Bevezető, összeszerelés

Most már tényleg évek óta arra várunk, hogy a nagyvárosok mikromobilitási forradalmának végre legyen egy szabályozott jogi háttere. Először 2018-ban, a Xiaomi M365 kapcsán merült fel bennünk a kérdés, hogy ha ezek az eszközök tömegesen elterjednek, az vajon milyen hatással lesz az urbánus közlekedés egészére, de ekkor még talán felhőtlenül tudtunk nevetni a South Park vonatkozó epizódján, és nem éreztük égetőnek a problémát.

Az elektromos rollerek komoly mikromobilitási forradalmat indítottak, ez itt a Xiaomi M365, 2018-ból [+]

Aztán hazánkba is megjött a Lime, és néhány egyéb, rollermegosztó cég (most a legfrissebb a Bird, amiket alig néhány napja lehet Budapest utcáin látni, de a magyar nyelvű appjuk cseppet sem bizalomgerjesztő), és a közlekedési kérdések mellé felmerült a közterület-foglalás jogosságának és indokoltságának problémaköre, és azóta tulajdonképpen - legyen szó nagy cégekről vagy egyszerű magánemberekről - mindenki egy szabályozatlan jogi résben, félhivatalosan használja ilyen és ehhez hasonló eszközeit.

Ez itt a Fiido D3: nem hajszoltuk túl, az akkumulátora mégis nagyon hamar felmondta a szolgálatot [+]

Nincs ez másképp a biciklikkel sem: 2019 óta ez a harmadik kerékpár, ami szerkesztőségünkben jár teszten, de sajnos azóta sem történt olyan törvénymódosítás, ami egyértelműsítené, hogy a gázkarral (menetkarral) működtethető rásegítés – ami teljesen önálló, tekerés nélküli közlekedésre is alkalmassá teszi a biciklit – megváltoztatja-e az egyébként minden más szempontból hagyományos kerékpárnak nevezhető eszköz jogi besorolását. Jelen állás szerint egyébként a KRESZ vonatkozó paragrafusának azon félmondata alapján, hogy a kerékpárt alapvetően emberi erő hajtja, és ezt csak segítheti a motor, azt lehet mondani, hogy tesztünk alanya egy segédmotoros kerékpár, amire nekünk a beüzemelés előtt kötelező felelősségbiztosítást kellett volna kötnünk, kizárólag bukósisakkal ülhettünk volna rá, és minden egyéb közlekedési szempontból is úgy kellett volna kezelnünk, mint egy tetszőleges pizzafutár-robogót.

A Fiido D11 már a dobozból is úgy jött ki, hogy folyamatosan sípolt a csengője egy rejtélyes hiba miatt [+]

Egy külön, nagyon sok oldalas és részletes cikk sem lenne elég ahhoz, hogy teljes alapossággal kielemezzük a jelenlegi járműkategóriák anakronisztikus helyzetét, mindazonáltal fogadjuk el, hivatalosan a Himo Z20-at olyasmi járműként kell kezelnünk, mint a 70-es évek Babettáját, vagy bármilyen, hasonló mopedet, csak közben eltelt egy fél évszázad, és döbbenetes módon megváltozott az emberek életvitele, és természetesen a közúti forgalom dinamikája, alapvető működése, sűrűsége is.

Mai tesztalanyunk a Himo Z20, ami már ránézésre robusztusabb a fenti eszközöknél [+]

A jogi környezet azonban csak a kétpólusú problémakör egyik fele, amit át kell látni, mielőtt belevágnánk ebbe az egyébként tényleg zseniális és sok szempontból hiánypótló, új generációs mikromobilitási világ megtapasztalásába. Legalább ugyanekkora probléma lehet egy átlagfelhasználónak az, hogy ezen, Kínából olcsón megrendelt, majd itthon nehezen garanciáztatható eszközök minősége finoman szólva sem példás. A Fiido D3, amit szűk két éve teszteltünk, azóta már egy ismeretlen hibával működésképtelenné vált, de volt olyan, hozzánk tesztre küldött Kugoo roller, amiről nem is tudtunk tesztet írni, mert a kibontása után összesen 300 métert ment, mielőtt teljesen megadta volna magát (egy csippanás után kikapcsolt), és utána hiába szedtük szét, és diagnosztizáltuk egyesével a komponenseit, a hiba valódi okára soha nem jöttünk rá, minden bizonnyal komplett motorvezérlőt kellett volna cserélni, mert a feszültség-értékek mindenhol stimmeltek, egy tranzisztor sem tűnt elégettnek, mégsem jutott el a termék a bekapcsolásig. Ezeket a sztorikat pedig nem említeném most, ha nem az lenne a helyzet, hogy a Himo Z20-ból is egy hibásat, vagy legalábbis hektikus működésűt vettünk volna ki a dobozból.

