Fotós képességek

Emelje fel a kezét, aki egyből idelapozott! Érthető, hiszen a kamera maradt a Huawei fókusza, a nézegetés mellé pedig én adnék olvasnivalót. A főszereplő az Ultra Aperture Xmage horrornévre keresztelt, 50 megapixeles Sony IMX766 szenzor (1/1,56”, RYYB quad-Bayer színszűrő, PD-autofókusz, optikai képstabilizálás), melynek 24 mm-es optikája f/1,4 és f/4 között képes változtatni a rekeszértéket. A Galaxy S9 hasonlót már tudott, ám ott f/1,5 vagy f/2,4 állásban kimerült a dolog, és olvasóink emlékezhetnek: nappal az automatika a több részletért a szűkebb, este pedig több fény befogásáért a tágabb blendenyílást választotta.

[+]

A Huawei szoftvere is kétlaki: automata módban a Mate 50 nappal f/2-es, este pedig f/1,4-es rekeszt használ, és a profi mód az, ahol a dolgot szabályozni tudjuk f/1,4, f/1,6, f/1,8, f/2, f/2,2, f/2,5, f/2,8, f/3,2, f/3,5 és f/4 állásban. A fotózásban jártasok tudják: nem is elsősorban a részletesség, hanem az élességtartomány és a háttárelmosás változik leglátványosabban a blendeállítással, amit négy állásban és három témával máris mutatok.

Főkamera f/1,4-es, f/2-es, f/2,8-as és f/4-es apertúra, 12,5 megapixel

Az f/1,4-es felvételek valóban szűk mélységélességgel és kellemesen elmosott háttérrel készülnek, f/4-es rekesz felé az élességtartomány pedig szélesedik, a háttér meg egyre részletesebb. Nyilván egy komolyabb fényképezőgép nagyobb tartományban állítja a rekeszt, amit kapunk, az viszont tényleg különleges mobilszinten. Viszont a profi mód egyelemes képfeldolgozást használ az automatikával szemben, így sokkal gyengébb a képminőség, a részletesség és a dinamika 12,5 megapixelen – hát még 50-en! A DNG RAW nyersképek pedig problémásak, és szintén egyelemes feldolgozással készülnek, nincs ugyanis 12 bites ProRAW / Expert RAW opció, hogy többelemes feldolgozás társuljon mellé. Mindez azért sajnálatos, mert a Huawei virtuális rekeszállításban, vagyis szoftveres háttérelmosásban vérprofi.

Hátlapi portrék, 12,5 megapixel (1-2. kép) és előlapi szelfik, 13 megapixel (3-4. kép)

A 2x-es és 3x-os állású főkamera portrék jó vonalélességgel és dinamikával, pontos bőrtónusokkal és a piac talán legjobb háttérelkülönítésével dolgoznak, pedig nincs is hátul 3D ToF segéd, csak tízcsatornás színspektrum szenzor és LED villanó. A portrémód kihasználja az f/1,4-es rekesz előnyeit, és a ruházat, az arc, illetve a haj szélein is pontosan dolgozik az algoritmus, többféle háttéreffektet kínálva. Épp ezért furcsa, hogy a 3D ToF rendszerrel megtámogatott, 13 megapixeles szelfihelyzet korlátozottabb, ha háttérelmosásról van szó. Amúgy az AIDA szerint a szenzor 14,4 megapixeles, és ebbe vág bele a rendszer, a fixfókuszos optika 18 mm-en mindenesetre roppant széles látószögű, f/2,4-es rekesszel. Na most széles látószögnél egyáltalán nem lehet háttérelmosást kérni, szűkebbet választva pedig, bár korrekt a dolog, láthatóan rosszabb a hátlapi portrékkal összevetve és effektekből is kevesebb választható – akkor mire van a 3D ToF rendszer? Ezt leszámítva viszont a szelfik minősége is remek a részletességtől kezdve a fehéregyensúlyon és a dinamikán át, akárcsak a 4K 60 fps önvideóké, használható elektronikus képstabilizálással.

A Mate 50 Pro tárcsás kameraszettje a P50 Pro sarokba állított kollekciója mellett [+]

Főkamera, 50 megapixel

A gyorsan induló kameraszoftver talán a legnagyobb tudású a mobilpiacon, ha a lehetőségek rendkívül széles tárházát nézem, így az 50 megapixeles felbontáson való mentés is opció. A demosaic algoritmus mondjuk láthatóan kisebb felbontásról skáláz fel, vesd össze a dolgot a régebbi, de nagyobb szenzort használó P40 Pro részletesebb eredményével. Annyi baj legyen: a lényeg nem az 50, hanem az automata mód 12,5 megapixeles felvétele, amely nem tesz fel kérdéseket.

