Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A P40 Pro+ két nanoSIM-et fogad be minden hazai LTE sáv támogatásával, eSIM opció nélkül. 5G-re az elsődleges foglalat képes (NR: n1 / n3 / n28 (TX: 703-733 MHz, RX: 758-788 MHz) / n38 / n41 / n77 / n78 / n79). Beszédhangszóró helyett a képernyő továbbítja a hangot jó minőségben és kellő hangerővel, a túloldalon is tisztán értették a szavam. Adott a kétcsatornás WiFi 6+ modem remek érzékenységgel (802.11a/b/g/n/ac/ax, 2x2 MIMO, HE160, 1024 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO, Direct, HotSpot), a Bluetooth 5.1 (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC) és az USB 3.1 Gen1 (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort képernyő tükrözéshez és EMUI Desktophoz). Navigálni pedig az A-GPS mellett a GPS, Galileo, GLONASS, BeiDou, QZSS és NavIC műholdak segítségével lehet azonnali pozíciószerzéssel, akár négy tucat szatellit egyidejű használatával. Van iránytű, giroszkóp, gyorsulásmérő, hall szenzor, NFC és infra, csak a barométer maradt ki.

A 40 Pro+ a Huawei 40 wattos vezetékmentes töltőállványán [+]

4200 mAh-s akkumulátorral pont annyira jó a P40 Pro+ üzemideje, mint tavaszi társáé, ami 6-8 képernyőórát jelent töltésenként, 90 Hz-en. Ennél is több jöhet össze 60 Hz-re váltva, de sosem éreztem ennek szükségét, és amikor nem fotóztam végig a napot, intenzív használattal másfél-két napra rendezkedtem be. De utána is csak egy órát kellett várnom, hogy 40 watton, kábelesen csurig töltsem a telefont, mivel pedig ellátogatott hozzánk a 40 wattos vezetékmentes töltőállvány is 65 wattos adapterrel, ezt is kipróbáltam. Fél óra alatt 60% került a telepbe, egy óra alatt 95%, az egész töltés pedig 70 perc alatt megvolt. A telefon fordított vezetékes és vezetékmentes töltésre is képes, plusz beszáll a kitartásba jó pár energiatakarékos trükk. 226 grammon ugyanakkor egy kis mérnöki varázslattal talán ennél nagyobb telep is beférhetett volna.

[+]

Összefoglaló

A P40 Pro+ éppúgy kuriózum, mint egy kis gyártásszámú, extrém teljesítményű hiperautó, amelyre az emberek 99%-ának nincs szüksége, ám a maradék 1% mindenképp meg akarja kaparintani. Szerintem a Huawei sem úgy ült le a szintet ugró, 10x-es optikai zoomrendszert megalkotni, hogy félmillió forintos mobilba tuszkolva kilométeres sorok gyűlnek majd össze érte a pénztáraknál, a gyakorlatban ugyanis szinte sosincs szükség ekkora mértékű nagyításra, amúgy meg ha van, a P40 Pro hibrid zoomja nem rossz alternatíva olcsóbban. Ám ahogy a Mate Xs a hajlítható témakörben, úgy a P40 Pro+ zoomtartományban fitogtatja a Huawei erejét, az az 1% pedig, amelyik megengedheti magának, és megvan Google keretrendszer, illetve GMS-re írt appok nélkül, annak akad egy remek luxusajánlat a sencseniektől.

Írtunk egy bejegyzést, ami azt firtatja: „lehet ajánlott egy telefon 300 ezer forint feletti nyitóárral?”, és nagyjából úgy vagyok vele: akár igen, ha valaki letesz az asztalra egy bitang jó csúcstelefont, ami kellően előremutató, és nincs nagy hibája. A P40 Pro+ nem ilyen, mert hiába jövőbiztos a hardver és az 5G modem, szuper a kijelző, kitartó az üzemidő vagy villámgyors a töltés, ha erősen hiányos a HMS ökoszisztéma. Tetszett plecsnit viszont nem csak egy olyan kütyü kaphat, ami épphogy lecsúszott egy erősebb minősítésről, hanem olyan rétegtermék is, aminek van valamilyen egyedülálló tulajdonsága, és ezt a rubrikát P40 Pro+ kipipálja. A Mobilarena értékeli ugyanis a technológiai vívmányokat, ettől függetlenül persze az ár/érték arányt is pontosítjuk – így lehet a Huawei ultradrága elitmasinája egyszerre roppant meggyőző és ennyiért megmagyarázhatatlan.

Huawei P40 Pro+

Bone123 AKA Hidegkuti Zoltán

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!