Touch ID, szoftver, hardver
A 2020-as iPad Air egyik újdonsága volt, hogy a bekapcsoló gombba vándorolt a Touch ID ujjlenyomat-leolvasó szenzor, ezt azóta az iPad Mini is átvette. A leolvasó elhelyezése kényelmes és kézre esik, de kevésbé pontos, mint például az iPhone SE biometrikus szenzora. Hiába szkenneltem be többször is mutatóujjaimat, gyakran nem ismert fel elsőre, míg az iPaddel egyidőben tesztelt SE simán, így vélhetően nem az ujjammal volt a gond, inkább a kisebb felületű szenzor áll a háttérben. Amennyiben érintéssel felébresztettük a tabletet, elég rátennünk ujjunkat a gombra a feloldáshoz, más esetben előbb meg kell nyomni, majd rajtahagyni az ujjat, amíg az gondolkodik egy kicsit és felold.
A bekapcsoló gombba integrált Touch ID. [+]
Face ID-s iPadről jőve a Touch ID-s megoldás kicsit kényelmetlen volt. A Próra csak ránéz az ember, és az fel is old, addig az Airnél van egy plusz mozdulat, így véleményem szerint a Face ID kényelmesebb megoldás egy táblagépbe. Azt viszont nem mondom, hogy jobb megoldás is, a Touch ID-hez ugyanis hozzárendelhető több ujj (több ember) is, míg az arcfelismeréshez csak egy.
Bár többen is feloldhatják az iPadet, regisztrált felhasználóból továbbra is csak egy lehet a rendszerben. Az új Airt az iPadOS 15.4-gyel vesszük ki a dobozból, az Apple pedig valamiért továbbra is úgy gondolja, hogy egy háztartásban mindenkinek legyen külön táblagépe, ha pedig egy iPadre akarna két felhasználói fiókot létrehozni valaki, az maga a sátán kutyája. Ez alól kivételt képeznek az iskolai használatra szánt gépek, ahol az Apple School Manageren keresztül lehet több felhasználót egy almás táblához rendelni, de a mezei felhasználó hazaérve nem fog tudni létrehozni magának és párjának egy-egy elszeparált fiókot.
Hirdetés
A főképernyőn a helyzet változatlan: az ikonok és a widgetek szorosan helyezkednek el, a widgetek pedig azon kívül, hogy információt mutatnak, másra nem használhatók. (forrás: Mobilaréna) [+]
Ez pedig annak fényében különösen vicces, az a kínomban nevetek fajta, hogy Macen megoldható a dolog az 1999-ben kiadott Mac OS 9 óta (!), és az új iPad Airben is az az M1-es lapka dolgozik, ami az iPad Air vásárlóközönségének szánt kurrens Mac számítógépekben is. Ergo a 2022-es iPad Air hardveresen egyenlő a MacBook Airrel, a butább szoftver miatt mégsem egyenlő helyzetből indulnak. Az M1 az iPad Airben is 8 CPU és 8 GPU maggal, mellette pedig egy 16 magos Neural Engine-nel dolgozik, itt viszont fixen 8 GB egyesített memória van, míg a Macben és az iPad Próban elérhető 16 GB nem opció.
Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható) | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Apple iPad Air (2022) | Apple iPad Air (2020) | Apple iPad Pro (12.9, 2020) | Apple iPad 8th (10.2, 2020) |
Hardver | Apple M1 | Apple A14 Bionic | Apple A12Z Bionic | Apple A12 Bionic |
AnTuTu 8 | 1069519 pont | 622284 pont | 728253 pont | 425310 pont |
Geekbench 5 (single/multi) | 1711 / 7278 pont | 1581 / 4179 pont | 1114 / 4597 pont | 1112 / 2827 pont |
GFXBench Car Chase onscreen | 60 fps | 40 fps | 38 fps | 36 fps |
GFXBench Car Chase offscreen | 142 fps | 87 fps | 100 fps | 55 fps |
GFXBench Man. onscreen | 60 fps | 60 fps | 93 fps | 58 fps |
GFXBench Man. offscreen | 345 fps | 177 fps | 228 fps | 132 fps |
Nem mintha kellene a 16 GB RAM. Átlagosan 5 GB-ot használ az Air, s bár az iPadOS már megengedi, hogy a grafikailag intenzívebb feladatok (pl. kép- és videó-szerkesztő programok) elérjék mind a 8 GB-ot, én nem vettem észre, hogy nyújtózkodna érte a tablet. Sőt, az igazság az, hogy a két évvel ezelőtti, 6 GB RAM-ot használó Próhoz viszonyítva az Air kicsit lomhábbnak is tűnt a kijelző miatt, négy-öt alkalmazás egyidejű futtatása közben pedig az Air újra-újra töltött appokat időnként, miközben ugyanazzal a szoftververzióval a régebbi Pro ugyanazt a munkafolyamatot gondolkodás nélkül vitte végig. Hozzáteszem a töltési idő alatt kábé pislogni volt csak időm, szóval nem panaszkodom. Gyors az iPad Air is, a hardver teljesítmény bőven elég lesz mindenre is, amire az átlag a táblagépet használja.
