Új hozzászólás Aktív témák

• #4326 kymco veterán ReJim #4322

  Új Válasz 2009-03-17 05:57:36 #4326

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz ReJim #4322 üzenetére

  Nagyon izgalmas témát feszegetsz. Én pont az ellenkezőjét élem meg annak, amit te végkövetkeztetésnek írsz le, pedig én is látom sok esetben azokat a jelenségeket, amiről te is beszélsz...
  Nincs tökéletes vallási közösség, nincs tökéletes gyülekezet. Ahol ember közösségvezetői pozícióba kerül, ott elszabadulhatnak a rejtett nyomorúságok.
  Lehet kétségbe esni, lés lehet tudomásul venni, hogy az ember még ha hívő is, bármikor elfordulhat Istenétől (szíve joga), és akkor.....
  Ez anno sem volt másképpen. Most éppen Pál első korintusi levelét olvasom, és ugyanezt a problémát veti fel Pál... Már akkor is? Azok között az emberek között is, akik alig pár évvel Jézus feltámadása után lettek gyülekezeti tagok?
  Azért elég nagy gáz, hogy még ha Istennek szentelem az életemet, akkor is ki tud bújni a szög a zsákból, akkor is történnek szégyenletes dolgok általam...
  És most személyessé teszem a dolgokat. A gyülekezet sokban hasonlít a családhoz. Feleségem és én is keresztény vagyok, mindketten szeretjük a gyerekeinket. Tegnap volt valami a levegőben... jó erre fogni a dolgokat... de én is, és a feleségem is annyira kiakadtunk a gyerekeinkre, hogy én még az önkontrollomat is elvesztettem részlegesen...
  Este ebből a lányunk azt szűrte le, hogy nem is szeretjük, és felesleges számunkra...
  ami persze nem igaz.....
  De a gyermekemben, akiért mindent megtennék... egy kontrollját vesztett este után ilyen dolgok csapódtak le...

  Attól, hogy megtértem, nem váltam tökéletessé. Nem lett hibátlan az életem. De kaptam egy társat, aki elvisel így is, és kaptam vele egy tükröt, amiben valóságosan látom magam... és kaptam továbbá egy lehetőséget arra, hogy lépésről lépésre legyűrhessem a tükörben látott visszásságokat.

  Kegyelemből élek, nem pedig a tökéletességemből. Nem azért szeret az Isten, mert neki szántam az életem, hanem önmagáért....

  Bár a katolikus egyház szokásaiban nem vagyok különösebben jártas, és amit látok, azzal sok esetben nem tudok azonosulni, de én is egy keresztény gyülekezet tagjaként látom, hogy mindannyian rá vagyunk szorulva Isten irgalmára még akkor is, ha gyülekezeti munkások vagyunk,gyülekezeti vezetők vagy egyszerű mezei gyülekezeti tagok. Vannak problémák, de Istennek mégis úgy tetszett, hogy az egyházban van jelen. Amikor Pál Krisztus testéről beszél, az egyházról beszél... és annak tagjai együttműködéséről. A szemek és a kezek fontosságáról.
  Fontos látni, hogy bár a másik embernél könnyen meglátom, hogy miért szorul Isten kegyelmére, ez rám is igaz.
  Egy asszony egyszer odament Spurgeonhoz, Anglia prédikátor géniuszához, és megkérdezte, hogy mutassa meg, hol talál tökéletes gyülekezetet, ahova ő elmehetne... Spurgeon azt mondta? asszonyom, ha létezne tökéletes gyülekezet, akkor én is szivesen odamennék, de azzal, hogy ott vagyok, már nem lenne tökéletes...
  Balgaság azt gondolni, hogy azzal, hogy nem járok közösségbe tökéletesebb Isten-ember kapcsolat alakulhat ki, mert én magam hordozom magamban a tökéletlenséget, én magam is kegyelemre szorulok...

  Van a közösségünkben egy kékkereszt csoport. Csomó szabadult alkoholista tagja van. Bekerül oda egy új ember, aki küzd az alkohollal. Az új tag persze általában azt mondja, hogy én nem vagyok alkoholista, csak a családtagjaim dimenzionálják túl a dolgokat... ti azok voltatok, de én nem.... majd rádöbben napok, hetek múlva, hogy ő sem más..
  A betoppanót fogadhatná a közösség, hogy ő még iszik, mi pedig tiszták, tökéletesek vagyunk... szabadultak... de ez sem igaz... én sem vagyok más...
  És amikor ez a két döbbenés összeér, akkor tud megtörténni Isten csodája: az addig alkohol rabja szabaddá lehet, Isten szabadítását tudja megélni a közösségben...
  Nem én vagyok a legfontosabb, nem is a gyülekezetem egyes tagjai, hanem Jézus maga....

  Egyébként a 12 tanítvány is elég sokat versengett, vitázott egymással, mondtak és tettek ökörséget bőven, ez leplezetlenül benne van a Bibliában, és mégis egy közösség maradtak... csakis Jézus miatt...

  Imádkozom, hogy megéld ezt a felszabadító közösségi élményt Isten gyülekezetében...

  És bár én nagyon tisztelem Guga testvért, mégis inkább a Biblia olvasására buzdítalak...

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák