Multimédia
A fotós képességek nem kegyetlenül nagyon rosszak, csak aránylag gyengék. De ahhoz képest, hogy a melyik műfajban, ráadásul milyen árkategóriában vagyunk, ez már megüti a funkcionálisan tök használható szintet. Boldogan rögzíteni lehet vele dokumentációt, kapcsolópanelt, technikai leírást, típusszámot, térképrészletet, vagy bármit, amit nem elsősorban esztétikai értéke miatt szeretnénk megörökíteni. Mondjuk közeli témák esetén még az sem feltétlenül hamvába holt elképzelés, egészen sok részlet jut a kulturált dinamikájú, maximum 40 centiről elkövetett képekre, noha legalább annyi zaj is.
[+]
A főkamera egy 8 megapixeles, autofókusszal ellátott, Sony IMX219 szenzor, amiben a fókusz kissé bénán működik. Autónak automata, meg egyébként gyors is, csak éppen jelentős az elmosódás a kép középpontjában is, tulajdonképpen tiszta homály az egész, a széleken erős lencsetorzítással és aránylag visszafogott kromatikus aberrációval. Ha nem teljes méretben vizsgálódunk, első ránézésre akár még korrektnek is tűnhet a produktum, leszámítva az túlzott képzajt. A dinamika egészen rendben van, a HDR kissé felülexponál, a fehéregyensúly is megbízható, csak ugye az elmosódás miatt ez nagyjából mindegy.
[+]
A szoftverrel amúgy nem sok mindent lehet és érdemes kezdeni, hagyományos gyári kezelőfelülettel és lehetőségekkel áll rendelkezésre. Az élőképen van HDR és segédfény, valamint kameraváltó, módokból pedig csak a normál és a panoráma áll rendelkezésre. A Beállítások szintén nem valami eseménydús, lehet igényelni helyadatokat és segédvonalakat, a képminőségre vonatkozóan pedig élhetünk expozíciókorrekcióval +/- 3 tartományban, meghatározhatjuk a kép jellegét, illetve a fehéregyensúlyt adott sémák szerint. A képtulajdonságok, mint élesség, színezet és telítettség alacsony-közepes-magas viszonylatban állítható, az ISO pedig 100-1600 között.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Videót rögzíteni maximum 1080p 30 fps minőségben és sebességgel tudunk, a tesztfelvételen látható eredménnyel. A fókuszhiba és az elmosódottság itt még hangsúlyosabb, valamint a részletekkel is komoly gondok vannak. A lejátszó szintén fapados gyári megoldás, galériából vagy fájlkezelőből tudjuk megnyitogatni a mozgóképanyagokat. Alapjáraton az AC3 hang ezúttal is mostoha, ahogy a feliratok, vagy a hangsávok sem elérhetőek, viszont a H265-ös formátumot FHD-ig simán viszi, a 2K minőség meg már semmilyen formában nem megy. A hardver alapképességeit ugyan egy alternatív lejátszó nem fogja megdobni, de nyilvánvalóan több lehetőséget rejt majd.
[+]
Zenelejátszóból van Google féle és AOSP is, mindkettő tartalmaz hangszínszabályzót és a megszokott tematika szerint képes rendezni. Mindkettő fut háttérben, kezeli az albumborítókat és a veszteségmentes formátumokat is. Ezen kívül viszont semmi extra. A hangzás meglepően nem bűn rossz, noha a jó az nem ilyen. A maximumon kissé fülsértő magasaktól eltekintve legalább nem recseg, mélyekre nem is számítottunk, viszont kellően hangos jóval a maximum alatt is, a számok pedig felismerhető minőségben futnak, bár a dinamika elég lapos. De alapvetően már az is értékelhető, hogy nem akarjuk pánikszerűen azonnal kikapcsolni, amint megszólal.
[+]
Fülhallgatóval akár az FM-rádiót is izzíthatjuk, ami szintén AOSP megjelenéssel kényeztet, de jó, hogy van és még hallgatható is. Ha beérjük annyival, hogy informálódunk, vagy valami elketyeg a háttérben. Egyébként egy közepes fülessel akár még néhány számot meghallgathatunk háttérzajnak, vagy ha a kürnyezeti hanghatások lényegesen rosszabbak, lehet rá tolni egy kis mesterséges térhangzást és mélyhang-kiemelést, ettől rosszabb egyébként nem lesz. A maximum hangerő így is erélyes marad, de nem okoz torzulást. A megjelenítés egyébként tiszta, kissé részlettelen, a magasak visszafogottabbak, és inkább elfogadható, mint jó, de semmiképpen nem használhatatlan. Vagy mondjuk úgy, ennyi pénzért bőven kielégítő úgy, hogy bele is ejthetjük a lavórba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
