Hirdetés

Hirdetés

Lehet ajánlott egy telefon 300 ezer forint feletti nyitóárral?

Némi vita alakult ki köztünk a mostani csúcsmodellek értékelése kapcsán. Minden gyártónál elszálltak az árak, adhatunk-e a tetszett minősítésnél jobbat valamire, ami ilyen drága?

Az idei csúcstelefonok ára soha nem látott magasságba kúszott. Ebben nyilván szerepe van a rekordgyenge forintnak, a világviszonylatban is kiemelkedően magas hazai áfának, amire még az Artisjus díja is ráugrik, de ez csak az a része a történetnek, ami az eredendően sem alacsony árakat még magasabbra rúgja. A nemzetközi bemutatókon is repkednek az 1000 dollár feletti nyitóárak, ráadásul most már azok a gyártók is vaskosan akarnak keresni a telefonokon, akiket eddig arról ismertünk, hogy olcsóbban adnak ugyanannyit, mint a nagyobb múltú cégek. Az Mi 10 Pro ára is húzos, a Google nélküli Huawei termékeknél sem szégyenlősködtek, a Samsung is emelt, bár ők eddig sem a filléres kategóriában mozogtak, de már a OnePlus újdonságai sem számítanak baráti ajánlatnak.


[+]

A dilemmánk viszont közben az, hogy a tavalyi csúcsmodellek (ugyanazon szériákból) feleannyiért elhozhatóak, mint a friss gépek. És akkor vagy úgy közelítjük meg a dolgot, hogy kétszer annyiba kerül az új cucc, mint amennyiért az elődöt megvehetjük, miközben nem jobb kétszer, tehát innen nézve hogyan lehet ajánlott, de közben az előd sem volt olcsó a bemutatásának pillanatában. Mindenkinek van véleménye, de Bone123 és AliceWake vitáztak leginkább, úgyhogy mindkettejük véleményének adjunk teret, hölgyeké az elsőbbség:

AliceWake

Nem látok semmilyen indokot az ajánlott kategória mellőzésére. De a kérdés igazából egy sokkal komplexebb probléma. Az egyik fele az árszínvonal általános növekedése és a gazdasági racionalitás természetének elfogadása. A másik fele a technológiai fejlődés értelmezése és az elvárások strukturálása. A harmadik fele meg kijön az első kettőből.

Hirdetés

Egyrészt a tavalyi mindig olcsóbb lesz, a tavaly előtti meg még olcsóbb. Egyébként meg négy éve adott hat számjegyű összeg ugyanolyan horrorisztikus volt, mint ma, úgyhogy business as usual, akkor is voltak a többinél kicsit mégis jobb vagy valamivel rosszabb ajánlatok. Long story short. De.

Valóban roppant kellemetlen, hogy a csúcsmodellek ára lazán 1000 dollár/euró körül vagy fölött kezdődik, de egyáltalán nem racionális és életszerű elvárás, hogy a gyártók mérsékeljék az árakat, amíg a bevételeik annak ellenére is nőnek, hogy az eladott darabszámok látványosan csökkennek. Amíg a kereslet nem zuhan meg drasztikusan és nyilvánvalóan a túlzó árképzés következtében, addig ez a kívánalom enyhén szólva is irreális és nélkülöz mindennemű gazdasági racionalitást. Ahogy az is, hogy a stabil márkajelenlétet és nemzetközi értékesítési csatornákat mára kiépítő, de viszonylag új brandek ne alkalmazkodjanak a piaci környezethez. Másrészt az árakat meghatározza az adott technológia és a gyártástechnológia kiforrottsága, a kihozatali arány és a gyártókapacitás. Nem öt perc mire egy új node és struktúra vagy kijelzőtechnológia (lásd OLED, pláne a hajlítható) rentábilis és tömeggyártásra alkalmas lesz.

Az infláció közben nem nagyon akar irányt váltani (úgy általában sem), a hazai fizetőeszköz ereje jellemzően, de inkább rohamosan csökkent az utóbbi egy évben, az adókörnyezet pedig nem a legkedvezőbb, amit valaha láttunk. A kialakult, egyébként általánosan magas árszintet így nem tartom megalapozott érvnek ebben a kérdésben. Ahogy az aktuális kínálat árainak összevetését a régebbi modellek jelenlegi árával sem. De azt nem csak emiatt.