A Wildlife Extreme és Wildlife Extreme Stresszteszt eredményei. (forrás: Mobilaréna) [+]
Az igazi kérdés, hogy mi lesz itt mondjuk fél-egy év múlva, hova halad az iPadOS? Egyes fejlesztők az M1-es iPad Pro kapcsán már elkezdték optimalizálni az alkalmazásaikat, amikkel az asztali környezethez hasonló módon lehet dolgozni a táblagépen is, de az Apple ebben a pillanatban még mindig megfogja a szoftveres oldalt, egyértelmű célzással, hogy például ha normális ablakkezelést akar valaki, az vegye meg valamelyik MacBookot, mert iPaden ilyet nem fog látni, hiába támogatja már a beviteli perifériákat is majdnem úgy a mobil oprendszer, mint az asztali. Tabletként használni az Airt jó, mert érintéssel bevitt parancsokra remek az iPadOS kialakítása és reakcióideje, a virtuális kapcsolók és gombok jó helyen vannak, könnyedén lehet gépelni is. Ugyanakkor a virtuális billentyűzet csak egész képernyőn vagy lebegő nézetben használható, a kijelző két sarkára félbe osztva nem, ami érthetetlen, lévén korábban támogatták az iPadek ezt a beviteli módot.
Az Apple saját szoftverei, így az Apple Music is jól alkalmazkodik a táblagép nagy kijelzőjéhez. (forrás: Mobilaréna) [+]
Ha csak két alkalmazást használnánk egyidejűleg, azok ablakait még jól kezeli az iPadOS, de ha ennél többet szeretnénk, akkor a Samsung táblagépein látott DeX nézet, vagy bármelyik asztali operációs rendszer mellett már elhasal a dolog. Az embernek még úgy is kell idő mire egyáltalán megtanulja, hogy mit, honnan, hova és hogyan tud a kijelzőn újjal behúzni a megnyitáshoz, hogy az iPadOS 15.4-ben jelen van három pötty (á la Samsung) a kijelző tetején ami némileg segít. Igen ám, de ez sem teljesen egyértelmű, mert lehet tapintással, de lehet tapintással és nyomva tartással, húzással is irányítani a pöttyös kapcsolót. Aztán amikor például egy optimalizálatlan alkalmazással találkozunk, ami képtelen bármilyen osztott ablakos nézetben működni, azon is megjelenik felül a három pötty, és csak utólag - miután az összes megnyitott app eltűnt és visszakerültünk a főképernyőre - egy felülről becsúszó “A Split View nem támogatott” értesítéssel közli a rendszer, hogy nem fog ez köztünk működni. Na, ilyenkor leginkább annak az ellenőrzőjébe húznék be fekete pöttyöket, aki ezt így jó ötletnek látta kiadni. Az Apple saját alkalmazásai tapasztalatom szerint legalább támogatják az osztott nézet minden típusát hibátlanul, hurrá.
Lehetőségek az osztott kijelzős megjelenítésre. (forrás: Mobilaréna) [+]
Egyedi szoftveres extra nem jellemzi az Airt a többi iPadhez képest, a billentyűzetet, az egeret és érintőceruzát itt is külön kell megvenni. A Pro előnye, hogy az NVMe tárhely jó sok pénzért akár 2 TB-ig kitolható, míg az Air csak 64 és 256 GB-os kiszerelésben elérhető, de a szoftverben és a hardverben más különbség nincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!