Bevezető, külső, doboz tartalma
A Xiaomi 12-es szériájának története nem mostanában kezdődött. Tavaly év végén mutatta be a telefont a gyártó Kínában, majd idén tavasszal kezdték el globálisan forgalmazni, akkor az alapmodellről sikerült tesztet szállítanunk. A Pro modell mostanra jutott el hozzánk tesztre, addigra, mikorra megérkezett a ráncfelvarráson átesett 12S-széria Kínába, hogy a melegedési és ebből kifolyó teljesítménybeli csorbákat kiköszörülje, melyeket a 12 és 12 Pro produkálnak. Mert a Xiaominak elsőnek kellett lennie a gyártók között, akik Snapdragon 8 Gen 1-gyel dobnak piacra telefont, ez oké, de jelen esetben nem megbocsátható bűn annak fényében, hogy a 12 Prón 450 ezres árcímke lógott bevezetéskor. Ez mostanra 350 ezerre redukálódott, de ennyi pénzért is lelkiismeret-furdalás nélkül elvárható az, hogy egy csúcstelefon ne forrósodjon úgy, hogy az ember már inkább lerakja a kezéből használat közben. Vagy az, hogy legyen hivatalos IP-védettsége a készüléknek, ami ugye itt nincsen.
Ami a konkurensekhez képest kompenzálhat, az az alaptartozék 120 wattos gyorstöltő adatper a dobozban, mellyel 20 perc alatt feltölthető a csutkára merült telefon. Jár még egy USB-A végű USB-C adatkábel és egy átlátszó szilikon tok is a dobozban, ami szintén pozitívum, főleg azért, mert az üveg (Gorilla Glass 5) hátlap rendkívül csúszósra sikerült. A készülék megjelenését egyedinek nem nevezném, elegánsnak igen, az összeszerelési minősége remek, a gombok rendesen ülnek a helyükön és jól érzékelnek, az alumínium keretbe szépen ívelődik az előlapot és hátlapot takaró üveg, a kamerasziget pedig szépen kelti a fém látszatát, de érintésre inkább műanyagra hasonlít. Arra azonban készüljön fel mindenki, hogy a három hátlapi kamera kiemelkedései körül szeret összegyűlni a por és a piszok.
A 163,6 x 74,6 x 8,16 milliméteres házba 6,73 hüvelyk átlójú AMOLED kijelzőt sikerült bezsúfolni, szemre szimmetrikus kerettel, ívelt szélekkel, Gorilla Glass Victus rajta egy egyszerű fólia védelemmel és egy középre lyukasztott előlapi kamerával. Az optikai ujjlenyomat-leolvasó is a kijelzőbe került, szerintem kényelmes magasságban találjuk, használata gyors és pontos. A szoftverben állítható, hogy meddig terjedjen a panel szélein a holt terület, ahol nem vesz fel érzékelést a kijelző, ezt érdemes az alapbeállításoknál kicsit nagyobbra húzni, s akkor nem fogja fals parancsnak venni ha hozzáér az ember tenyérrel a szélekhez, miközben a kijelző túloldalán található tartalomért nyújtózkodik. A szoftver egyébként tartalmaz egykezes módot és a főoldalról az értesítések és gyorskapcsolók is elérhetők lefelé suhintással. Visszatérve a kijelzőre: az LTPO panel 1 Hz és 120 Hz közötti frissítésre képes FHD felbontásban, ám ha az elérhető legnagyobb felbontásra, WQHD-ra (3200 x 1440 p) állítjuk a panelt, a dinamikus frissítés 60 és 120 Hz között fog ugrálni. Az érintési mintavételezés maximuma a megjelenített tartalom függvényében 480 Hz, a kijelző képaránya 20:9, a képpontsűrűség 522 ppi.
