Kamera, multimédia

Három kamera, sőt, három tisztességes felbontású kamera van a hátlapon, és akárcsak egy rendes csúcsmodell esetén, van ultraszéles látószöget és optikai zoomot nyújtó hardveres egység is a szokásos főkamera mellett. Papíron remek felhozatalunk van, ám a gyakorlat kissé elszomorító módon még mindig azt mutatja, hogy amennyire jó szenzorokat gyárt a Sony, a saját optikáihoz kevésbé jól tudja ezeket implementálni, és a szoftveres oldal sincs teljesen a helyén: de ne szaladjunk ennyire előre. A főkamera 12 megapixeles, natív felbontáson dolgozik, nincs semmi quad-Bayer trükk, van viszont egy f/1,8-as apertúrájú lencse, optikai képstabilizás nélkül, 27 milliméteres gyújtótávolsággal. A nagylátós egység 8 megapixeles, f/2,2-es apertúrával bír és 120 fokos látószöget nyújt, a zoomkamera pedig f/2,4-es apertúrájú és 54 milliméteres a gyújtótávolsága. A két másodlagos egység egészen apró, 1/4"-es szenzorral bír, a főakmeráé jelentősen nagyobb, de absozlútértékben még így sem túl nagy, 1/2,8"-as.

[+]

A szoftver sajnos bőven hagy kívánnivalót maga után. Nem a funkciók hiányával van a gond, a Sony időtlen idők óta nagyon bőséges felszereltséget ad a kameráihoz, az egésznek a működési sebessége azonban nagyon vontatott. A fókuszálás sem túl gyors, de magára az exponálásra is meglepően sokat kell várni, tud akadozni az előkép is, és úgy összességében azt érezni, hogy kicsit nehezen boldogul a saját szoftverével a mobil. Mindezt tetézi, hogy a kamerák közti váltás is vontatott: alapértelmezetten mindig a főkamerát kapjuk, és ennek a visszajelzőjét megérintve lehet váltani: egy érintéssel jutunk a kétszeres zoomhoz, majd még egy érintéssel a nagylátóhoz: miért nem lehetett három különálló helyet adni a három kamerának? Számomra érthetetlen. Persze, megvan a témafelismerés, az automatikus HDR, mindenféle színszűrő, Google Lens, számtalan színkorrekciós és egyéb képjavító opció, illetve persze kézi mód is van, ahol fehéregyensúlyt, expozíció-korrekciót, ISO-t és zársebességet is állíthatunk.

Főkamera, 12 megapixel

Szinte fájó látni azt, hogy a minőségi szenzorairól ismert márka milyen kamerás elmaradásban van a saját mobiljainál, immár nagyon sok éve. Sok múlik a feldolgozáson, az Xperia 10 III főkamerája rendre téveszt a fehéregyensúly terén (jellemzően kékes-zöldes irányba tolódik el), dinamikája automatikus HDR mellett is korlátozott, a fotók feltűnően zajosak, és a széleken markáns a lencsetorzítás is. Nappali körülmények közt közepesnek mondhatjuk a részletességet, esti viszonylatban viszont már szinte jónak számít a produkció, ha a fókusztartományon belüli képeket nézzük. Lassan készülnek el a képek, viszont bemozdult, teljesen félreexponált fotókkal nem találkoztunk, néha felbukkan egy-két fókuszhiba.

Nagylátó, 8 megapixel

A nagylátós fotók sem jelentősen rosszabbak dinamikában, mint a főkameráé, de egyértelmű, hogy ez inkább ez utóbbinak szégyen, mintsem a nagylátónak dicsőség. A kromatikus aberráció ezeken a fotókon rendre megjelenik az arra érzékeny területeken, a 120 fokos látószög viszont tényleg érdekes perspektívát ad a képalkotáshoz, ily módon egy egészen kedvelhető másodlagos kameraként tekinthetünk rá. Koromsötétben nyilván nem, viszont mesterséges fény mellett elő lehet venni, még úgy sem tragikus a minősége.

2x zoom, 8 és 12 megapixel

A nagyított képek azért készülnek kétszeres felbontáson, mert az automatika dönti el, hogy a hardveres zoomkamerát használja-e (az esetek 90%-ban egyébként igen), vagy a főkamera képébe nagyítson bele. Az elkészült fotóknál pontosan ugyanazokat a hibákat láthatjuk, mint a fenti két csokornál, főként fehéregensúly-problémák és dinamikai hiányosságok árnyalják a képeket. Nincs meg az a pöpec-mélység-élesség, amit a zoomkameráktól rendre elvárnánk, viszont részletességben valamivel többet nyújt a dedikált zoomkamera, mintha a sima 12 megapixeles képekbe nagyítanánk. A 8 megapixeles, f/2 apertúrájú előlapi kamera nappal ilyen, este pedig ilyen fotót csinál.

Valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy videós téren is bőven lehetnek kivetnivalóink. Három fő felbontás/sebesség párossal dolgozhatunk, a legjobb opciónk a 4K, 30 fps sebesség mellett, ám sokatmondó a figyelmezetető üzenet, ami ennek kiválasztásakor felugrik, idézem: ha a készülék felmelegszik, előfordulhat, hogy az alkalamzás a használat során leáll. Bizalomgerjesztőnek semmiképpen nem nevezném, azt azonban hozzá kell tennem, hogy nálunk egy többperces felvétel esetén sem jött elő semmilyen lefagyás vagy hiba. 4K-ban a részletesség kellemes, viszont a képstabilizilás nagyon hiányzik, nagyon stabil kézzel kell dolgoznunk, és a nagyítás is döcögős.

A másik komolyabb opció a Full HD, 60 fps mellett, ám én ezt ajánlanám a legkevésbé: ugrándozik a fókusz, nagyon gyenge a részletesség, este alulexponál, és a mozgás sem az a lenyűgözően sima, élénk, amit elvárnánk tőle. Full HD-ban, 30 fps-nél van az Xperia komfortzónája, ilyenkor aránylag vállalható az elektronikus képstabilizálás, és itt léphet be a nagylátós kamera, amire akár videózás közben is lehet váltani. Itt nincsenek gondok az újrafókuszálással, és aránylag rendben van a részletesség is. Akármelyik módot is válasszuk, a felvett szeteró hang minősége minden szempontból kellemes lesz.

[+]

Mivel a mobilra előre telepítették a Netflix alkalmazást, így furcsa lenne, ha nem lenne meg a Widevine L1-es CDM védelem, de természetesen megvan, így a nagyfelbontású streameknek semmilyen elméleti akadálya nincs. Örömteli a 3,5 milliméteres jack csatlakozó megléte, az viszont kevésbé jó hír, hogy FM-rádió már nincs, az pedig pláne szomorú, hogy egy szimpla mulitmédiás hangszóró ad nem túl jó minőségű hangot aránylag combos hangerővel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!