Windows Phone
Hosszas vajúdás után végül a Microsoft 2010. október 21-én bemutatta az alapjaitól újraépített mobilos Windowst, ami Windows Phone 7 néven lépett a nagyközönség elé. És rögtön telefonokat is tettek mellé, pontosan 10 készülékkel együtt debütált olyan gyártókkal, mint a HTC (akik újra hittek a Microsoftban), a Samsung, az LG vagy a Dell. Nagy visszatérésnek látszott, nagy volt körülötte a felhajtás is és az első tesztek is arra jutottak, hogy valóban van potenciál a rendszerben, noha még bőven lehet rajta csiszolni, mert olyan funkciók hiányoztak eleinte, mint a kétkártyás működés, vagy a különböző hangok külön-külön állításának lehetősége.
De mindenki optimista volt, egyre több gyártó csatlakozott, a platform köré gyűlt partnerek között pedig a legfényesebben a Nokia csillogott, akik hosszas huzavona és néhány ígéretes, de hamvába holt próbálkozásnak felfogható kitérő (MeeGo) után a Symbiant a Microsoft rendszerére cserélték és megalkották a Lumia sorozatot. Ráadásul a Windows Phone 7 rendszerkövetelményei is kellemesek voltak, remekül elketyegett a felület olyan hardveren is, amit olcsón össze lehetett kaparni, noha az árat valamelyest megdobta, hogy a Microsoft tartotta a markát licencdíjért is, amit speciel a Google nem tett meg az Androidnál. De még így is reményteli volt a start, ám hamar kiderült, hogy a történetnek vannak bizonyos hátulütői.
A gyártók és a felhasználók is elég gyorsan szembesültek azzal, hogy a Windows Phone vajmi kevéssé testreszabható. A júzerek még egy hátteret sem tudtak betenni, a csengőhangokkal is trükközni kellett, nem lehetett eleinte a fájlstruktúrához sem hozzáférni, egy elég zárt és merev rendszert kaptak, aminek a kezelhetősége nem volt rossz, csak marha unalmas volt a meglehetősen ingerszegény interfészen ügyködni. Persze a később érkező frissítésekkel ezen próbált segíteni a Microsoft, de a gyártói oldal hasonló problémáit nem enyhítette. Az Androiddal ellentétben ugyanis a Windows Phone platformot használó telefonok menüje szögre ugyanúgy nézett ki minden készüléken. Néhány előtelepített alkalmazással lehetett egy csipetnyi egyediséget csempészni az egyes telefonokba, de egy LG, egy Samsung és egy HTC is pont ugyanazt tudta, sebességben nem volt szignifikáns eltérés, a gyártók nem tudták a saját stílusjegyeiket átültetni a Windows Phone rendszerbe, ezért elkezdtek megcsappanni az új bejelentések.
Pedig jöttek frissítések, előbb a 7.5-ös (Mango), majd 2012-ben a 8-as verzió, ahol elkövették azt a hibát, hogy a korábbi modellek (amik a 7-essel jöttek) nem mindegyike volt frissíthető, lévén bár nagyon hasonlóan nézett ki, ezt is újraírták, új kernelre. Bekerült a HD felbontású kijelzők támogatása, az NFC, a microSD kezelése. Többféle méretűek lehettek a csempék, amik már frissültek is, ha valami történt a mögöttük megbújó alkalmazás kapcsán, érkezett új Internet Explorer, Office, gyermeksarok, a kamera is komoly változáson esett át megteremtve a lehetőséget a fejlesztőknek, hogy hozzáférjenek a működéséhez. Szóval bőven volt fejlődés, de lehet, hogy nem elég hamar és nem elég drasztikus, pedig a 8.1 is egy csomó aprósággal előrukkolt.
[+]
A helyzetet – átmenetileg – a Nokia mentette meg. Illetve egy ideig úgy nézett ki, hogy a Microsoft menti meg a Nokiát a mobilrészleg felvásárlásával, de ma már tudjuk, hogy ez sem úgy sikerült, ahogyan tervezték, noha a Lumia sorozat eleinte széles készülékkínálattal és megbízható működéssel sok hívet szerzett, főleg azok között, akik bíztak a márkanévben és épp első okostelefonjukat keresték. Bizonyos piacokon a Lumia modelleknek köszönhetőn 10% körüli piaci részesedést is elért a Microsoft (például nálunk, de roppant erősek voltak a franciáknál is), de miután a Nokia mobilokat bekebelezték, a többi gyártó már nemigen mutatott lelkesedést.
Közben viszont a konkurens rendszerek sokkal gyorsabban fejlődtek, ami azzal járt, hogy a Microsoft platformja köré épített telefonok piaci részesedése fokozatosan csökkent (pedig a Lumia 520 olyan dömpingáron volt, hogy nagyon sokan választották olcsó okostelefonnak), az alkalmazásfejlesztők sem erőltették meg magukat, pedig a Microsoft tényleg minden erejével igyekezett őket a platform körül tartani, rengeteg pénzzel és fejlesztési támogatással igyekeztek megoldani, hogy az alkalmazásboltból az egyébként más rendszereken népszerű szoftverek elérhetők legyenek.
Kezünkben a HP Elite X3, a másik oldalon még ujjlenyomat-olvasó nélkül [+]
Az utolsó nagy nekifutás a Windows 10 Mobile képében érkezett meg 2015 februárjában. Bár a felület nem változott átütően, rengeteg fejlesztés került az új rendszerbe, hogy mást ne mondjak megjött a Continuum, ami a Microsoft próbálkozása volt arra, hogy a telefont PC-szerűen használjuk egy monitorra kötve. Új Office, Explorer helyett Edge böngésző, Windows Hello arcfelismeréssel, lett fájlkezelő és egy csomó egyéb extra, de eddigre már ott tartottunk, hogy az Acer Liquid Jade Primón és a HP üzleti szférába szánt Elite X3 modelljén kívül gyakorlatilag nem volt készülékgyártó partnere a Microsoftnak.
A Lumia 950 XL a külön megvásárolható Display Dock társaságában [+]
Saját magukon kívül, neki is durálták magukat, a Nokia nevet elhagyták (lejárt a licensz), Lumia brand alatt jöttek ki az új eszközök, amiket nagyjából nem vett meg senki. És nem azért, mert a rendszer olyan rossz lett volna, noha távolról sem volt tökéletes. Hanem eddigre tényleg nem bírt lépést tartani az alkalmazáskínálat a konkurenciával, elfogyott a piaci részesedés, elfogyott a fejlesztési kedv, elfogyott a levegő. 2015-ben már csak 31 millió telefont szállítottak le, ezzel 2,2%-os részesedésük volt, 2016 májusára ez 0,7%-ra csökkent. Pont, amikor a Windows 10 Mobile-nak már sikereket kellett volna elérnie. Mellékág, hogy egy ideig a Microsoft kezében voltak a Nokia márkás hagyományos telefonok is, hamarosan azonban ezen is túladtak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