Szinte teljesen össze van rakva, mégis van vele mit foglalkozni, ahogy kibontjuk [+]

Ám, mielőtt elmondjuk, mi is történt ezzel a biciklivel, kezdjünk az alapoktól. Megrendeljük a kerékpárt, például a Geekbuyingtól, körülbelül 250 ezer forintért, ami jelentősen olcsóbb, mint bármilyen rásegítéses kerékpár, amit Magyarországon, hivatalos boltból meg lehet venni, és néhány nappal később, európai raktárból megérkezik a méretes doboz, amiben összehajtogatva, de kvázi kompletten érkezik a bringa. Összerakni körülbelül fél órás procedúra, ennek jelentős része az, hogy a szállítás védelméhez szükséges kartonokat, fóliákat, szivacsokat lehúzzuk róla, felszereljük a pedált (ehhez van célszerszám a dobozban), felfújjuk a gumikat (saját pumpa/kompresszor vagy egy benzinkút szükséges a manőverhez), és mivel a láncon gyárilag van már némi kenőanyag, akár kezdődhet is az utazás. Mégis ajánlott elvinni egy szervizbe nullrevízióra, hiszen mi találtunk egy meghúzatlan csavart a bal oldali hajtókarnál, a hátsó váltó kattogott, amin állítani kellett, és a tárcsafékek bowdenjén is kellett feszíteni, hogy a teljes fékerőt ki tudjuk használni. Adnak a bringához két sárvédőt is, de a felszereléshez nem jár szerszám, így ehhez sem árt néhány villáskulcs.

A Himo Z20, mint bicikli

Kis túlzással akár egy Csepel Camping is lehetne első ránézésre ez a bringa, ha nem vesszük figyelembe, hogy mennyire vaskos vázcsövet kapott, és a hátsó motor miatt feltűnően nagy kerékagy van rajta. Persze, valamelyest árulkodó a két közepes méretű tárcsafék meg a hatsebességes hátsó váltó is, de tény, hogy nem mutat magából túl sokat az eszköz, nem tud egy high-tech, trendi valami lenni, az első lámpája és a küllőprizmái (amik helyett most már hivatalosan is lehet fényvisszaverő csíkkal felszerelt gumiköpenyt használni) pedig kifejezetten múltidézőek.

Megvető fejingatások járnak a hegesztések esztétikájáért (itt-ott lyukas, ráadásul szétszórt salak látható a környékén mindenhol), a gyárilag kiegyensúlyozatlanul érkező felnikért, és ha figyelmesen kezdjük el nézni, látható, hogy miközben a motor forgatja a hátsó kereket, össze-vissza táncol a hátsó fogaskoszorú, ami terhelés alatt akár a hajtáselemek fokozott kopásához vezethet.

Funkcionális hibája remélhetőleg nem lesz, de a szép az nem ilyen [+]

Szóval az általános összeszerelési minőségről nem tudunk túl sok jót mondani, pedig a Himo Z20 messze a legrobusztusabb bringa azok közül, amik eddig jártak nálunk, és tény, hogy az alumínium váz-villa kombinációja merevnek érződik, a fékei pedig bőven alkalmasak arra, hogy akár lejtőn, 40 körüli sebességről is határozottan megálljon, ha épp arról van szó. Ez a tény azonban komoly tömeg- és méretbeli kompromisszumokkal jár, ami miatt ez a kütyü már nem egy olyan last mile eszköz, amit az ember minden nap fel akar dobni a buszra, vagy könnyedén kiveszi a csomagtartóból a P+R parkolóban.

[+]

22 kilós a bicikli menetkészen, ami egy közepes hosszúságú lépcsőn felcipeléshez már jó fizikumot igényel, ha pedig lift nélküli társasházban kell fel-le cipelnünk, akkor biztosan nem fogjuk szeretni, ráadásul olyan formátlanul csukódik össze, hogy az már szinte érthetetlen: a kormánya az egyik irányba (kifelé), míg maga a váz a másik irányba (befelé) csukódik össze, ezért minden össze-vissza kilóg rajta, ami kilóghat, ráadásul fix rögzítési pontja csak a menetkész állapotban van a cuccnak, tehát még nyeklik is balra-jobbra, ahogy mozgatnánk: nem szokott ilyesmivel problémám lenni, de ezt tényleg tragikus volt helyezgetni, és még azt sem mondhatjuk, hogy ha már szállítani kellemetlen, akkor legalább az akkumulátort könnyű cserélni, hiszen a váz elejébe épített akksi cseréjéhez össze kell csuknunk a vázat, ami véletlenül sem úgy csukódik, hogy közben le tudjuk támasztani, mert a sztenderhez képest befelé hajlik össze az egész, tehát az egyik kezünkkel foghatjuk a bringát, míg a másikkal egyszerre fordítjuk a kulcsot (mert persze külön védelmet kapott az akksi) és húzzuk ki a telepet. Nagyon amatőr, gyenge megoldás.

