A Himo Z20, mint bicikli

Kis túlzással akár egy Csepel Camping is lehetne első ránézésre ez a bringa, ha nem vesszük figyelembe, hogy mennyire vaskos vázcsövet kapott, és a hátsó motor miatt feltűnően nagy kerékagy van rajta. Persze, valamelyest árulkodó a két közepes méretű tárcsafék meg a hatsebességes hátsó váltó is, de tény, hogy nem mutat magából túl sokat az eszköz, nem tud egy high-tech, trendi valami lenni, az első lámpája és a küllőprizmái (amik helyett most már hivatalosan is lehet fényvisszaverő csíkkal felszerelt gumiköpenyt használni) pedig kifejezetten múltidézőek.

Megvető fejingatások járnak a hegesztések esztétikájáért (itt-ott lyukas, ráadásul szétszórt salak látható a környékén mindenhol), a gyárilag kiegyensúlyozatlanul érkező felnikért, és ha figyelmesen kezdjük el nézni, látható, hogy miközben a motor forgatja a hátsó kereket, össze-vissza táncol a hátsó fogaskoszorú, ami terhelés alatt akár a hajtáselemek fokozott kopásához vezethet.

Funkcionális hibája remélhetőleg nem lesz, de a szép az nem ilyen [+]

Szóval az általános összeszerelési minőségről nem tudunk túl sok jót mondani, pedig a Himo Z20 messze a legrobusztusabb bringa azok közül, amik eddig jártak nálunk, és tény, hogy az alumínium váz-villa kombinációja merevnek érződik, a fékei pedig bőven alkalmasak arra, hogy akár lejtőn, 40 körüli sebességről is határozottan megálljon, ha épp arról van szó. Ez a tény azonban komoly tömeg- és méretbeli kompromisszumokkal jár, ami miatt ez a kütyü már nem egy olyan last mile eszköz, amit az ember minden nap fel akar dobni a buszra, vagy könnyedén kiveszi a csomagtartóból a P+R parkolóban.

[+]

22 kilós a bicikli menetkészen, ami egy közepes hosszúságú lépcsőn felcipeléshez már jó fizikumot igényel, ha pedig lift nélküli társasházban kell fel-le cipelnünk, akkor biztosan nem fogjuk szeretni, ráadásul olyan formátlanul csukódik össze, hogy az már szinte érthetetlen: a kormánya az egyik irányba (kifelé), míg maga a váz a másik irányba (befelé) csukódik össze, ezért minden össze-vissza kilóg rajta, ami kilóghat, ráadásul fix rögzítési pontja csak a menetkész állapotban van a cuccnak, tehát még nyeklik is balra-jobbra, ahogy mozgatnánk: nem szokott ilyesmivel problémám lenni, de ezt tényleg tragikus volt helyezgetni, és még azt sem mondhatjuk, hogy ha már szállítani kellemetlen, akkor legalább az akkumulátort könnyű cserélni, hiszen a váz elejébe épített akksi cseréjéhez össze kell csuknunk a vázat, ami véletlenül sem úgy csukódik, hogy közben le tudjuk támasztani, mert a sztenderhez képest befelé hajlik össze az egész, tehát az egyik kezünkkel foghatjuk a bringát, míg a másikkal egyszerre fordítjuk a kulcsot (mert persze külön védelmet kapott az akksi) és húzzuk ki a telepet. Nagyon amatőr, gyenge megoldás.

[+]

A Himo Z20-at tekerni egyébként kifejezetten jó. A Shimano Toruney, illetve SIS hajtómű a legolcsóbb Shimano-szett, amit el lehet képzelni, a konkrétan filléres, hagyományos bringákon is ez található, viszont legalább megbízható gyártótól érkezik, és alapvetően, újkorában semmi komoly negatívumot nem tudunk mondani róla, beállítás után csendesen, szépen működött, nem kattogott, stabilnak érződött. Ugyanakkor az MF-TZ500-6-os menetes fogaskoszorú, ami a hátulján van, érezhetően nem a villanyhajtásra lett méretezve ezzel a lánctányérral: a helyzet az, hogy a hat fokozat között kicsik ugyan az ejtések, de a legmagasabb, hátul 14 fogat hajtó áttétel sem motiváló arra, hogy tekeréssel segítsük a bringa munkáját, hiszen az a 25 km/h, amit a villanymotor önállóan kihajt, az ennek az áttételnek nagyjából a vége, legfeljebb 27-28-ig tudjuk tovább tekerni önerőből, onnantól már maximum a lejtő segít abban, hogy gyorsabban haladjunk. Ráadásul, mivel a villanymotor akár nulláról is elindít minket, így sík vagy enyhe emelkedős úton kvázi értelmetlen kivenni is a legmagasabb fokozatból, hiszen 10-15-ig gyors lendületet ad a villanymotor, utána pedig már mindenképpen magasabb fokozatban tekernénk.

[+]

Kicsit nagyobb átfogású hátsó fogaskerekekre lenne szükség a kompromisszummentes használathoz, ha pedig ez nem megvalósítható, akkor az alapvetően villanyhajtáshoz belőtt, magasabb áttételek felé lehetett volna eltolni a skálát, persze ezeket a gyártó nyilván nem maga konfigurálja össze, hanem megveszi, amit a piacon talál: mindazonáltal, ha én használnám a továbbiakban ezt a bringát, jó eséllyel az első lánctányérját cserélném nagyobbra. A 20 colos felnik mindenesetre pont jó méretűek egy városi biciklizéshez, akár már egy nagyobb úthibán is átgördül a kerék, a BMX-gumiköpenyek pedig kicsi gördülési ellenállásúak, városi környezetben, aszfalton jól is fognak, de terepre nyilván nem valók.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!