Bevezető, külső, doboz tartalma

A Xiaomi 12-es szériájának története nem mostanában kezdődött. Tavaly év végén mutatta be a telefont a gyártó Kínában, majd idén tavasszal kezdték el globálisan forgalmazni, akkor az alapmodellről sikerült tesztet szállítanunk. A Pro modell mostanra jutott el hozzánk tesztre, addigra, mikorra megérkezett a ráncfelvarráson átesett 12S-széria Kínába, hogy a melegedési és ebből kifolyó teljesítménybeli csorbákat kiköszörülje, melyeket a 12 és 12 Pro produkálnak. Mert a Xiaominak elsőnek kellett lennie a gyártók között, akik Snapdragon 8 Gen 1-gyel dobnak piacra telefont, ez oké, de jelen esetben nem megbocsátható bűn annak fényében, hogy a 12 Prón 450 ezres árcímke lógott bevezetéskor. Ez mostanra 350 ezerre redukálódott, de ennyi pénzért is lelkiismeret-furdalás nélkül elvárható az, hogy egy csúcstelefon ne forrósodjon úgy, hogy az ember már inkább lerakja a kezéből használat közben. Vagy az, hogy legyen hivatalos IP-védettsége a készüléknek, ami ugye itt nincsen.

[+]

Ami a konkurensekhez képest kompenzálhat, az az alaptartozék 120 wattos gyorstöltő adatper a dobozban, mellyel 20 perc alatt feltölthető a csutkára merült telefon. Jár még egy USB-A végű USB-C adatkábel és egy átlátszó szilikon tok is a dobozban, ami szintén pozitívum, főleg azért, mert az üveg (Gorilla Glass 5) hátlap rendkívül csúszósra sikerült. A készülék megjelenését egyedinek nem nevezném, elegánsnak igen, az összeszerelési minősége remek, a gombok rendesen ülnek a helyükön és jól érzékelnek, az alumínium keretbe szépen ívelődik az előlapot és hátlapot takaró üveg, a kamerasziget pedig szépen kelti a fém látszatát, de érintésre inkább műanyagra hasonlít. Arra azonban készüljön fel mindenki, hogy a három hátlapi kamera kiemelkedései körül szeret összegyűlni a por és a piszok.

A doboz és tartalma. [+]

A 163,6 x 74,6 x 8,16 milliméteres házba 6,73 hüvelyk átlójú AMOLED kijelzőt sikerült bezsúfolni, szemre szimmetrikus kerettel, ívelt szélekkel, Gorilla Glass Victus rajta egy egyszerű fólia védelemmel és egy középre lyukasztott előlapi kamerával. Az optikai ujjlenyomat-leolvasó is a kijelzőbe került, szerintem kényelmes magasságban találjuk, használata gyors és pontos. A szoftverben állítható, hogy meddig terjedjen a panel szélein a holt terület, ahol nem vesz fel érzékelést a kijelző, ezt érdemes az alapbeállításoknál kicsit nagyobbra húzni, s akkor nem fogja fals parancsnak venni ha hozzáér az ember tenyérrel a szélekhez, miközben a kijelző túloldalán található tartalomért nyújtózkodik. A szoftver egyébként tartalmaz egykezes módot és a főoldalról az értesítések és gyorskapcsolók is elérhetők lefelé suhintással. Visszatérve a kijelzőre: az LTPO panel 1 Hz és 120 Hz közötti frissítésre képes FHD felbontásban, ám ha az elérhető legnagyobb felbontásra, WQHD-ra (3200 x 1440 p) állítjuk a panelt, a dinamikus frissítés 60 és 120 Hz között fog ugrálni. Az érintési mintavételezés maximuma a megjelenített tartalom függvényében 480 Hz, a kijelző képaránya 20:9, a képpontsűrűség 522 ppi.

