Hardver, UI
A Tab S6-ban is már Qualcomm volt, most is mindkét Tab S7 a legfrissebb Snapdragonnal jön, ami a 865+. Ezért aztán a sebességgel semmi gond nincs, 120 Hz-es képfrissítéssel még kevésbé, noha az alapkiszerelésben a 6 GB RAM is maradt 128 GB tárhely mellett, ami viszont kissé karcsúnak tűnik ezen az árponton. Persze lehet menni fentebb (8/256 és 8/512), de akkor az árazás is még morcosabb lesz. Viszont a bővíthetőség adott, csak nem árt egy gyors microSD, mert az UFS 3.0-s belső tárolóval kellene felvennie a versenyt. A lenti pontszámok mindenesetre hozzák az elvárásnak megfelelő értékeket, de a mindennapok során is egyértelmű, hogy a Tab S7+-nak nem okoz nehézséget nagyjából semmi. Igaz, ez már a Tab S6-nál is így volt.
Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható) | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Samsung Galaxy Tab S7+ | Samsung Galaxy Tab S6 | Huawei MatePad Pro (WiFi) | Apple iPad Pro 12.9 (2020) |
Rendszerchip | Snapdragon 865+ | Snapdragon 855 | HiSilicon Kirin 990 | Apple A12Z Bionic |
GFXBench Car Chase onscreen 1080p | 26 fps | 24 fps | 19 fps | 38 fps |
GFXBench Car Chase offscreen | 55 fps | 42 fps | 35 fps | 100 fps |
GFXBench Manhattan onscreen | 71 fps | 57 fps | 53 fps | 93 fps |
GFXBench Manhattan offscreen 1080p | 133 fps | 101 fps | 92 fps | 228 fps |
AndroBench Sequential Read | 1625,96 MB/s | 1468,64 MB/s | 1616,59 MB/s | n/a |
AndroBench Sequential Write | 738,16 MB/s | 512,45 MB/s | 213,63 MB/s | n/a |
AndroBench Random Read | 230,94 MB/s | 190,31 MB/s | 190,16 MB/s | n/a |
AndroBench Random Write | 218,85 MB/s | 172,72 MB/s | 196,73 MB/s | n/a |
A rendszer Android 10-re épül, meg fogja kapni a 11-es verziót is (ahogyan a 9-esen startolt Tab S6-ra is megjött a 10-es), a felhasználói felület viszont ezúttal is kétféle. Egyrészt adott a One UI, rögtön a 2.5-ös, azaz a jelenlegi legfrissebb változat, annak összes újításával (még a Pro videós mód is megvan), másrészt pedig elérhető a DeX. A tapasztalat az, hogy ha valaki alapvetően tartalomfogyasztási eszközként tekint a Tab S7-re, az általában marad a One UI mellett, mert szellősebb, könnyebben kezelhető ujjbeggyel, kevésbé lehet elveszni a funkciók és az ablakok között, ha viszont irodai jellegű felhasználás felé tendál a júzer, akkor inkább a DeX jön be az összes Office alkalmazással, lebegő és átméretezhető ablakokkal, windowsos billentyűparancsokkal és alapvetően PC-s jellegű felosztással. A két mód között pár másodpercig tart csupán a váltás, a One UI felületről az értesítési tálcán találjuk a gombot, a DeX-nél pedig a bal alsó menü mögött van a kilépés. Bár minden váltásnál figyelmeztet a gép, hogy a nyitott alkalmazások nem biztos, hogy nyitva is maradnak, a gyári szoftverek általában gond nélkül működnek tovább.
Hirdetés
Aki már látott Samsung telefont, annak a One UI sem fog meglepetést okozni, aki pedig esetleg magasabb árfekvésű tablettel is találkozott, annak a DeX is ismerős. No meg azoknak is, akik legalább egyszer valami drágább Galaxy okostelefont (S, Note és Fold) már hozzákötöttek monitorhoz, a Samsung ugyanis eleinte a DeX felületet erre a célra fejlesztette, de aztán teljesen adekvát módon belerakták a tabletekbe (de csak a csúcsmodellekbe), ami speciel egy ekkora masinánál, mint amekkora a Tab S7+ kifejezetten hasznos. Nyilván a leginkább akkor érvényesül a PC-s jelleg, amikor billentyűzetünk is van, de ilyenkor a hagyományos irodai feladatokra a termék abszolút alkalmas, a Samsung és a Microsoft közötti együttműködés nem csak az ablakokat kezelő Office programcsomagban, hanem a OneDrive szinkronizációban és egyéb, felhőalapú szolgáltatásokban is tetten érhető.
