Telefonálás, üzenetkezelés, adatkommunikáció
A telefonkönyv kapacitása végtelen, a benne tárolt adatok a 144 MB-os belső memóriába kerülnek, amit egyébként csak ehhez hasonló adatok tárolására használhatunk, a multimédiás dolgokhoz memóriakártyát kell használni. Szó szerint "kell", ha nincs bent memóriakártya, akkor nem tudunk fotózni, hangot rögzíteni, egyedi csengőhangot beállítani — ez nem csak gáz, de érthetetlen is. A telefonkönyvre visszatérve: rengeteg extra adatot bevihetünk az álló és fekvő móddal is rendelkező, kiválóan használható virtuális billentyűzettel, mely szépen igazodik az igényeinkhez, ha például egy bejelentkezési e-mail címet írunk be, a gombok között megjelenik a "kukac" (@) is, amit így egy pillanat alatt elérhetünk. Extra mezők tehát akadnak, az embereket csoportokba rendezhetjük, megjelölhetjük kedvenceinket, képeket is berakhatunk, amiket akár Facebookról is leszedhetünk a születésnappal és az illető státuszával együtt, ami megjelenik a telefonkönyvben is.
Ha tehát valaki beírja Facebookon, hogy "rossz a kedvem", azt mi a telefonkönyvben is látni fogjuk, közvetlenül az ember neve alatt. A telefonkönyv ugyanis elképesztően intelligensen kezeli az ilyen social networking cuccokat, az embereknél külön nyomon követhetjük (naplózva!) a velük kapcsolatos eseményeket és státuszokat, megnézhetjük a Facebookon/Flickren elérhető képeiket, plusz egy gombnyomással a szemünk elé varázsolhatjuk a velük kapcsolatos üzenet és e-mail váltást is. A gond csak az, hogy a Facebookról a status update-eket automatikusan lehúzza a rendszer, amit tehát nem lehet kikapcsolni — bezzeg a hívókép és a születésnap letöltésére rákérdez. A névjegyek ezen információit (tehát a képeket, adatokat, eseményeket stb.) egyébként nem egy hosszú listán jeleníti meg a rendszer, hanem több lapon, melyek között ugyanúgy tudunk váltani, mint ahogy a TouchFLO-n lépkedünk az oldalak között.
Az üzenetkezelés a szokásos, SMS, MMS, e-mail, utóbbiból a Gmail a preferált cucc, de természetesen más szolgáltatókat is beállíthatunk, kézzel. A HTC mérnökei a virtuális billentyűzetet is lecserélték a Diamond2-ből ismertre, mely kényelmesen és gyorsan használható — az ékezetes karaktereket meg pont úgy tudjuk beírni vele, mint az iPhone-nal.
A hívásnapló teljesen korrekt, egyesített és szeparált listán is megnézhetjük a különböző típusú hívásokat. Ezeket az adatokat (pontosabban a névjegyzéket és társait) egyébként a HTC Sync nevű program segítségével is át tudjuk tolni asztali PC-nkre — a program az Outlookot, a Windows névjegyzéket és az Exchange-et is támogatja.
Az adatkommunikációs repertoár hibátlan: négynormás GSM-modul (850/900/1800/1900 MHz), GRPS, EDGE, UMTS, HSDPA (7,2 Mbps), HSUPA (2 Mbps), WiFi, Bluetooth (2.0), miniUSB-kompatibilis ExtUSB csatlakozó (USB 2.0 sebességgel). A Bluetooth problémás, mivel nem teszi lehetővé fájlok küldését, de a készülék PC-re kötve működik kártyaolvasóként is, így a fájlok átvitele könnyen megoldható. Telefonálás közben egyébként semmilyen problémám nem volt sem a hangminőséggel, sem a térerővel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
