Multimédia

A korrekt teljesítmény után a következő jó hír, hogy a multimédiás képességek is rendben vannak. A hátlapon egy PDAF autofókusszal felszerelt, kéttónusú LED villanóval támogatott, f/1,8 rekeszértékű, 21 megapixeles Sony IMX230-as szenzor dolgozik, szögegyszerű szoftverrel. Nincs professzionális mód, beállítási lehetőség is alig, a rendszer pedig nem támogatja a camera2 api-t, úgyhogy azzal kell beérni, amit az UleFone beletett. Az előlapi kamera 8 megapixeles, a képek viszont alapbeállítások mellett 13 megapixeles interpolált képeket készít, ezt érdemes visszaállítani natív felbontásra.

[+]

A kezelőfelület tényleg nagyon egyszerű, a szoftver pedig fapados. Még szépítő funkció sincs benne. Az élőképen a vakut és a HDR-t tudjuk macerálni, a beállítások között pedig sematikusan a fehéregyensúlyt, az érzékenységet 100-1600 tartományban; a fényerő, a kontraszt, a telítettség, a színezet és az élesség pedig alacsony, magas vagy közepes lehet. Ha engedélyezzük a képstabilizátort, akkor az érzékenységhez nem nyúlhatunk. Képmódokból csak normál fotó és panoráma áll rendelkezésre.

[+]

A képminőség nem is rossz, a vonalélesség egészen határozott, lencsetorzítás nem jellemző, kromatikus aberráció csak nagyon enyhén és ritkán. A fehéregyensúly még havazás közben is stabil, a színek valószerűek, képzaj viszont van a sötétebb területeken, cserébe részletek és textúrák is. Az algoritmus kicsit alulexponál, a HDR viszont inkább felül és a részletgazdagságnak sem tesz jót, így érdemes megfontolni a használatot. Főleg úgy, hogy a dinamika alapból nem rossz. Este nyilván gyengébb, erősebb a zajmentesítés, de alapvetően még mindig elfogadható képeket eredményez, és nem olyanokat, mintha akvarellel készítettük volna őket.

Mozgóképet rögzíteni 1080p 30 fps minőségben lehet, a fehéregyensúlyt és a képminőséget itt is babrálhatjuk, valamint választhatunk mp4 vagy 3gp formátum között. A stabilizálás nagyon hiányzik, a képminőség viszont nem rossz, a dinamika és a fehéregyensúly elég kényelmetlen körülmények között is rendben volt, a fókusz viszont lomha. A gyári videolejátszó is fapados, az Xvid és DivX formátumokat nem szereti, az AC3 hangot, hangsávokat és feliratokat nem kezeli és kiasablakos megjelenítés sincs, a H265-ös kódolással viszont nincs problémája; a 2K simán, hosszabb 4K tartalom viszont néha kissé döcögősen, de megy. Egy rendes lejátszót mindenképpen érdemes letölteni.

A zenelejátszót szintén a Google biztosítja, a megszokott funkciókkal, hangszínszabályzóval. Az előlapi sztereó hangszórók annyira nem szólnak komolyan, de nem is kifejezetten rosszak, torzítás és kellemetlen magasak nincsenek. De mélyek sem nagyon. Viszont a hangerő lényegesen szerényebb zenelejátszáskor, mint az értesítések vagy csengőhangok esetén. Filmezéskor viszont nagyon jót tesz a hangzásnak a sztereó. Fülhallgató ugye nem jár, csak egy Type-C – jack adapter. Őszintén szólva, kissé kényelmetlen ilyen mütyürkéket magunkkal cipelni. Nem mintha nehéz lenne, de elhagyni sem az. Az FM-rádióhoz mindenképpen kell egy füles, lehetőleg Type-C-s, mert a mellékelt adapter nem működik. Más készülékkel sem, úgyhogy ezzel nem biztos, hogy érdemes számolni. De lehet, hogy csak mi átalakítónk volt selejt. Másik adapterrel sikerült előkeríteni a rádiót RDS információkkal. Egyébként van benne dedikált erősítő. Érdemes jobbfajta adapterrel és fülhallgatóval próbálkozni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!