Főkamera, 12,5 megapixel

Elképesztően jó a részletesség a kép közepétől az utolsó sarokig, a hasonló tónusú és árnyékos részeket beleértve. Ügyes textúrakiemeléssel semmi nem vész el az enyészetnek, az élesítést viszont simán vissza lehetett volna fogni. Az alacsony JPG tömörítésből tanulhatna a Samsung, az expozíció is pontosabb a Huawei-nél, viszont a természetesnél eggyel több telítettséget kapunk. A Huawei sajnos most is értelmetlenül belevág a teljes látószögbe 27 mm-ig, aminek semmi értelme, így szűkösebb látóterű képeket kapunk, mint az ilyesmivel nem szórakozó Galaxy S22+ esetében. A részletesség éjszaka is kiemelkedően jó, akárcsak a dinamika és a mindig megbízható expozíció. Viszont színekből és kontrasztokból olyan sok az extra, hogy itt-ott lilás-sárgás jegyek felbukkantak, ahol én saját szememmel ilyesmit nem láttam – este az iPhone Pro képei természetesebbek.

Főkamera, 2x-es szenzorzoom, 12,5 megapixel

A főkamera 2x-es szenzorzoommal is minőségi fotókat ment, megtartva a remek expozíciót, dinamikát és fehéregyensúlyt, hogy igazán meggyőző legyen az átmeneti nagyítás. Oké: a képek nem tűélesek, de A3-as nyomtatásra elegendőek. Este vegyesebb a kép: az első két példa éjjeli módban készült az ügyesebb zajszűrés miatt, és tisztán felskálázott az eredmény, túltolt színekkel és kontrasztokkal, míg a 3-4. kép hagyományos szenzorzoommal automata módban, itt viszont színes maszatból van több a kelleténél.

3,5x-ös optikai nagyítás, 16 megapixel

A piac legjobb zoomhardverét a Huawei szállítja 64 megapixeles szenzorral, 16 megapixelre binnelt, kiemelkedően részletes képekkel (95 mm, f/3,5, quad-Bayer színszűrő, PD-autofókusz, optikai képstabilizálás). Túlélesítés nélkül pazar a vonalélesség, és most is pontos a dinamika, az expozíció, illetve nappal a fehéregyensúly. Este is piacvezető a részletesség jól megvilágított témák esetében, csak érdemes éjjeli módra váltani a jobb dinamikáért és zajszűrésért. Ám beletúr a dologba az extra telítettség és kontraszt, amitől kékes-lilás az amúgy szürke metróépület, okker sárgás a Fény utca, és olyan színkavalkádban pompázik a szemre fakóbb Lövőház utca, amit egy impresszionista festő megirigyelne.

Zoomkamera, 7x-es nagyítás, 16 megapixel

A történetnek azonban nincs vége: 64 megapixellel itt is megvan a szenzorzoom, így 7x-es állást választva szintén jó a részletmennyiség. Ezeket a 16 megapixeles felvételeket simán oda lehet rakni az S22 Ultra 10 megapixelről felskálázott, 10x-es zoomképei mellé, és a Huawei nem vall szégyent, a legjobb iPhone pedig elbújhat mellettük korlátozott nagyítási képességeivel. Magyarán két szenzor négyféle nagyítást kínál jó minőségben.

Ultraszéles kamera, 13 megapixel

Bár kínált a márka méretesebb ultraszéles szenzort a múltban, érdemtelenül szűk látószöggel tette –13 mm-en és 120 fokon viszont annyira remek a nappali képminőség az új, 13 megapixeles szenzorral, hogy már a Find X5 Pro trónját fenyegeti (f/2,2, PD-autofókusz). A szokásosan jó dinamika, nappali színkezelés és expozíció vizsgálata mellett érdemes megnézni, hogy a széleken is mennyire sok részlet marad, minimális torzításkorrekcióval – éppen ezért sajnálom, hogy a panorámamód továbbra sem ezt az optikát használja. A jóval nagyobb szenzort használó Oppónak este is fel kell kötnie a gatyáját: mobilos szinten élvonalbeli a a részletesség éjjeli módban – csak újfent megtolja az algoritmus a színeket és a kontrasztokat, mintha kötelező lenne a tökéletességen rombolni.

Makrók a főkamerával (1-2. kép) és az ultraszélessel (3-4. kép)

Nem lenne fotós ezermester a Mate 50, ha nem kínálna mindjárt négyféle közelképet. Automata módban a főkamera mintegy 10 cm-ről rögzít remek részletességgel és f/2-es rekesszel – sajnos többelemes képfeldolgozással nem opció az f/1,4-es szűkebb vagy f/4-es tágabb állás, a kézi mód képminősége pedig, mint azt láttuk, gyatra. 2x-es szenzorzoommal a falevél erezete még közelebb hozható, közepes részletességgel (2. kép), ultraszéles kamerára váltva pedig igazán jó vonalélességet kapunk, viszont nagyon szűk az élességtartomány (3. kép). Az utolsó felvétel makrómódban rögzült, ami annyit teszt, hogy a rendszer felismeri a közeli témát, ultraszéles kamerára vált és kétszeresen belenagyít a felvételébe, így roppant közelről megtekinthető a levél erezete, viszont középszerű a részletesség.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!