Rengeteg fejlesztés nem kommunikálható laikus fogyasztói szempontból értelmezhető formában (litográfiák, tranzisztorstruktúrák, memória- és tárhelyszabványok, fájlstruktúra, különböző szabványokkal és adatkommunikációs protokollokkal való kompatibilitás etc.), aztán látszólag valami AR butaságért vagy egy hasznavehetetlen extra kameráért kell egy rakás pénzt kifizetni, miközben a készülékek szintjén zajló fejlesztések egyre kevésbé látványosak. Leszámítva néhány ordenáré nagy noccsot, mert az ugyan látványos, de kevésbé tekinthető lényegi fejlesztésnek, inkább egy kényszermegoldás egy vélt vagy valós piaci és fogyasztói igény optimális megvalósítása közben. A grafén alapú megoldások az akkumulátortechnológiában majd látványosak lesznek. Azt elég könnyű lesz elmagyarázni, hogy a telefont úgy két hetente fél órát kell tölteni, pedig nem kevéssel haladja meg egy Nokia 3310 képességeit.

Bizonyos funkciókat és technológiákat érezhetően direkt nem implementálnak az alacsonyabb árkategóriába (IP68, Qi töltés); egyes gyártók szoftveres megoldásokkal (is) differenciálnak, ami felhasználói szempontból nyilván irritáló, de ez is egy létező és szemmel láthatóan működő gyakorlat a kategória definiálására, nem csak a mobiliparban. Ettől függetlenül a kötelező köröket üzembiztosan (már, amennyiben) teljesítő csúcsmodellek között is lehet differenciálni és nem kizárólag annak függvényében, hogy mennyit fejlődtek az elődmodellhez képest.


[+]

A kínálat nem légüres technológiai és gazdasági térben lebeg, az pedig, hogy egy szérián belül vagy a konkurencia viszonylatában kinek, milyen funkció mennyit ér, illetve jelent valódi előrelépést, az nagyban függ az egyéni felhasználói szokásoktól és preferenciáktól. Mondjuk 120 Hz vs vízállóság. Pont szubjektív, hogy melyik ér akár egy forintot is vagy éppen annyit sem az adott vásárlónak.

Vannak dolgok, amiket joggal várunk el egy szint fölött, ezeket számba lehet venni, ami meghatároz egy általános színvonalat. Ha ez megvan, ebből az aspektusból lehet létjogosultsága, hogy kizárólag tetszett minősítéssel dolgozzunk a prémium szegmensben, a felhasználó pedig eldönti, hogy melyik, eszköz felel meg leginkább az ő egyéni elvárásainak. Viszont továbbra sem képvisel egyik vagy másik, meglévő (vagy éppen hiányzó képesség) sem egzakt értéket, mert a relevanciájuk szubjektív. Másrészt a nagyon hasonló specifikációval rendelkező prémium kategóriás eszközök sem egyformán kiegyensúlyozottak, hogy a terméktámogatásról, az integráns ökoszisztémáról (amennyiben van) és a szolgáltatásokról ne is beszéljünk. Harmadrészt egy eszköz attól nem lesz ténylegesen prémium kategóriás, hogy a gyártó durván eltévesztette az árcetlire nyomtatott számokat. Attól csak prémium árszintű lesz. Viszont attól, hogy bruttó 300 ezer forint fölött kezdődik a nyitóára, még lehet anélkül is különösen ajánlott, hogy reggel a kutyát is levinné helyettünk, ha az adott piaci viszonyok között adott terület(ek)en kiemelkedő minőséget képvisel vagy egyedi megoldást nyújt.

Bone123

Az olyan különleges esteket leszámítva, amikor egy terméket speciális vagy előremutató tulajdonsága jutalmazunk tetszett plecsnivel (lásd a méregdrága, kissé bétás, de amúgy döbbenetes Galaxy Foldot), a Mobilarena plecsnik tulajdonképp átválthatók ár/érték arányra. Nem kérdés, hogy a parányit a csúcskategóriába visszahozó iPhone SE 2020 ajánlott vétel, mert nincs ilyen méretben ellenfele, ahogy a tripla látószöget először profin összehozó Mate 20 Pro vagy a szimplán csak remekül árazott Zenfone 6 is erős minősítéssel távozott. Ami 2020-ban, a hagyományos küllemű csúcstelefonokból hiányzik ugyanakkor, az a wow faktor, amikor az állunk leesik, mert bár a Xiaomi Mi 10 Pro sok szempontból tényleg jobb, mint elődje, ám sem az 5G modem, sem a forint változása nem indokolja az ugrást 150-ről 380 ezer forintra. A mobilpiac alapvető tulajdonsága, hogy az új gyorsabb, jobb képet lő és profibb adatkommunikációban, azt pedig nem vitatjuk, hogy drága modemekkel, antennákkal és a hálózatkiépítési költségeket a készülékbe kalkulálva olcsón nem jövünk ki az 5G-s műfajból.