A kijelző remek, egyértelműen ott van a helye a csúcskategóriában. [+]

A megjelenítőt a Samsung szállítja be a Xiaominak, alapbeállítások mellett számomra a kellemesnél kicsit kékesebb és élénkebb színekkel operált a panel. A MIUI szerencsére lehetőséget ad egyedi beállításokra, választhatunk az előre beprogramozott lehetőségek között (élénk, telített, eredeti) vagy manuálisan is kalibrálhatunk. Van egy adaptív színek nevű funkció, mely az Apple eszközök True Tone rendszeréhez hasonló, a környezeti fényekhez igazodó színvilágot ígér, ez a gyakorlatban viszont nem működik olyan jól, mint az iPhone-oké, a Xiaomi 12 Pro ugyanis ugrásszerűen váltogat a színhőmérsékletek között, néha teljesen random, például tapasztaltam akkor is, ha a telefon ugyanabban a szobában pár centivel arrébb került. De vannak más furcsaságok is, a sötét módot például hiába állítjuk be úgy, hogy napnyugtakor kapcsoljon be, menetrendszerűen 18 órakor fogja aktiválni magát, bő két és fél órával napnyugta előtt. Az olvasómód szintén ezt csinálja, pedig a rendszer eléri a telefon pontos helyének adatait, amiből tudhatná a helyi időjárási viszonyokat és pontos időpontokat.

Az elő- és a hátlap. [+]

Van még egy AI képmotor nevű funkció, ami élesebbé és élénkebbé próbálja tenni a megjelenített tartalmat egyes applikációkban, viszont többletfogyasztással jár, és a természetes színsémával nem működik együtt. Én a használatát feleslegesnek érzem, természetellenes végeredményt produkál. A kijelző érintésérzékenysége rendben van, viszont a Xiaomi spórolt egy normális fényszenzoron. Habár itt nem az előlapi kamerához integrált virtuális megoldás dolgozik, hanem az OLED panel alá szerelt mérőegység, ez mégis azzal jár, amivel a Redmi felhasználók egy része már valószínűleg szívott: telefonálás közben a készülék nem mindig deaktiválja a kijelzőt, így simán megszakadhat egy arccal elkövetett véletlen érintésre a hívás. Két hétnyi teszt alatt hatszor sikerült ezt produkálnom a telefonnal, pedig a második eset után szándékosan figyeltem arra, miként tartom fejemhez a 12 Prót.

Hangszórók, csatlakozó, mikrofonok, infra és SIM-foglalat a telefon alján és tetején. [+]

Adott a mindig aktív kijelző is, mint opció, rengeteg beállítási lehetőséggel szabható személyre a megjelenített tartalom ott és a zárképernyőn is, kitehetők gyorsindítók és widgetek, az üzemidő növelése érdekében viszont érdemes az AoD-t úgy beállítani, hogy csak érintésre vagy emelésre reagáljon. Tetszett, hogy a kijelző két koppal felébreszthető és elaltatható.

A gombok a jobb oldalon és a hátlapból kiálló kamerasziget. [+]

A telefon keretének jobb oldalán könnyedén elérhető magasságban van a lezáró gomb és a hangerőszabályzó. Felülre infra, mikrofon és egy hangszóró került, melyet médiatartalmakhoz vet be a telefon, a beszédhangszórót a kijelző feletti vékony kávában találjuk. A bal szél üresen maradt, alul pedig egy két nanoSIM befogadására képes, tűvel nyitható foglalat van - ami microSD-t nem fogad, így a 256 GB beépített tárhellyel kell gazdálkodni -, és amin gumi szigetelés látható úgy is, hogy a telefont nem IP-minősítették. Mellette mikrofon, ezt követi a 2.0-ás USB Type-C, mely kissé elmaradott sebességben, jobbra tőle pedig a sztereó hangszóró második rácsa. A hátlap alatt Qi vezeték nélküli töltésre és visszatöltésre használható tekercs, amin energiát felvenni maximum 50 wattal, leadni 10 wattal tud a telefon.

