Adat, üzemidő, összegzés

Mindkét nanoSIM-en támogatott az összes hazai 4G és 5G sáv, amivel a Telekom hálózatán remek beszélgetési hangminőséget és internetkapcsolatot produkált a telefon. Az 5G használata nem meríti érezhetően jobban a telepet, mint a 4G, az adatkommunikációban tehát vezeték nélkül nincs gond. Ezt megerősíti a többcsatornás Wi-Fi (802.11a/b/g/n/ac/6/6E), a navigáció sokrétűsége (A-GPS, GPS, GLONASS, BeiDou, Galileo), a Bluetooth 5.2 (A2DP, LE), az infra és az NFC is. Vezetékes adatkapcsolat azonban kissé lassan cserél fájlokat, az MTP és OTG képességekre korlátozott USB-C 2.0-án.

(forrás: Mobilaréna) [+]

Egy töltéssel a 4600 milliamperórás telepből egy főként emailezéssel és üzenetküldő alkalmazásokban történő eszmecserével töltött napon a maximum, amit ki tudtam hozni a telefonból lemerülés előtt, az 4 óra képernyőidő volt úgy, hogy 20%-os akkumulátornál már bekapcsolt az akkukímélő. A telep alig nagyobb, mint a jóval kisebb Xiaomi 12-be szerelt, így várható volt, hogy nem lesz üzemidőben bajnok a 12 Pro. Ha az akkukímélő módokat 20% felett is aktiváljuk, akkor többet is ki tudunk facsarni a telefonból, mint 4 óra, de azzal elvesszük például a nagy felbontást, a gyors frissítést, olyan dolgokat, amik a lényegét adják a telefonnak. A töltés szerencsére tényleg gyors, 20 perc alatt végez a 120 wattos gyári adapter, ami töltés közben nem forrósodik és a telefon sem melegszik tőle vészesen. Igen, egy 3D játék jobban felforrósítja a Xiaomi 12 Prót, mint a 120 wattos töltés. Van azonban hátulütője is a gyári töltőnek, méghozzá az adapter hatalmas mérete és súlya, konkrétan nehezebb a fali dugasz, mint maga a telefon.

[+]

Nehéz ajánlani a Xiaomi 12 Prót, ezt valószínűleg a gyártó is tudja, ezért küldte rá a hazai piacon a telefon nyakára a 12S-t alig hat hónappal előbbi megjelenése után. Főleg azért nehéz ajánlani, mert a három-négyszázezer forintos kategória már olyan, ahol az ember nem vagy csak minimális kompromisszumokat akar kötni, a csúcskészülékek között pedig jelenleg talán ez jár a legtöbbel. Nincs IP-védelem, nem bővíthető a memória, nincs 3,5 milliméteres audiocsatlakozó, a kamera nem nyújt kiemelkedőt, a rendszerchip hiába erős papíron, nem tudja fenntartani a teljesítményét, mert túlforrósodik. A szoftvert lehet szeretni vagy nem szeretni, a MIUI szerintem egy gyors és reszponzív Andorid-variáns, viszont használatát szokni kell és vannak furcsaságai is. Az egyetlen igazán egyedi extra a 120 wattos gyorstöltés, amihez természetesen jár a töltő is a dobozban.

De könnyedén találunk olyan csúcstelefont a piacon, ami gyorstöltést és IP-védelmet is nyújt, például a Honor Magic4 Pro, az Oppo Find X5 Pro vagy akár a Huawei P50 Pro. IP-védelem nélkül, de jelentősen olcsóbban ad hasonló hardveres teljesítményt és kellően gyors töltést a Realme GT 2 Pro is. Lassabb töltés mellett, de sokkal jobb kamerás és hardveres teljesítménnyel rendelkezik az iPhone 13 / 13 Pro is ebben az árszegmensben, iOS-szel, ami lehet pozitív vagy negatív is személyes preferencia függvényében. Vagy lehetne említeni még a Samsungtól a Galaxy S22+ készüléket, melyet a kicsi és az Ultra között hányatott középső gyermekként sokszor elfelejtenek, de 3X optikai nagyítást, vállalható üzemidőt és egy meglehetősen kompetens androidos szoftveres csomagot kínál a vásárlónak. Bone kolléga korábban már pedzegette, hogy a Xiaomi belekényelmesedett piaci helyzetébe, ez talán a 12 Próban testesül meg legjobban, mert ezen az áron ezt a telefont csak a neve lenne, ami eladja.

A tesztkészüléket az MStore adta kölcsön tesztre, ezúton is köszönjük!

viragdani01

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!