Adatkommunikáció, üZemidő

Az itt tesztelt Moto Z (XT1650) két nanoSIM-et fogad be dual standby technológiával és komplett hazai 4G támogatással. A termékoldal Cat.6-os LTE modemet ír, ám a Snapdragon 820 Cat.12/13-at is tud, az utóbbi sanszosan a helyes adat. A hangszóró kifejezetten erélyes, bár a maximumon sistergős, a minőség inkább átlag feletti, mint jó. A másik oldalon tisztán értették minden szavam. Remek a kétcsatornás, 802.11a/b/g/n/ac WiFi modem érzékenysége (Direct, hotspot, MiMo). Bluetoothból 4.1 jár A2DP-vel és LE-vel, USB-ből ismeretlen adatátviteli ráta Type-C csatlakozással, MTP-vel és OTG-vel, valamint GPS/GNSS navigációs modul villámgyors pozicionálással és iránytűvel. Infra nincs, van viszont NFC, gyorsulásmérő, giroszkóp és mágneses hall szenzor.

A két nanoSIM vagy egy SIM és egy microSD felülről tolható a Moto Z agyába [+]

A konyhában kétségtelenül erény, hogy az 5,19 milliméteres Moto Z-vel salátát lehet aprítani, mindenhol máshol viszont visszaüt ennek az ára, a 2600 milliamperórásra lapított telep. Ez 3 - 3,5 órás képernyőidőt biztosít felső hangon, avagy egy nagyon szűk nap intenzív használatot, garantált töltéssel naplementekor. Visszafogottan nyomogatva is érdemes minden 24 órában töltőre tenni, nehogy kiszáradás legyen a vége. Gyógyír az 5V / 3A tulajdonságú Turbo Charger adapter mellékelése, arról a Moto Z ugyanis másfél óra alatt megvacsorázik. A Lenovo nyilván borzasztóan szeretné, hogy egy akkumulátormodult is beszerezzen az ember, ami a mágneses, kábelmentes csatlakoztatással nagyon is menő kiegészítő lehet, csak a toldalékért már fizetni kell egy szimplán kövérebb belső akkumulátorral szemben. Netezni egy töltésről, közepes fényerőn 6,5 órán át lehet, ami elég harmatos, filmezni helyben tárolt forrásból viszont 11 órán át, itt már kijön az AMOLED kijelző előnye.

A modulozást a Lenovo jól megoldotta, a Moto Z viszont konkrét és átvitt értelemben is karcsú lett [+]

Hónapokkal a Moto Z megjelenése után elég tisztán kirajzolódott a szakma véleménye az 5,5 hüvelykes phabletről, android nougatos alapokon pedig a friss szoftverfelület is megmutatta magát, úgyhogy nekem is átjött, miért volt a papírvékony és pillekönnyű eszköz fogadtatása annyira pozitív. A szuper összeszerelés, az egyedi forma és a letaglózóan egyszerű, mágneses modularitás a személyemben is egy rajongót nyert (a kiegészítőket jövőre tervezzük bemutatni). Megfűszerezve a kitűnő QHD kijelzővel, a Moto gesztusfunkciókkal, a modern és letisztult Androiddal, valamint a fürge működéssel a karácsony boldog szelleme járja át ezeket a sorokat. Legalábbis, amíg a szűk egynapos üzemidő sötét fellegei be nem zavarnak, amiből aztán ónos eső hullik villámlással.

Kedves Lenovo, Moto és mindenki, aki érintett! Adatkábel? Egy Type-C csatlakozós eszköznél, ahol az utángyártott kábelek nem csak potenciálisan veszélyesek, egyelőre még ritkák is, a töltőhöz rögzíteni azt a nyamvadt zsinórt nagyjából annyira értelmes, mint oszlophoz láncolt kutyával nyájat terelni. A harsonák a 3,5 milliméteres audiokimenet és a füles kispórolása kapcsán sem szólalnak fel, átalakítóval kell bajlódni, az egyetlen portot leterhelni pedig nem a jövő, hanem technológiai-mechanikai öngól. A fülesre menő és a kameralencsék által összehozott minőség nincs a 230 ezer forintos kezdőár szintjén, hát még az egykévé vált, középszerű hangszóróé. A keretes ujjlenyomat-olvasó ízlés kérdése, én vagy hátra tettem volna, vagy a kezelőgombokat mellé, és akkor javul a képernyőarány, mindenesetre elfogadom, ha másnak nem az idétlen szó jut eszébe a megoldásról.

Merthogy egyébkén jogosan emelheti fel a szavát nem egy Moto rajongó, aki a Z-t megkaparintva a fent vázolt erények miatt a telefonba beleszeretett. A többieknek viszont nehéz ajánlani a ketyerét úgy, hogy 80 ezer forinttal drágább a OnePlus 3T-nél, amikor az frissebb SoC-t, kétszer akkora tárolót, másfélszer több RAM-ot, nagyobb akkumulátort, jobb multimédiás csomagot, 3,5 milliméteres audiokimenetet és extraként még USB-C-s adatkábelt is kínál. Az extraprémium ársávban ráadásul a teljes vízállóság, az ívelt kijelző, az optimalizált iOS felület, a méretes haver és a menő audioképességek is a választék részét képezik. Ellenük, ennyiért a betörhetetlen Moto Z Force volna életképes méretesebb telepével, csak az itthon nem lesz kapható, 2017 elején, az új generációs hardverek közeledtével a Snapdragon 820 pedig lassan a ciklusa végére ér. Koncepcióban, kivitelben, hardverben és szoftverileg tényleg rendben van a dolog, a mindennapos igények viszont komplettebb összképet igényelnek. Az viszont remélem átjött, hogy a Moto Z nekem határozottan tetszett, és alig várom, hogy az egyébként korántsem olcsó modulokat kipróbálhassam, mert sokkal frappánsabban megoldotta a dolgot a Lenovo az LG-nél. Csak jobb telefont kell legközelebb mögérakni. Illetve elé.

Moto Z

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!