Teljesítmény, szoftver

Volt már nálunk Snapdragon 8 Gen 1-es telefon, az Asus ROG Phone 6 Pro pedig már Snapdragon 8+ Gen 1-es készülék, tesztje itt olvasható. Abból kiindulva, hogy a Xiaomi 12 mit alkotott a 8 Gen 1-gyel, kicsit félve indultam neki a teljesítményteszteknek, de gondoltam, hátha a nagyobb házba jobb hőelvezető rendszer került. Hát, nem. A nyolc maggal (1 x 3 GHz Cortex-X2, 3 x 2,5 GHz Cortex-A710, 4 x 1,8 GHz Cortex-A510) dolgozó CPU nagyjából három percig képes fenntartani a teljesítményt, mielőtt nagyon erősen visszarántja az órajeleket. Mindeközben a telefon majd felforr, a teljesítményteszteket 25 Celsius-fokos szobában sem tudtam normálisan végigfuttatni, sőt, a GFXBench Manhattan tesztje többszöri próbálkozásra, hideg indítással sem ment végig anélkül, hogy a telefon le ne halt volna. Az alapvető feladatok során is durva melegedés tapasztalható, például a navigáció vagy a telefonnal való videózás nem tartozik a 12 Pro kedvenc nyári elfoglaltságai közé.

Többször is túlmelegedett a telefon a teszt alatt, mellette egy 15 perces CPU teszt és az Antutu 9 eredménye látható. (forrás: Mobilaréna) [+]

De említhetném a játékokat is, mint a melegebb időben kerülendő tevékenységet. Az Adreno 730-as GPU remek teljesítményt nyújt egy ideig, viszont a 3D-s játékszoftverek megterhelik a mobilt, ami a keletkező hőt javarészt nem a hátlapon keresztül, hanem a kereten alul és felül próbálja levezetni, pontosan ott, ahol az ember a készüléket fogja, ha valamilyen játékkal tölti idejét.

3D Mark eredmények. (forrás: Mobilaréna) [+]

Az Android 12-re épülő MIUI 13 (Global 13.0.18) kihasználja a 12 GB LPDDR5 operatív memóriát és a 256 GB-os UFS 3.1-es tároló is fürge. A teszt során július közepén a május eleji biztonsági csomag volt a legfrissebb elérhető a telefonon, ami lehetett volna újabb. A MIUI-t hosszabban is használva pár olyan, apró dolog zavart azért, mint az időnként feltűnő reklámok és értesítések, hogy használjam az előre telepített dolgokat, például a Mi Videót vagy épp a Tisztítót, de ezeket javarészt el tudtam tüntetni. Azt viszont nem, hogy a telefon az egész kijelzőt betöltő figyelmeztetésekkel traktáljon 10 másodpercig akárhányszor például APK-ból telepítettem. Persze ezt extra védőhálóként is fel lehet fogni, amivel a tapasztalatlanabb felhasználókat védi meg saját maguktól a rendszer. Tetszett a lebegő ablakos és osztott ablakos nézet, pozitív volt a rengeteg személyre szabási lehetőség és témázhatóság, s pozitívan értékeltem azt is, hogy a GBoard az alapértelmezett billentyűzet. Csak azt nem értem, hogy ha a gesztusnavigáció van bekapcsolva, miért kerül le a klaviatúra a kijelző legaljára, amivel a 205 grammos telefon kiegyensúlyozása már veszélybe kerül.

MIUI 13 zárképernyő, főképernyő és vezérlőközpont. (forrás: Mobilaréna) [+]

A mobilon minden Google-szolgáltatás megtalálható és elérhető, ezek javarészt integrálódnak is a MIUI kezelőfelületébe, a Home appon keresztül csatlakoztatott otthoni Google cuccokat simán láttam a vezérlőközpontot lehúzva. Akinek nem tetszik az iOS-t másoló megoldás, hogy jobb sarokból lefele suhintva vezérlők, balról le értesítések jönnek elő, vissza tud állni a klasszikusabb nézetre, ahol a gyorskapcsolókat és az értesítési sávot egyszerre érjük el, bárhonnan húzzuk is.

Alkalmazásváltó, reklám és lebegő ablakos mód. (forrás: Mobilaréna) [+]