[+]

A Himo Z20-at tekerni egyébként kifejezetten jó. A Shimano Toruney, illetve SIS hajtómű a legolcsóbb Shimano-szett, amit el lehet képzelni, a konkrétan filléres, hagyományos bringákon is ez található, viszont legalább megbízható gyártótól érkezik, és alapvetően, újkorában semmi komoly negatívumot nem tudunk mondani róla, beállítás után csendesen, szépen működött, nem kattogott, stabilnak érződött. Ugyanakkor az MF-TZ500-6-os menetes fogaskoszorú, ami a hátulján van, érezhetően nem a villanyhajtásra lett méretezve ezzel a lánctányérral: a helyzet az, hogy a hat fokozat között kicsik ugyan az ejtések, de a legmagasabb, hátul 14 fogat hajtó áttétel sem motiváló arra, hogy tekeréssel segítsük a bringa munkáját, hiszen az a 25 km/h, amit a villanymotor önállóan kihajt, az ennek az áttételnek nagyjából a vége, legfeljebb 27-28-ig tudjuk tovább tekerni önerőből, onnantól már maximum a lejtő segít abban, hogy gyorsabban haladjunk. Ráadásul, mivel a villanymotor akár nulláról is elindít minket, így sík vagy enyhe emelkedős úton kvázi értelmetlen kivenni is a legmagasabb fokozatból, hiszen 10-15-ig gyors lendületet ad a villanymotor, utána pedig már mindenképpen magasabb fokozatban tekernénk.

[+]

Kicsit nagyobb átfogású hátsó fogaskerekekre lenne szükség a kompromisszummentes használathoz, ha pedig ez nem megvalósítható, akkor az alapvetően villanyhajtáshoz belőtt, magasabb áttételek felé lehetett volna eltolni a skálát, persze ezeket a gyártó nyilván nem maga konfigurálja össze, hanem megveszi, amit a piacon talál: mindazonáltal, ha én használnám a továbbiakban ezt a bringát, jó eséllyel az első lánctányérját cserélném nagyobbra. A 20 colos felnik mindenesetre pont jó méretűek egy városi biciklizéshez, akár már egy nagyobb úthibán is átgördül a kerék, a BMX-gumiköpenyek pedig kicsi gördülési ellenállásúak, városi környezetben, aszfalton jól is fognak, de terepre nyilván nem valók.

A Himo Z20, mint elektromos eszköz

Most pedig jöjjön az, amiért mindannyian itt vagyunk: próbáljuk ki elektromos járműként a Himo Z20-at. A töltés nagyjából 5 órát vesz igénybe papíron, az akkumulátorpakk 10 Ah-s és 36 V-on működik, a motor pedig egy 250W-os DC agymotor, ami a hátsó kereket hajtja. Tisztán villanymódban 50, moped módban 80 km-es elméleti hatótávval, az EU-s szabályozásoknak megfelelő, 25 km/h-s motoros végsebességgel.

[+]

A kormány bal oldalán elhelyezett kijelzős egység vezérel minden beépített elektronikát, ezen keresztül kapcsolhatjuk be a rásegítést és állíthatjuk be annak fokozatát, követhetjük nyomon a Z20 megtett kilométereit, olvashatjuk le az akkumulátorból hátralévő százalékokat,és a rendszerbe épített első lámpát is innen kapcsolhatjuk fel. A hátsó lámpa egy különálló, elemes egység, mivel az állítható nyeregcsövön nyilván nehézkesebb lett volna átvinni a vezetéket.

[+]

A Himo Z20 egészen jó gyorsulással testesíti meg a hangtalan suhanást, teljesen nulláról ugyan nem lehet önálló haladást elérni vele a menetkarral, de ha már 2-3 km/h-val gurulunk (ami akár egy talpas meggurítással, tekerés nélkül is megoldható), akkor minden további nélkül viszi önállóan saját 22 kilós testét és legfeljebb 100 kilós utasát, sőt, azt lehet mondani, hogy kifejezetten jól megy, kellemesen nyomatékos, lineárisan adja le a teljesítményét. Sík úton szinte rá sem kell tekernünk a bringára, persze ha a hatótáv optimalizálása a célunk, akkor azért érdemes pedálozni, szinte érezhető, ahogy tehermentesítjük a rendszert, minimális erőbefektetéssel.

