Multimédia

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, állóképeket 2560 x 1920 pixeles felbontásban tud rögzíteni, mozgóképeknél viszont meg kell elégednünk a 352 x 288 pixellel és a 25 képkocka/másodperc sebességgel. A kamerát kezelő szoftver átlagos mennyiségű beállítási lehetőséget nyújt: felbontás, fehéregyensúly, expozíció-korrekció, időzítő, jpeg-tömörítés, idő és geobélyeg, effektek, fénymérés (spot, középre súlyozott és átlagoló), rácsvonalak, kikapcsolható zárhang. Alapértelmezésben be van kapcsolva, hogy a képeket 2560 x 1712 pixeles, széles formátumban rögzítse a masina — ez balga módon nem a felbontások között szerepel, hanem egy külön kapcsoló a beállítások között.

Előre leszögezném, hogy a fent látható tesztfotók középre súlyozott fényméréssel készültek, persze nem azért, mert ez a helyes beállítás, hanem azért, mert ez volt az alapértelmezett és elfelejtettem átkapcsolni. Mentségemre szóljon, hogy valószínűleg az átlagoló fénymérés sem mentette volna meg a Hero képeit, melyek minőségben igen széles skálán mozognak. Általánosságban elmondható, hogy a képeken tejköd ül, fakók a színek, minden módon téveszt az automatika, kicsi a dinamikatartomány és magas a zajszűrés. Utóbbira jó példa lehet az alsó sor bal szélén lévő, minden szempontból botrányos minőségű kép, mely akár egy VGA felbontású fotó interpolált változata is lehetne.

Zenei téren elég jó a helyzet, legalábbis akkor, ha eltekintünk az FM-rádió hiányától. A zenelejátszó szoftvert a HTC-féle widgettel tökéletesen tudjuk kezelni, plusz maga a cucc is kényelmesen használható, bár hibaként felróható neki a hangszínszabályzó hiánya.

A memóriakártyáról automatikusan és villámgyorsan beolvasott számok között ID3 tagek alapján tud szűrni, az albumborítókat már a listákon megjeleníti apróban, ami teljesen felesleges, mert hülyén néz ki: ha kiválasztunk egy előadót akinek teszem azt csak egy albuma van felmásolva a kártyára, akkor megkapjuk az album összes számát és a borítót nyolc példányban, ugyanis annyi sor fér ki egyszerre.

A gyári füles nagyon szép, az iPhone fülesének és a Star Trekes Enterprise űrhajó házasságának az eredménye, közepesen szól. Szimmetrikus kialakítású (ami a képen nem látszik, mert sajnos le kellett vágni a kissé bénán lefotózott kábelek egy részét), van rajta számléptető és play/pause gomb, ami nem csak jól néz ki, de hasznos is. Ami azonban a legfontosabb: 3,5 milliméteres jack csatlakozója van, amit a készülék tetejébe lehet bedugni. A kimenetbe egyébként bármilyen fülhallgató kábele belefér, ezzel nem lesz gondunk. A hangminőség fülessel és kihangosítva egyaránt közepes.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!