Zajszűrés, hangminőség, üzemidő
Erősödött az aktív zajkioltás az előző generáció teljesítményéhez képest, a 47 decibeles tompítás pedig pont elég ahhoz, hogy 50 és 60 százalék közötti hangerőn lejátszott tartalommal már elnyomja a tömegközeledési zúgást (busz, villamos, metró), de ahhoz nem elég, hogy teljes csendet csináljon egy repülőgépen ülve. Igaz, a hajtóművek felől érkező zúgást jelentősen, duruzsolássá tompítja. A folyamatos alapzajjal dolgozó ANC a változó frekvencián megszólaló hangokkal, mint az emberi beszéd is egész jól boldogul, zene nélkül is elcsendesíti a környezetünkben beszélőket, de ki nem zárja őket. A szél viszont továbbra is probléma, a fülhallgató kialakításából adódóan nem tudja szűrni a dolgot. A transzparens mód használható, de hangzása nem nyújt olyan természetességet, mint az Apple megoldása. A FreeBuds Pro 2 transzparens módján keresztül beszélve érthetően, de digitális zajjal vegyítve fogjuk hallani a körülöttünk lévő világot és a másik felet. Egyetlen kivetnivalóm az ANC-vel kapcsolatban, hogy a módok közti váltás során egy női robothang minden egyes alkalommal elmondja, aktuálisan milyen módba kapcsoltuk a kütyüt, ezt pedig az éppen lejátszott tartalom fölé harsogja be úgy, hogy azzal másodperceket elnyom a zenéből, podcastből, akármiből. Ha az alkalmazásban lenne mód arra, hogy ezt kikapcsoljuk, remek lenne, én sem az Android, sem az iOS verziójában nem találtam opciót rá.
A mikrofonok minősége jó, bár a marketinganyagban olvasható “kristálytiszta” minőség szerintem azért távol áll attól, amit valós használat közben ki tudtunk hozni a FreeBuds Pro 2-ből. Panasz nem érkezett a vonal túlsó végéről, jól érthető volt hangunk a másik fél felé, de a valósnál tompábban és digitális zajjal vegyítve szólalt meg, így a tiszta jelző nem húzható rá. A zajos környezettel is meggyűlik a baja az eszköz mikrofonjainak, az autók hangját próbálja elnyomni, de nem sikerül neki kellő erősséggel. Ha csak az utcai zaj tompítását vesszük figyelembe, ebben az árkategóriában a Sony LinkBuds S jobb háttérzaj-szűrést biztosít. A hívás közbeni zajszűrésért összesen négy mikrofon felel (egy kifelé és kettő befelé figyelő, illetve egy csontvezető), ne zavarjon össze senkit a videóban hallható három, én zavarodtam össze a felvétel készültekor. A három mikrofon az aktív zajzárért felel, nem a hívásokért!
Zenei téren jobban produkálja magát a FreeBuds Pro 2, mint mikrofonos oldalon. A hangkeltő fülesenként egy-egy 11 milliméteres, négy mágneses dinamikus meghajtót és egy magas frekvencián szóló síkmembránt jelent, így 14 Hz és 48 kHz közé esik a fülhallgatóval elérhető frekvenciatartomány, tehát több hangot tudna megszólaltatni a fülhallgató, mint amennyit az emberi fül befogadni képes. A hallható eredmény részletes és jól elkülönülő tartományokkal operál, jó a dinamika, fizikai korlátait meghazudtolóan kellemesen szól a térérzet, remek a sztereó szeparáció is, amennyiben pedig egy fülhallgatót használnánk csak, arra kerül automatikusan mindkét sáv. A zenei tisztaság azonban nem tökéletes, főként az ének és a magasabb frekvenciatartományban szóló hangok hajlamosak fátyolosodni. Tökéletes példa erre Lorde Soberjének 1:40-től kezdődő része, amire valószínűleg hivatkoztam már máskor is, és amiben a kiállást élesen adja vissza a FreeBuds Pro 2, de a csendből megszólaló mondattal, főként a “d” és “p” hangokkal nem tud mit kezdeni, sistergéssé folyik össze az eredmény. Ugyanezt a susmogást tapasztaltam magas hangokat játszó fúvósok és vonósok esetén is. Ettől függetlenül jóra értékelem a FreeBuds nyújtotta hangzást, de 80 ezer forintért van még hova fejlődni, az Apple vagy a Sony például tisztább hangzást kínál a csúcsmodelljeiben, igaz, némileg drágábban.
Így épül fel a FreeBuds Pro 2 hangkeltője. (forrás: Huawei) [+]
Üzemidő terén gyenge a FreeBuds. A Huawei ígérete 4 óra zenelejátszás aktív zajszűréssel és AAC kodekkel, egy két és fél órás repülőútból felfelé kerekítve két órán keresztül zenét hallgatva 60%-ot merült a teljesen feltöltött fülhallgató (AAC kodek, dinamikus zajszűrés, egy eszközre csatlakozva), amivel nagyon szűkösen jöhet ki az ígért üzemidő. A töltés szerencsére gyors, viszont a viselésérzékelés, a multipontos csatlakozás vagy a telefonhívásokhoz való használat még gyorsabban merítik az eszközt, így a napi ingázásra elég lehet, de egy hosszabb út során biztosan nem lesz elég. A töltőtokban négy teljes töltésre való energia van, mielőtt áramot kérne.
Nagy meglepetésre ne számítson senki az összegzést illetően, a cikk elején már lelőttem a verdikt lényegét: ha valaki felső kategóriás Huawei fülhallgatót szeretne, az válassza féláron az előző generációt. Ha valaki iPhone-t használ, jobb opció az AirPods Pro a tisztább hangzással és az olyan extrákkal, mint a Siri vagy a Spatial Audio, illetve a sokoldalúbb lokátor. Ha viszont valaki Android mellé keres valamit, ami megjelenésben és tudásban is hasonlít az AirPods Próra, annak jó választás a FreeBuds Pro 2. De amennyiben nem fontos, hogy száras kialakítású legyen a fülhallgató, a Sony WF-1000XM4 ül továbbra is a csúcskategória trónján erősebb ANC-vel és tisztább hangzással, árban pedig 5 ezer forinttal kérnek el jelenleg érte többet, mint a FreeBuds 2 Próért a Huawei. Ettől függetlenül a Tetszett plecsnit megérdemli a FreeBuds 2 Pro, mert hibával a másfél hetes teszt alatt nem találkoztam, szívesen és összességében megelégedve használtam a fülhallgatót a mindennapokban. De ezen az áron ne kelljen külön forrásból letölteni a frissítéseket az alkalmazáshoz, legalább a 4 órát tényleg bírja ki egy töltéssel és a hangzáson is tisztogathatnak még kicsit.
![]() |
Huawei FreeBuds Pro 2 |
viragdani01