[+]

Nincs gond az adagolhatósággal sem, a háromféleképpen állítható fokozat a maximális teljesítményt és a végsebességet határozza meg, visszatölteni ez a rendszer nem fog fékezésnél. Teljesen hagyományos módon, kizárólag a tárcsafékeivel áll meg, és mint azt korábban említettük, ezt elég jó hatásfokkal teszi. Szívesen és boldogan nyilatkoznánk a hatótávról, de sajnos ezt nem tudjuk megtenni, hiszen a mi példányunk vagy akkumulátorhibás volt, vagy valamelyik kontaktja zavarodott meg, de sajnos a teljes töltöttségről átmenet nélkül nullára szaladt le egymás után több alkalommal is, ami miatt jónéhány kilométeres, első világítás nélküli analóg tekerésre kényszerített minket, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül.

[+]

Érdekes módon maga az akkumulátor töltöttsége maximális volt (a kivehető akksin konkrétan olyan töltöttség-visszajelző van, mint egy régi laptopon vagy egy powerbankon, megnyomjuk és egy 4-es skálán visszajelzi a töltés körülbelüli szintjét), viszont a bicikliben már nem volt hajlandó működni, illetve ha hajlandó is volt bekapcsolni, akkor is csak 1-2 percig ment, aztán villogva kikapcsolt. Nyilván egyéni meghibásodásról beszélünk, hiszen az egész kütyü egy egyszerű szerkezet, amit egy megfelelően lelkes szakember könnyedén tud diagnosztizálni, mégis tragikus a meghibásodási arány, ha a mi merítésünket nézzük, hiszen a Xiaomi-rollereken kívül kvázi minden nálunk járt kínai jármű feldobott valamilyen kisebb-nagyobb elektronikai meghibásodást, és öt járműből kettő az első 20 kilométerét sem tette meg, mielőtt működésképtelen lett.

Véleményünk, konklúzió

Nagyon vártuk a Himo Z20-at, hiszen ez a méret és robusztusság komolyabb, akár egész Budapestet oda-vissza átszelő adottságokkal bírt papíron, tehát elvileg jelentősen többet nyújtott volna bárminél, amit modern mikromobilitási kütyük közül eddig teszteltünk, a nagy elvárásokból azonban nagy csalódás lett, és így az érdemi tesztelést nem tudtuk pozitív kimenetellel lezárni. Őszintén remélem, hogy olvasóink között csak boldog és elégedett Fiido-vásárlók vannak, és aki olyan bátor, hogy egy Himo Z20-at is bepróbál, annak gördülékenyen, éveken át fog tökéletesen működni a napi használathoz vagy szabadidős tekeréshez, mi viszont sajnos nem azt tapasztaltuk, hogy bátran ajánlható egy-egy ilyen termék, mert biztosan jól fog működni, és nincs vele komoly kockázat.

[+]

Lehet, hogy 250 ezer forint nem sok pénz, ha azt vesszük, hogy kapunk érte egy kvázi teljes értékű elektromos kétkerekűt, amivel elvileg akár 80 km-t is mehetünk rásegítéssel, de én sokkal többre értékeltem volna ezt a terméket, ha egy 100 ezer forinttal drágább árkategóriában látnám úgy, hogy jobban ki van találva a villanymotorhoz a kerékpáros áttétele, igényesebben, védettebben vannak elvezetve a vezetékei és bowdenházai, nem gyárilag nyolcassal a kerekeiben érkezik, és adott esetben ki is bírja a pár napos tesztidőszakot anélkül, hogy elromoljon.

De ne feledjük el megemlíteni a Himo Z20 pozitívumait sem: egy alapos összerakás és beállítás után stabil, élhető, kényelmes szerkezetnek bizonyult, kerékmérete, vázmerevsége ideális a budapesti utakra, és a rásegítés mértéke és ereje a jelenlegi szabályozások ismeretében tökéletes, nem néz ki rosszul, és ha kicsit körülményesen is, de egész apróra összecsukható, ami egy tárcsafékes, hátsó váltós, 20 hüvelykes kerékkel szerelt bicikli esetében egészen nagy szó.

[+]

A jogi oldallal kapcsoltban pedig az a megérzésünk, hogy sokkal hamarabb lesz konkrét kereteket megadó döntéscsomag, mint a rollerek és az egyéb apróságok körében: egyrészt, az EU-s forrásból államilag támogatott pedelec-rendszerű kerékpárok miatt több figyelem tolódik a rásegítéses bicilikre, másrészt, ha valamit, hát a gázkarral ellátott, kerékpár-forma eszközöket könnyedén be lehet sorolni egy létező járműkategóriába, ami a segédmotoroké, csak megannyi idő után most már tényleges és hivatalosan kellene pontot tenni az ügy végére, így akár a korlátozott végsebességüket is ki lehetne tolni valamelyest.

szentkuti11

A Himo Z20-at a Geekbuying segítségével tesztelhettük.