Egyetlen kisebb problémám volt még a jelenlegi MIUI-val, az pedig a rendkívül agresszív memóriamenedzselése. Példa: a Garmin Vivosmart 5 tesztjéhez a Garmin Connect alkalmazást folyamatos háttérbeli futásra és automatikus indításra állítottam be, minden engedélyt megadtam ehhez, az alkalmazásváltóban is zároltam a programot, mint folyamatosan futni szánt applikációt. Van azonban a Tisztító alkalmazás, amely alapértelmezetten naponta több alkalommal is értesít arról, hogy szeretné törölni a gyorsítótárakat és felfrissíteni a memóriát a nem használt dolgok bezárásával, és ha ezt elfogadjuk, az valamiért felülírja a beállításainkat és kilövi a háttérben futásra szánt programokat. Nem a világ vége, csak furcsaság, mert olyan mintha a rendszerbe épített program nem kommunikálna a rendszerrel a beállításokat illetően. De, hogy pozitívan zárjam az oldalt: a kezelőfelület gyors és reszponzív volt, az alkalmazásokat lehet zárolni, az infrát használó távirányító szinte bármihez hozzárendelhető, az ujjlenyomat-leolvasót feloldás után még megérintve tartva előhozhatók gyorsparancsok, az Android pedig három főverziónyi és négy év biztonsági támogatást élvez majd a gyártó ígérete szerint.

[+]

Fotós képességek

Mindhárom kamera 50 megapixeles felbontásra képes. [+]

Ha csak ránézünk a Xiaomi 12-széria telefonjaira, nem valószínű, hogy felfedezünk különbséget a hátlapi kameraszettben. A látszat azonban csal, az előlapon található kameraszenzor egyezik csak a modellekben, így kezdjünk ezzel. A 32 megapixeles felbontást kínáló Quad Bayer szenzort az OmniVision szállítja be (OV32b40), a fókusz fix (26 mm), ahogy a felbontás is (videóban maximum 1080 p). A képeken a színek jók, a dimanika is rendben van, az autofókusz hiánya viszont azzal jár, hogy csak kartávolságban érdemes élességet keresni a képeken. Esti vagy gyenge fények között készült képeknél a zajosodás tűrhető mértékű, ezen pedig akár javíthatunk is azzal, hogy bekapcsoljuk a kijelzőt fehéren felvillantó előlapi vakut.

32 MP előlapi kamera

A hátlapi trió három 50 megapixeles egységet sorakoztat fel egymás alatt, de nem egyszerű a helyzet, mert nem csak különböző látószögekről, különböző szenzorokról is van szó, ez pedig az elkészült képeken vagy épp a rögzített videókon meg is látszik. A főkameraként szolgáló széles látószögű egység mögött a Sony IMX707 dolgozik (1/1,28”) 4:1-es pixelösszevonással 12,5 megapixelen, van optikai stabilizálás, a lencsék 24 mm ekvivalensek, a fényerő pedig f/1,9. Alapvetően jó képeket készít a kamera, videózásban sem rossz, de az autofókusz például hajlamos össze-vissza ugrálni gyengébb fényviszonyok között. Ha megtalálta a fókuszt, akkor az elkészült képek jó részletességet, élességet és dinamikát adnak vissza, a színhőmérséklet ugyanakkor melegebb, mint a valóság. Este is jó minőséget hoz a főkamera, igaz, olyankor kisebb zajosodás tapasztalható, de éjszakai mód nélkül is kellően világos eredményt kapunk a készüléktől. Az 50 megapixeles natív felbontás használata kvázi felesleges, mert az eredmény nem nyújt extra részletességet, inkább felskálázottnak tűnik a végeredmény, a képek ellenben jóval több helyet foglalnak. Lehet, hogy ezért lett elrejtve az extra funkciók között a nagy felbontással való rögzítés.

12,5 MP főkamera

50 MP főkamera

Az ultraszéles és a 2X nagyításra képes zoomkamera is 50 megapixelre képes, ám itt a Samsung JN1-es szenzora rögzít, mely egyrészt kisebb (1/2,76”), másrészt teljesen más színkezelése van, így szignifikáns különbséget tapasztalhatunk az elkészült fotók színeiben és dinamikájában, ha több látószöggel rögzítjük ugyanazt a témát - lásd azokat a fotókat, amiknek a szélén ott vagyok színes felsőben - vagy ha videót veszünk fel. Az ultraszéles kamera 115 fokos látótérrel rögzít, 14 milliméter ekvivalens a gyújtótáv, autofókusz viszont nincs, így közeli témák fotózása nem ajánlatos. Ettől függetlenül kompetens eredmények születnek jó fényben, de a képek közepe felől kifelé haladva észrevehetően esik az élesség. Kromatikus aberrációt nem tapasztaltunk, ám gyenge fényviszonyok között a fényforrások kiégését és képzajt igen. A teljes felbontás használata itt is felesleges, esti témáknál az éjszakai módot viszont nem árt aktiválni, ha a szoftver valamiért nem tenné meg automatikusan helyettünk, mert világosabb és kevésbé zajos eredményt kapunk esti móddal. Azt viszont megjegyezném, hogy akár automatikusan, akár manuálisan kapcsol az éjszakai mód aktívra, a záridőt nem engedte manuálisan állítani a telefon a Pro módon kívül.

