetőséget is ad a felhasználónak. Persze, nem ez az első hasonló megoldás, a YotaPhone már öt éve is mutatott ilyesmit - idén pedig csődbe is ment -, ám abban az esetben a hátlapi e-ink kijelző afféle zéró fogyasztású, állandó infopanelként működött, ehhez képest a dupla OLED-es Nubia Z20 esetén alapjaiban más a koncepció.
Még a telefon kézbevétele előtt elkezdtem gondolkodni azon, hogy mire lehet használni egy, az előlapival megegyező technológiájú, ugyanakkor méretben és felbontásban is kisebb panelt, de tényleges választ ezekre a többnapos használat adott. Egyrészt portréfotózásnál, esetleg önvideózásnál az alany láthatja önmagát a kijelzőn, ez egyértelmű. Ezen kívül hasznos lehet a második kijelző esti tartalomfogyaszáshoz a többlépcsős szemkímélő módjával és az eleve alacsonyabb fényerejével, nem mellékesen pedig lényegesen kevesebbet is fogyaszt, tehát olvasásához vagy egy tartalomfolyam átgörgetéséhez nyugodtan használható az a fő kijelző helyett.
Nyilván aktiválhatók rá always-on funkciók, és bár limitációkkal (két ablak nem lesz egymástól teljesen függetlenül aktív), de érdekes ötletet valósít meg a többablakos használat terén is: három ujj elcsúsztatásával átdobhatjuk a kisebb vagy a nagyobb megjelenítőre a tartalmat későbbi használathoz, én főként böngészőablakkal együtt dobtam át elolvasásra váró cikkeket a kis kijelzőre. Pesszimista és egyben rendszeres telefonelejtő ismerősöm persze elmondta a Z20 valódi értelmét: ha betörik egy kijelződ, még mindig ott a másik. Valamilyen szempontból egyébként igaza is van, hiszen az eddigi megoldásokkal ellentétben a Nubia másodlagos kijelzője minden funkciót betölt, nincs olyan eset, amikor az előlapi panel használatára kényszerítene. Más kérdés persze, hogy videót nézni vagy irányításra érzékeny játékkal szórakozni senki nem akar majd hátul, függetlenül attól, hogy néhány éve az 5,1 hüvelykes méret és a 720 x 1520 pixeles felbontás teljesen rendben volt egyetlen kijelzőnek, amit OLED technológiával párosítva még jó eséllyel dicsértünk is, most meg ezt emlegetjük hátlapi apróságként. Afféle szoftveres egykezes mód helyett is értelmezhető.
Elöl gyárilag szépen illesztett fólia védi a kisebb sérülésektől az előlapot, ám felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet hátul, és hogy milyen tokot használhat hozzá a 180 000 forintos értékét féltő, gondos gazda. Szimpatikus módon erre maga a Nubia ad többféle választ: a hozzánk érkezett, végfelhasználói dobozban hátlapi fólia, illetve egy áttetsző szilikontok is helyet kapott, amivel természetesen a hátsó érintőkijelző gond nélkül kezelhető marad. Ezeken kívül kapunk jack átalakítót a port fizikai hiányából eredően, továbbá USB-A-s Type-C kábelt és egy ehhez tartozó 9V/2A-s töltőadapter.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!