Bevezető, look-and-feel
Pár hónapja debütált a Honeycomb, a Google által karbantartott Android rendszer kimondottan táblagépekre szánt verziója, amelyet Android 3.0-ként is emlegetnek. Szép lassan szállingóznak is az új OS-sel telepített tabletek, az első hírmondóként piacra dobott Motorola Xoomot az Asus EEE Pad, és Acer Iconia Tab A100 és A500, most pedig a Vodafone-nál megvásárolható Samsung Galaxy Tab 10.1V, amelyből mi is kaptunk egy tesztpéldányt. Az új rendszer rengeteg aspektusban különbözik a telefonokon megszokott Androidtól, így egy külön cikket szenteltünk a bemutatására, amely az előzetesünk folytatásának is felfogható, ezért a keletkezés körülményeire nem is térek ki jelen cikk keretein belül.
A Honeycomb kezelőfelülete iszonyatosan látványos, emlékszem, amikor először kézbe vehettem egy 3.0-át futtató gépet az MWC-n, szinte teljes extázisban nyomogattam a szegény masinát. A vizuális élményre jellemző az egész felületet átható halvány kékes derengés, a sötétkék körvonalak, a neonszerű effektek és az elmosott áttűnések; egy tudományos-fantasztikus filmbe illő UI-t kapunk, melyről nekem egy az egyben az új Tron film látványvilága jutott az eszembe. Érezni rajta, hogy legbelül egy Android rendszerrel van dolgunk, de a mobilokra jellemző megjelenítést lecserélték egy sokkal futurisztikusabb, a táblagépek képernyőméretét jobban kihasználó UI-ra. Még a képernyő feloldása sem a régi: az eddigi, csúszkás megoldást két koncentrikus körre cserélték, a feloldáshoz a kisebbet át kell húznunk a nagyobbon; nem nagy változás, mégis sokat dob az összképen. A zöld robotos rendszer egyik védjegyét, a fentről lehúzható státuszbárt elfelejthetjük, az értesítések az alsó sáv jobb oldalára kerültek. A képernyő elforgatásakor bekövetkező orientáció-váltás kétfajta animációt kapott: állítottból fektetett nézetre kapcsoláskor (és persze fordítva is) elforog a kép, 180°-os forgatás esetén pedig egy áttűnéssel jutalmaz minket a felület. Ezzel kapcsolatban muszáj még megjegyeznem, hogy a rendszer mind a négy irányban működik, ellentétben a platform telefonos mutációival.
A mobilos rendszeren megszokott beépített alkalmazásokat itt sem kell nélkülöznünk, viszont mindegyiket szinte teljesen átrajzolták. A Honeycombos szoftverek jellemzően a két paneles felépítéssel operálnak, amelynek a bal oldalát általában a kategóriaválasztó foglalja el, jobbra pedig maga a részletes tartalom látható. Az átdolgozott felülethez egy új virtuális billentyűzet is dukált, a szürkés színvilágú klaviatúrával igen jól lehet gépelni, persze ez főleg a táblagépek nagy kijelzőméretéből és a pontos érintésérzékelésből következik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
