Videó, multimédia

A Mate 50 nem vagánykodik 8K felvétellel, ami nem feltétlenül hiba, 4K 60 fpssel ugyanis kapásból elérhető mindhárom hátlapi látószög, és menet közben lehet váltani köztük. Általánosan jó a képélesség és a dinamika (csak az ultraszéles életlenebb), megbízható a fehéregyensúly és a mozgáskiegyensúlyozás, csak a forgás és a határozott lépdelés darabosabb a tökéletesnél.

Viszont évek óta szarvashiba a Huawei-nél, hogy hiányoznak a lencseváltó ikonok a szoftverből, így egy iPhone tükörsima átmenettel történő váltása helyett két ujjal vagy csúszkával kell bénázni, nem mindig találja el az ujj pontosan a megcélzott nagyítási szintet és roppant szaggatott az átmenet. Ennek ugyan mi értelme?

4K 30 fpssel még acélosabb a mozgáskiegyensúlyozás, ami lencsétől függően csak elektronikus (ultraszéles), vagy elektronikus és optikai. Újfent remek a képminőség, este mindazonáltal a főkamerára érdemes hagyatkozni méretes szenzora és f/1,4-es blendéje miatt, részletes és zajmentes felvételeket kapva. Azért jól megvilágított téma esetében a zoomkamera is korrekt, az ultraszélesnek viszont a Széll Kálmán tér is túl sötétnek bizonyult. Sajnos mozgás közben eléggé vibrálnak a fényforrások, ami ugyan a legtöbb riválisnál megfigyelhető valamennyire, ám az iPhone ezt is profin kiszűri.

A Huawei mást szűr évek óta, és bár ne tenné: a sztereó hangot. Fejhallgatóval újfent lefülelhető a városi és külvárosi, természetes morajlás és háttérzaj megvágása, pedig ez hozzátartozik a befogadói élményhez, nem akusztikai süketszobában érzi otthon magát az ember. Habár nem vészes a zajszűrés, mégis élesen esnek be a városi zörejek, nyikorgások, a madárcsicsergés és néha az emberi hang, hiányzik tehát a természetesség és a nüansz, az audiozoom pedig kikapcsolhatatlan. Pofonegyszerű lenne a szűrés a mikrofonokra való ráerősítés kikapcsolása egy ikon hozzáadásával, ám hiába jelezzük ezt évek óta szakmaszinten.

Kérhető szuperstabil felvétel 1080p-n, szemre az ultraszéles kamerát használva, és tényleg kiemelkedő a mozgáskiegyensúlyozás, az Apple szintjét megközelítve. Viszont sokkal gyengébb a részletesség, és az árnyékos területeken nappal is jelentős a képzaj – mintha rovarfelhő fenyegetőzne balra. Verdikt: a Huawei újfent képes kiemelkedően jó fotós-videós minőségre, de még mindig nem tökéletesítette algoritmusát – egy ideális világban a Huawei választaná a kamerahardvert és az Apple vagy a Google optimalizálná.

[+]

A lejátszásra nem lehet panasz a remek OLED panelre nézve, a HDR videók lefutnak, a Widevine L1 CDM védelemmel pedig a nagyfelbontású streaming is adott. Ha pedig kifogna egy kódolás a tartalomajánlóval egybekötött zene- és videólejátszón, egy VLC telepítése megoldja, a színvonalas képhez pedig korrekt sztereó hang társul, ha már a jack kimenet és az FM-rádió kimaradt. A közép és magas tartomány tiszta, míg a mélyekből átlagszinttel kell beérni, 100%-ról érdemes éles, ütős hangszer és filmes effektek esetében 80%-ra szabályozni a hangerőt, hogy tiszta legyen a dolog. Az alsó rács ezúttal hallhatóan erélyesebb a felsőnél, a beszédhangszórót ugyanis most nem támogatja meg másodlagos vájat felül, amivel a P50 Pro tisztábban szól egy kicsit.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!