12,5 MP ultraszéles

50 MP ultraszéles

A nagyításra használható zoomkamera fényereje meglepően jó (f/1,9), arra viszont készüljünk fel, hogy nincs stabilizáció, a kétszeres optikai nagyítás pedig nem olyan nagy, a konkurencia ebben az árszegmensben minimum 3X-et kínál. Ettől függetlenül a 12 Pro telefotó kamerájával 2X nagyítással készült képek jó élességet, jó dinamikát és kontrasztot tudhatnak magukénak. A színhőmérséklet melegebb, a szaturáció pedig túlzóbb a vártnál, esetenként jelentősen eltérve a főkamera alkotta képtől, ami a fotókat egymás mellé téve, vagy videóban a lencsék közt váltva tűnhet fel. Ismétlem magam: a teljes felbontás használata itt is felesleges.

12,5 MP telefotó kamera, 2X

50 MP telefotó kamera, 2X

A kameraszoftver point-and-shoot kezelése egyszerű, jobbra vagy balra lapozgatva válthatunk a különböző módok között, a felső sarokban található ikonnal pedig a további beállításokat érjük el. Vannak extra fotós és videós módok, melyeket felsorolásként jelez a kameraszoftver, de külön le kell őket tölteni, ezek félkésznek érződnek. Van festményszerű eredményt ígérő hosszú expozíció mód, amivel mozgó tömeget vagy vizet is lehet fotózni, illetve asztrofotós képességekkel is kecsegtet, amennyiben a telefont egy állványra téve hagyjuk rögzíteni 15 másodpercig. Aztán van szuperhold mód is, amivel a digitális nagyítást és az AI alapú képalkotást ötvözve készít festményszerű fotót a Holdról a telefon, lásd lentebb az eredményt.

Így néz ki a kameraszoftver kezelőfelülete. (forrás: Mobilaréna) [+]

Extrák: hosszú expozíció, szuperhold

Videók, multimédia

Az előlapon 1080p a maximum 60 képkockás másodpercenkénti sebességgel. A 4K személy szerint nekem nem hiányzott, mert az FHD felvételek is felemásak, de ezen az árszinten elvárható lenne. A stabilizálás egész jó, a dinamika viszont gyenge, a háttér rendre kiég a videókon. Van vlogger mód, ahol a hátlapi és az előlapi kamera egyszerre rögzít, ez viszont azzal jár, hogy a telefon még jobban melegszik.

A hátlapi kamerákra váltva találunk egy 8K-s felvételi opciót 24 fps-sel. Ilyenkor a telefon automatikusan H.265 kódolást használ az alapértelmezett H.264 helyett helytakarékosságból. Ha 8K-ban akarunk rögzíteni, nem fogunk tudni váltani a látószögek között, csak a főkamera képességeire hagyatkozhatunk digitális nagyítással.

Ha váltogatnánk a látószögeket, érdemes 4K / 30 fps beállításra vagy még alacsonyabb felbontásra beállítanunk a telefont. A részletesség 4K-ban rendben van, az elektronikus és az optikai képstabilizálás is jól működik, a főkamera képén jó a részletesség és a dinamika, a színek is pontosak. A látószögek közti váltás azonban hátrányos, a színhőmérséklet változik, esti videóknál pedig a fényesség-részletesség is durván romlik, ha az ultraszélesre váltunk. A telefotó kamera egész jól tartja magát a stabilizáció hiánya pedig nem zavaró, mert a még értelmezhető eredménnyel járó 2-3X nagyítási tartományon belül az elektronika ügyesen kompenzál.

