Hardver, UI
Nem sokat gondolkodtak a hardver kapcsán, ami jó a friss iPhone-ba, az jó lesz a kicsi táblagépbe is, az A15 Bionic sebességére pedig igazán nem lehet panasz, nem nagyon létezik olyan forgatókönyv, ami térdre kényszerítené a vasat. Ezúttal már 4 GB RAM van a gépben, a legkisebb belső tároló mérete 64 GB, a következő opció a 256 GB, ami miatt egy kicsit lyukas a kínálat, vagy legalábbis illett volna a minimum kivitelt 128 GB-ra húzni, mint az iPhone-ok esetében. Tény ugyanakkor, hogy kevesebb fotót és videót szoktunk táblagéppel csinálni, noha a tesztkészülék már 4K-ban is képes rögzíteni.
A rendszert sem kell nagyon bemutatni, az iPad OS 15 fut rajta, ami alapvetően az iOS logikáját és kinézetét kínálja némi tabletes mázzal, általában egyszerre is frissül az Apple telefonos szoftverével, tehát aki már egyszer használt almás cuccot az elmúlt 5 évben, annak nem lesz nehéz dolga. És persze továbbra is megáll, hogy a nulláról, mindennemű tapasztalat nélkül érkezve sem lesz kihívás elsajátítani a kezelést. A lenti dokk szerepe továbbra is egyértelmű (és ezen a ponton például eltér a telefonos interfésztől az iPad OS), az alkalmazások pedig a platform által biztosított mennyiségben és minőségben vannak jelen.
Ugyanakkor viszont az iPad OS ekkora kijelzőméret mellett egy kicsit túl sokat akar és mintha nem minden ponton sikerült volna a 3:2-es képarányhoz megfelelően igazodni. Néhol túlzottan kicsik a gombok és a felairatok a felületen, ami miatt előfordul, hogy elsőre nem is sikerül eltalálni, a fektetett módban előhozható gombsor pedig egyszerűen túl nagy, kitakarja sokszor magát a beviteli mezőt is. Ezeken a zavaró apróságokon persze lehet állítani (például a böngészőben is alapból olyan kicsik a karakterek, hogy mereszteni kell a szemet), csak hát ahhoz voltunk eddig szoktatva, hogy ahogyan kiveszem a terméket a dobozból, úgy egyből jó is kvázi mindenkinek. Ebben a méretben sok szöveg tényleg apró, például az osztott megoldással megjelenő beállítások menüpont jobb oldali ablakában található lábjegyezetek már tényleg nagyon kicsikék alapból, érdemes a betűméretet feltolni maximumra, hogy ne kelljen dülleszteni a szemünket.
Ha viszont ezen túllépünk és kicsit matattunk a beállítások között a megjelenést illetően, akkor onnantól nekem speciel nem volt panaszom az iPad mini használhatósága kapcsán. Iszonyú pörgős a felület, a gyári alkalmazások továbbra is remekül működnek (levelezés, böngésző, App Store, jegyzet, térképek, naptár), az kicsit fájó, hogy nincs fizikai gombsor csatlakoztatásához interfész (maradnak a Bluetoothon kommunikáló megoldások) és a korábbi modellben még meglévő jack csatlakozót is nyugdíjba küldte az Apple.
Viszont a Type-C port megjelenésének sok potenciális felhasználó fog örülni, mert hirtelen kiderül, hogy rengeteg dolgot lehet USB-n csatlakoztatni a géphez. A cég a kisrepülőt vezető pilótákat és az orvosokat hozza példaként, különböző műszerek és diagnosztikai eszközökkel való kapcsolat apropóján, de fotós kontrollmonitor, viuzális tervezéssel foglalkozó eszközök vezérlése, meg egy csomó olyan felhasználás is előfordulhat, amire nyilván most épp nem is gondolok, de hogy ne menjek messzire, a sógorom nyomdatechnikával foglalkozik és rengeteg olyan gépet helyez üzembe, ahol pont ezt a folyamatot remekül lehet vezérelni egy iPaddel összekötve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!