A kijelző remek, egyértelműen ott van a helye a csúcskategóriában. [+]
Kijelző-teszt (a táblázat szétnyitható) | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Mérés | Xiaomi 12 Pro | Samsung Galaxy S22+ | Oppo Find X5 Pro | Apple iPhone 13 Pro Max | Realme GT 2 Pro | Xiaomi 12 |
Képátló | 6,73 hüvelyk | 6,6 hüvelyk | 6,7 hüvelyk | 6,7 hüvelyk | 6,7 hüvelyk | 6,28 hüvelyk |
Felbontás | 1440 x 3200 | 1080 x 2340 | 1440 x 3216 | 1284 x 2778 | 1440 x 3216 | 1080 x 2400 |
Technológia | 10 bit HDR10+ OLED | HDR10+ Dynamic AMOLED 2X | HDR10+ LTPO2 AMOLED | Super Retina XDR OLED | 10 bit HDR10+ LTPO 2.0 AMOLED | 12 bit HDR10+ / Dolby Vision AMOLED |
Képfrissítés | adaptív 120 Hz | adaptív 120 Hz | 120 Hz | 120 Hz | adaptív 1 - 120 Hz | adaptív 120 Hz |
Fehér fényerő | 473 / 1251 nit | 480 / 1281 nit | 494 / ?? nit | 550 / 1035 nit | 490 / 873 nit | 483 / 1069 nit |
Fehér fényerő (min.) | 2,0 nit | 1,8 nit | 1,9 nit | 2,2 nit | 1,9 nit | 2,2 nit |
Fekete fényerő | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen |
Színhőmérséklet | 7649 K + kézi | 7118 K + kézi | 7624 K + kézi | 6712 K + TrueTone | 7174 / 6598 K + kézi | 7469 K + kézi |
A megjelenítőt a Samsung szállítja be a Xiaominak, alapbeállítások mellett számomra a kellemesnél kicsit kékesebb és élénkebb színekkel operált a panel. A MIUI szerencsére lehetőséget ad egyedi beállításokra, választhatunk az előre beprogramozott lehetőségek között (élénk, telített, eredeti) vagy manuálisan is kalibrálhatunk. Van egy adaptív színek nevű funkció, mely az Apple eszközök True Tone rendszeréhez hasonló, a környezeti fényekhez igazodó színvilágot ígér, ez a gyakorlatban viszont nem működik olyan jól, mint az iPhone-oké, a Xiaomi 12 Pro ugyanis ugrásszerűen váltogat a színhőmérsékletek között, néha teljesen random, például tapasztaltam akkor is, ha a telefon ugyanabban a szobában pár centivel arrébb került. De vannak más furcsaságok is, a sötét módot például hiába állítjuk be úgy, hogy napnyugtakor kapcsoljon be, menetrendszerűen 18 órakor fogja aktiválni magát, bő két és fél órával napnyugta előtt. Az olvasómód szintén ezt csinálja, pedig a rendszer eléri a telefon pontos helyének adatait, amiből tudhatná a helyi időjárási viszonyokat és pontos időpontokat.
Van még egy AI képmotor nevű funkció, ami élesebbé és élénkebbé próbálja tenni a megjelenített tartalmat egyes applikációkban, viszont többletfogyasztással jár, és a természetes színsémával nem működik együtt. Én a használatát feleslegesnek érzem, természetellenes végeredményt produkál. A kijelző érintésérzékenysége rendben van, viszont a Xiaomi spórolt egy normális fényszenzoron. Habár itt nem az előlapi kamerához integrált virtuális megoldás dolgozik, hanem az OLED panel alá szerelt mérőegység, ez mégis azzal jár, amivel a Redmi felhasználók egy része már valószínűleg szívott: telefonálás közben a készülék nem mindig deaktiválja a kijelzőt, így simán megszakadhat egy arccal elkövetett véletlen érintésre a hívás. Két hétnyi teszt alatt hatszor sikerült ezt produkálnom a telefonnal, pedig a második eset után szándékosan figyeltem arra, miként tartom fejemhez a 12 Prót.
Hangszórók, csatlakozó, mikrofonok, infra és SIM-foglalat a telefon alján és tetején. [+]
Adott a mindig aktív kijelző is, mint opció, rengeteg beállítási lehetőséggel szabható személyre a megjelenített tartalom ott és a zárképernyőn is, kitehetők gyorsindítók és widgetek, az üzemidő növelése érdekében viszont érdemes az AoD-t úgy beállítani, hogy csak érintésre vagy emelésre reagáljon. Tetszett, hogy a kijelző két koppal felébreszthető és elaltatható.
A gombok a jobb oldalon és a hátlapból kiálló kamerasziget. [+]
A telefon keretének jobb oldalán könnyedén elérhető magasságban van a lezáró gomb és a hangerőszabályzó. Felülre infra, mikrofon és egy hangszóró került, melyet médiatartalmakhoz vet be a telefon, a beszédhangszórót a kijelző feletti vékony kávában találjuk. A bal szél üresen maradt, alul pedig egy két nanoSIM befogadására képes, tűvel nyitható foglalat van - ami microSD-t nem fogad, így a 256 GB beépített tárhellyel kell gazdálkodni -, és amin gumi szigetelés látható úgy is, hogy a telefont nem IP-minősítették. Mellette mikrofon, ezt követi a 2.0-ás USB Type-C, mely kissé elmaradott sebességben, jobbra tőle pedig a sztereó hangszóró második rácsa. A hátlap alatt Qi vezeték nélküli töltésre és visszatöltésre használható tekercs, amin energiát felvenni maximum 50 wattal, leadni 10 wattal tud a telefon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!