Mégse jön össze az árak 50-150%-os növekedése egy év alatt, vagyis nyilván összejött, de most őszintén tegye mindenki a kezét a szívére: akad olyan 2020-as csúcsajánlat a magyar piacon, amelyik horrorárával együtt feltétlenül indokolná legerősebb minősítéseinket? A kérdés nem költői: 2019 nem volt olyan rég, és a mai napig szuper választás a Huawei P30 Pro Google-lel, a HMS-es P40 Próval szemben, és valamilyen ellenvetésünk szinte az összes idei telefon kapcsán akadt. Aki például a legtutibb Samsungot akarja, be kell vállalja az S20 Ultra döbbenetesen méretét és fókuszgondjait, miközben az S10 észrevétlenül ugrik a zsebbe, versenyképes kamerákkal. A Mi 10 Pro a Xiaomi eddigi legjobbja, de nem vízálló és előbb-utóbb előjön valami szoftveres gikszer, a márkánál például a közelségérzékelőt tudják nehezen megszelídíteni. A OnePlus 8 Pro négyszázezres áráról meg ne is beszéljünk – valahol már vicces, hogy egy parányi almás telefon ma a Flagship Killer. Ott volna a V60 ThinQ, és most tényleg kitett magáért az LG, csak a szokásos módon hónapokat késik a hazai megjelenése és konzervatív lett a kijelzője, a Sony telefonjait pedig még mindig csak várjuk és várjuk, miközben egy fél-egyéves telefont most leemelek a polcról, kellemes áron.

Nem az ajánlott plecsni tűnt el a csúcskategóriából, hanem a hibátlan, kezelhető méretű és előremutató telefon, miközben a Realme 6 Pro 90 Hz-es paneljével, jó sebességével és korrekt kameráival évekig meg lehet lenni töredékáron – nem is hiányzik elismerésünk. Szerintem lesz még idén drágább telefon is erős plecsnivel, ígéretesek a Zenfone 7, a RoG Phone III és a Note20 pletykái, előbb-utóbb meg csak értelmezhető árat kapnak a hajlítható darabok. Plecsnikritériumaink tehát nem változtak, csak a piac alakult át, vagy úgy is mondhatnánk: a labda a gyártók térfelén van, mi pedig 4-6 oldalban minden megosztunk a friss kütyükről, a piaci realitás kontextusába helyezve.


[+]

Bog: A cikkeink remélhetőleg hosszabb távon is érvényesek, tehát ha feltételezzük, hogy jövőre majd a mostani csúcsmodellek ára esik be a vállalható szintre, akkor igazából osztogathatunk úgy plecsniket, hogy egymáshoz viszonyítjuk ezeket a termékeket. És nyugodtan mondhatnánk, hogy egy LG V60 ajánlott, mert bár drága, de egy csomó olyan dolgot tud, amit senki más (viszont nem ismerjük még mindig a hazai árát), ahogyan ugyanez elmondható egy OnePlus 8 Pro kapcsán is, hogy csak két példát citáljak ide. Mert a csúcsmodellek között is vannak jobbak, vagy legalábbis jobban eltalált termékek, szóval érdemes lenne ezeket a különbségeket a plecsnivel is kifejeznünk.

Ugyanakkor továbbra is áll az a sok-sok éves rutin a plecsnik kapcsán, ami eddig: a plecsni az adott szerző valamelyest szubjektív ítélete is az adott eszközről, amit döntően objektív mérőszámok, funkciók, tények és árak határoznak meg, de egy-egy apróság, vagy apróságnak tűnő, de fontos momentum, funkció, hiányosság, vagy baki egy határon ingó plecsnikérdést az adott esetben pro és kontra eldönthet. Aki valóban komolyan gondolkodik egy konkrét készülék beszerzésén, az nagy eséllyel végigolvassa a komplett tesztet és a saját igényeinek fontos dolgok alapján dönt, nem csupán a plecsni határozza meg, hogy kinyílik-e a buksza egy akármilyen csúcskészülékért cserébe. Arról nem is beszélve, hogy mennyi olyan eset van, amikor a körülmények szerencsés együttállása miatt az általunk drágának talált eszköz pont valaki számára olcsóbban elérhető (beszámítás, akció, hűséghosszabbítás), erre a sok tényezőre pedig nem tudunk egyetlen plecsnivel sem felkészülni. Egy alapos teszttel igen, ami az alapos (vagy ahogyan mondani szokás: tudatos) felhasználók számára tényleges információkat nyújt és segít a döntésben.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Hirdetés