1080p tesztvideók:

4K tesztvideók:

A telefon sztereóban rögzít hangot videofelvételek esetén, amit a 12 Pro a beépített hangszórói jó erővel és korrekt hangzásvilággal, minimális torzítás mellett adnak vissza. Egyetlen baj velük, hogy elhelyezkedésük okán egyiket le fogjuk takarni kézzel, ha fektetve fogjuk a telefont. A Xiaomi 12 Próból a jack port és az FM-rádió is kimaradt, Bluetooth 5.2-n keresztül viszont AAC, SBC, LDAC és aptX kodeket használva is vihetünk ki hangot. A MIUI rendelkezik saját rendszerszintű hangszínszabályzóval, bekapcsolható a Dolby Atmos és a fülhallgató hangerejére vonatkozó korlátozás, utóbbiról rendszerértesítést is kapunk, ha a telefon szerint túl sokáig használtunk egy audioeszközt. Ezek az értesítések olyan szempontból furcsák, hogy akkor is feltűnnek, ha csak bekapcsolt zajszűréssel felraktuk a fejünkre a fejhallgatót, ami csatlakozott a telefonra, de tartalmat nem hallgattunk rajta. Van külön zene és videólejátszó a MIUI-ban, de előre telepítve megkapjuk a Spotify-t és a YouTube Musicot is. Szerencsére mindkettő törölhető. Streaming terén adott még a Netflix előre telepítve és van L1-es biztonsági szint is, tehát mehet nagy felbontásban a stream, ha pedig olyan a tartalom, a telefon ki tudja használni a Dolby Vision és HDR10+ nyújtotta lehetőségeket is a zsebmozizás során.

Adat, üzemidő, összegzés

Mindkét nanoSIM-en támogatott az összes hazai 4G és 5G sáv, amivel a Telekom hálózatán remek beszélgetési hangminőséget és internetkapcsolatot produkált a telefon. Az 5G használata nem meríti érezhetően jobban a telepet, mint a 4G, az adatkommunikációban tehát vezeték nélkül nincs gond. Ezt megerősíti a többcsatornás Wi-Fi (802.11a/b/g/n/ac/6/6E), a navigáció sokrétűsége (A-GPS, GPS, GLONASS, BeiDou, Galileo), a Bluetooth 5.2 (A2DP, LE), az infra és az NFC is. Vezetékes adatkapcsolat azonban kissé lassan cserél fájlokat, az MTP és OTG képességekre korlátozott USB-C 2.0-án.

(forrás: Mobilaréna) [+]

Egy töltéssel a 4600 milliamperórás telepből egy főként emailezéssel és üzenetküldő alkalmazásokban történő eszmecserével töltött napon a maximum, amit ki tudtam hozni a telefonból lemerülés előtt, az 4 óra képernyőidő volt úgy, hogy 20%-os akkumulátornál már bekapcsolt az akkukímélő. A telep alig nagyobb, mint a jóval kisebb Xiaomi 12-be szerelt, így várható volt, hogy nem lesz üzemidőben bajnok a 12 Pro. Ha az akkukímélő módokat 20% felett is aktiváljuk, akkor többet is ki tudunk facsarni a telefonból, mint 4 óra, de azzal elvesszük például a nagy felbontást, a gyors frissítést, olyan dolgokat, amik a lényegét adják a telefonnak. A töltés szerencsére tényleg gyors, 20 perc alatt végez a 120 wattos gyári adapter, ami töltés közben nem forrósodik és a telefon sem melegszik tőle vészesen. Igen, egy 3D játék jobban felforrósítja a Xiaomi 12 Prót, mint a 120 wattos töltés. Van azonban hátulütője is a gyári töltőnek, méghozzá az adapter hatalmas mérete és súlya, konkrétan nehezebb a fali dugasz, mint maga a telefon.