Akárcsak a legtöbb Samsung eszköznél, a Tab S7-nél sincs túltolva a gyári alkalmazáskínálat. És nyilván nincs eltérés ezügyben, hogy DeX, vagy One UI felületet használunk. A szokásos Google-szoftvercsomag mellett fent van az Office, a OneDrive és az Outlook, a Samsung diktafont, Bixby-t és AR-zónát ad hozzá a rendszerhez, plusz elérhetőek az S-Penhez köthető alkalmazások, mint a megújult Notes, amely már ferdén írt szöveget is tud digitalizálni, plusz a feljegyzések is mappákba rendezhetőek, valamint szinkronizálhatók a felhőbe. Itt állítható az ablak áttetszősége is, tehát lehet úgy is jegyzetelni, hogy közben látjuk a háttérben azt a tartalmat, amire szükségünk van (mondjuk egy előadásról egy videót). Adott a lehetőség képernyőképre való firkálásra is, szövegfordítás szintén működik a tollal. A PENUP app egy elég basic rajzprogram és kifestő, de gyereknek például nagyszerű lehet. Van Galaxy Store, ahonnan érdemes pár esszenciális appot lerántani (Samsung Music, csak hogy egy példát említsünk), a Galaxy Picks nevű mappában pedig további olyan szoftverek ülnek, amelyek a toll képességeit hivatottak kihasználni. Ez konkrétan három appot jelent. A Clip Studio Paint az egyik legfrankóbb grafikai program nem csak Androidra, hanem iOS alá is, a Photoshop alternatívájaként tartják számon, viszont a teljes funkcionalitás fizetős, bár fél évnyi próbaidőszakkal neki lehet állni az ismerkedésnek.A Noteshelf egy igen sokoldalú jegyzetelő alkalmazás mindenféle importálási és megosztási lehetőséggel, a Canva pedig egy iszonyú mennyiségű sablongyűjteménnyel dolgozó kreatív stúdió, ahol logót, közösségi médiás postokat, plakátot, szórólapot, inforgrafikát, meg tényleg minden elképzelhető dolgot össze lehet kattintgatni és aztán használni.
A Tab S7+ iszonyú gyors és erős gép, játékra is alkalmas, ebben a Game Launcher segít, ahol egy csomó beállítás eszközölhető (tiltható értesítések és hívások), megnézhetjük a statisztikáinkat, nyilván 12,4 hüvelyken nem az állított tájolású Rider lesz a legnépszerűbb app, de speciel egy OpenTTD-vel már azért ekkora kijelzőn elég jól el lehet szórakozni. A panel mögé tett ujjlenyomat-olvasó most is egész pontos, ráadásul a fektetett tájolású kézbevételnél jobb oldalon lesz a szenzor, ami pont tökéletes, ha így fogjuk meg a gépet. És van arc alapú feloldás is, ez is roppant hatékony, noha kicsit kevésbé biztonságos. Van időzíthető sötét mód, kékfényszűrő, eszközkarbantartó, always-on kijelzés viszont nincs, de egy tabletnél ez nem is lényeges. Viszont a One UI felületből hiányzik a Z Fold2-nél látott megoldás, ami bizonyos felületeknél és appoknál automatikusan osztja a kijelzőt, ez egy ekkora felületen még inkább működőképes lehetne. A többi beállítási apróság viszont megvan, gesztusvezérlés, eltüntethető alkalmazásmenü, változtatható rácsméret, betűméret és téma mind adott, szóval a szokásos testreszabhatósági eszköztár megvan. DeX módban azért nem minden érhető el, itt nincs Edge menü, a navigációs sáv sem babrálható, a betűméret is fix, de speciel sötét mód itt is akad.
Az mindenképpen látszik, hogy a Samsung nem csak tartalomfogyasztásra, hanem munkára és kreatív dolgokra is ajánlja a Tab S7+-t, az S-Pen például tudását tekintve a legújabb verzió, ami a Note20-nál debütált 7 ms-os válaszidővel és gesztusvezérlési trükkökkel. Viszont jóval hosszabb és valamivel vaskosabb is a ceruza, jobban lehet vele írni és rajzolni. A toll Buetooth segítségével kapcsolódik a tablethez, az oldalsó gomb megnyomásával lehet Harry Pottert játszani (váltás a prezentációban, kamera üzemeltetése, zoom, ilyesmi), a hátlapra téve tölt, de a táblagép tetejére is rögzül mágnesesen, ott viszont nem vesz fel áramot. A kézírás-felismerés nem csak a Notes alkalmazásban működik, hanem bele van építve a virtuális gombsorba is, tehát akármilyen app esetén használható, ha szövegbevitelre kerül a sor. Az S-Pen most is 4096 szintű erősséget ismer, 10 órán keresztül üzemel töltés nélkül, de elég 30 másodpercre visszatenni a helyére, hogy aztán újabb 5 percig tudjunk vele dolgozni.
Ezek a szoftveres megoldások és a tollal történő munka az, ami miatt nehéz a Tab S7+-t egy notebookhoz hasonlítani. Az biztos, hogy mivel a Samsung továbbra is a Wacom technológiáját használja az S-Pen működtetéséhez, ezért ebből a szempontból több, mint amit egy bármilyen notebook kínál, a vékonysága és az üzemideje is érv lehet, a DeX felülettel az irodai munka is megoldott, az 5G-vel az online dolgok is mehetnek, de látni kell, hogy főleg a rajzolós és kreatív megoldások nem mindenkinek fontosak, ez egy valós, de szűk rétegigény, viszont akiknek fontos ez a munkájukhoz, azok valószínűleg nem érzik túlzónak a termék árazását.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!