[+]

Nehéz ajánlani a Xiaomi 12 Prót, ezt valószínűleg a gyártó is tudja, ezért küldte rá a hazai piacon a telefon nyakára a 12S-t alig hat hónappal előbbi megjelenése után. Főleg azért nehéz ajánlani, mert a három-négyszázezer forintos kategória már olyan, ahol az ember nem vagy csak minimális kompromisszumokat akar kötni, a csúcskészülékek között pedig jelenleg talán ez jár a legtöbbel. Nincs IP-védelem, nem bővíthető a memória, nincs 3,5 milliméteres audiocsatlakozó, a kamera nem nyújt kiemelkedőt, a rendszerchip hiába erős papíron, nem tudja fenntartani a teljesítményét, mert túlforrósodik. A szoftvert lehet szeretni vagy nem szeretni, a MIUI szerintem egy gyors és reszponzív Andorid-variáns, viszont használatát szokni kell és vannak furcsaságai is. Az egyetlen igazán egyedi extra a 120 wattos gyorstöltés, amihez természetesen jár a töltő is a dobozban.

De könnyedén találunk olyan csúcstelefont a piacon, ami gyorstöltést és IP-védelmet is nyújt, például a Honor Magic4 Pro, az Oppo Find X5 Pro vagy akár a Huawei P50 Pro. IP-védelem nélkül, de jelentősen olcsóbban ad hasonló hardveres teljesítményt és kellően gyors töltést a Realme GT 2 Pro is. Lassabb töltés mellett, de sokkal jobb kamerás és hardveres teljesítménnyel rendelkezik az iPhone 13 / 13 Pro is ebben az árszegmensben, iOS-szel, ami lehet pozitív vagy negatív is személyes preferencia függvényében. Vagy lehetne említeni még a Samsungtól a Galaxy S22+ készüléket, melyet a kicsi és az Ultra között hányatott középső gyermekként sokszor elfelejtenek, de 3X optikai nagyítást, vállalható üzemidőt és egy meglehetősen kompetens androidos szoftveres csomagot kínál a vásárlónak. Bone kolléga korábban már pedzegette, hogy a Xiaomi belekényelmesedett piaci helyzetébe, ez talán a 12 Próban testesül meg legjobban, mert ezen az áron ezt a telefont csak a neve lenne, ami eladja.

A tesztkészüléket az MStore adta kölcsön tesztre, ezúton is köszönjük!

viragdani01

Specifikáció

Xiaomi 12 Pro

	Külső
	Méretek	163,6 x 74,6 x 8,16 milliméter
	Tömeg	205 gramm
	Készülékvédelem	Gorilla Glass Victus előlap, Gorilla Glass 5 hátlap
	Színvariációk	szürke, kék, lila
	Kijelző képátlója	6,73 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	1440 x 3200 pixel (522 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit HDR10+ / Dolby Vision AMOLED, 120Hz
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	optikai ujjlenyomat-olvasó a kijelzőben, 2D arcazonosítás
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Snapdragon 8 Gen 1, 4 nm
	Processzor	1 x 3 GHz Cortex-X2 + 3 x 2,50 GHz Cortex-A710 + 4 x 1,80 GHz Cortex-A510
	Grafikus chip	Adreno 730
	RAM, tárhely mérete	8/128, 8/256, 12/256 GB (LPDDR5 / UFS 3.1)
	Memória bővítése	nincs
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/18/19/20/25/26/28/32/66 B38/39/40/41/42/48 5G n1/n3/n5/n7/n8/n20/n28/n38/n40/n41/n66/n77/n78/n79
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/6/6e (több csatorna, HotSpot, Direct, Display)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS L1/L5, GLONASS, BeiDou B1/B1C/B2a, Galileo E1/E5
	NFC	van
	Infra	van
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 12, MIUI 13
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	50 MP főkamera (1/1,28”, 4:1-es binning, PD-autofókusz, f/1,9, OIS) 50 MP ultraszéles (115 fokos látószög, f/2,2, fixfókusz) 50 MP telefotó (48 mm ekvivalens, 2X nagyítás, f/1,9)
	Előlapi kamerarendszer	32 megapixel (f/2,5, fixfókusz)
	Videófelvétel	8K 24 fps, 4K 30/60 fps, 1080p 30/60 fps, 720p 30/60/120 fps, HDR felvétel
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	4600 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	120 watt (adapter a dobozban)
	Vezetékmentes töltés	50 watt, 10 watt töltésmegosztás
	Egyebek
	sztereó hangszóró, gyorsulásmérő, fényérzékelő, iránytű, közelségérzékelő, giroszkóp