Kamerák, multimédia

A 1/2,55”-es, 12 megapixeles, f/1,7-es rekeszértékű hátlapi kameráról a Galaxy S7 óta áradozunk, és a legjobb kameratelefon megosztott díját el is csípte azonnali Dual Pixel fókuszával, optikai képstabilizálásával és éjjel-nappali remek minőségével. A recept ugyanakkor alig változott, és a Note8 is maradt a hasonló paraméterű Samsung ISOCELL S5K2L2 szenzornál, többelemes képfeldolgozással (multi-frame image processing). Ami új, az nem a lencsén belül, hanem attól balra pillantható meg, a mobilpiac legnagyobb fényerejű, f/2,4-es rekeszértékű és az optikai stabilizálást elsőként bevető teleobjektíves kamera személyében. A 1/3,6”-es szenzor szintén 12 megapixelen dolgozik, a fókusz itt dual pixel helyett kontrasztalapú. A duplakamerás megoldások fősodrát követve az utóbbi az előbbi viszonylatában 2x-es optikai zoommal rendelkezik, a módosított kameraszoftverben ott van hozzá a 2x ikon, de finoman, fokozatosan is lehet nagyítani az exponáló fel-le húzásával. Ahogy a hasonló megoldások, kevés fény mellett itt is az automatika dönt, hogy a telés parányi kamerát, vagy a méretesebb hagyományosat vesse be, digitális nagyítással. Sötétben az esetek többségében az utóbbi eredményei az előnyösebbek, a jóval alacsonyabb érzékenység miatt.

Az S8+ egy lencsét, a Note8 már kettőt visel a hátlapon [+]

A bekapcsoló dupla nyomására azonnal induló szoftver annyiban változott, hogy oldalt eltűnt a HDR mód (a beállítások közé lett rejtve), adott viszont a teljes képernyős nézet, a kameraváltó, a vaku, a galéria és a videofelvevő. A módokhoz hosszanti oldalon jobbra kell simítani (automata, profi, panoráma, lassítás, hyperlapse, étel, virtuális felvétel, sport), az effektekhez és az arcszépítéshez balra. Rövid oldalon lehet a 8 megapixeles, autofókuszos kamerához simítani (elérhető ugyanez a bekapcsoló újabb dupla lenyomására). Itt az arcszépítés, a képernyővaku, a szelfipanoráma, a szelektív fókusz és a virtuális felvétel közül lehet választani, íme, egy önarckép. Az exponáló és a 2x-es zoomgomb között érhetők el az arcra mindenféle formát, fület, bajszot és ruházatot dobáló AR-matricák, a Bixby Látvány képelemzése és az új Élő Fókusz mód, amely a két lencse képét kombinálja, és a hátteret meglehetősen ügyesen elmossa. A metódus a megszokott: a telés lencse miatt kettőt hátralépve, és egy vagy több személyt, tárgyat középre komponálva a rendszer igyekszik az éles és életlen részek határát látványosan elkülöníteni, mi pedig egy csúszkával tudjuk a háttérelmosás mértékét állítani. Ezt lehet akár utólag, a galériából is csinálni, és mivel mindkét kamera képe mentésre kerül, onnan a nagylátószögű fotó is visszanyerhető. Íme, négy példa:

[+]

Automata módban a villámgyors érintőfókusz után lehet az expozíciót szabályozni, ugyanerre külön csúszka van a profi módban. Itt állítható a fehéregyensúly (4 séma + Kelvin-skála), a fókusz (csúszka), a záridő (1/24000 - 10 mp), az érzékenység (ISO50 - 800), a mérési mód és a fókuszmód. Az időzítőt, a tárgykövető fókuszt, a rácsvonalakat, a helyszín mentését, a hangvezérlést és a profi mód DNG RAW mentését a beállítások közé rejtették, ami suta módon álló elrendezést kapott, miközben az ember általában fekvő nézetben fényképez. Ennél is meglepőbb, hogy a telés lencsére egyszerűen nem lehet profi módban váltani, pedig kapóra jönne este, hiszen optikai stabilizálás is besegít. Az élő fókusz mód ugyan mindig a telés kamerával lő, de ott nem szabályozható a záridő, 1/33 mp-en pedig minden sötét eredmény zajos. Így a telés RAW fájlokról is le kell mondani jelen szoftververzión, és őszintén: ha az iPhone 7 Plus (PhotoShop Lightroom) és a Zenfone Zoom S megoldotta a hobbifotósoknak mindkét kamera kézi paraméterezését, a OnePlus 5 és a Note8 egyértelmű hibája, hogy ők nem.

A normál lencse kitűnő nappali képeket lő azonnali rögzítéssel, remek dinamikatartománnyal, néha pici túlexponálással, pontos fehéregyensúllyal és magas részletgazdagsággal. Nincs lencsetorzítás, csak a négy saroknál látható elmosódás, az algoritmus pedig kevésbé hajlamos a festményszerű eredményekre a korábbiaknál, bár a HTC U11 és a Note8 DNG nyersképei még mindig részletgazdagabbak. A menübe rejtett HDR-re igazából nincs szükség a többelemes képfeldolgozás miatt, és általában az érintőfókuszra se makró esetében, amellyel roppant szűk mélységélesség érhető el, kellemesen elmosott háttérrel. Este is remekel az optikai stabilizátorral támogatott főkamera: sok részlet előcsalható naplemente után az erélyes vaku nélkül is, a dual pixel fókusz atombiztos, kézi módban pedig a hosszú záridő, az alacsony érzékenység, a fehéregyensúly igazítása és a nyersfájl mentése tudja tovább növelni az eleve jó minőséget.

A telés lencse is pazar képeket rögzít nappal, hasonlóan jó dinamikával és fehéregyensúllyal, mindenhol éles eredményekkel, azért itt is észrevehető zajmentesítéssel. A fókusz lomhább, de pontos. Sötétben az automatika kizárólag erős fényforrás esetében használja a telés lencsét (az esti képek közül az első), máskülönben kérdezés nélkül vált a sokkal jobb fényerejű hagyományosra, digitális zoommal (az utolsó két példa). Kár, hogy a jófajta szenzorral, az optikai stabilizálással és egy állvánnyal a hobbifotós hoppon marad, kéretik a telés lencse megnyitását a profi mód előtt! Következzen néhány DNG RAW-ból feldolgozott példa, kizárólag a főkamerával.

Videofelvétel legfeljebb 4K-ban lőhető 30 FPS-sel (H.264, 48 Mbps, egy példa), roppant részletes képpel, a mozgásra némi dadogással reagáló, de egyébként jól kompenzáló optikai kiegyensúlyozással. Nappal filmezve a normál és a telés lencse egyaránt bevetésre kerül alig észrevehető váltással, így jó messzire lehet zoomolni kielégítően éles képpel. Este megint csak az elsődleges kamerát preferálja az automatika. Akad még 1080p-s rögzítés 30/60 fpssel, lassított 720p/120-szal és gyorsított hyperlapse. A sztereó hangminőség kristálytiszta (256 kbps AAC LC), bírja a villamos nyikorgását és a koncert zaját, az erős szél viszont meg tudja recsegtetni a mikrofonokat. Összefoglalva: a megújulás helyett a Samsung a lencseduplázás mellett döntött, a piac talán legjobb képességű telés kameráját az egyik legjobb főkamera mellé odarakva, úgyhogy még jobb a fotós és videós helyzet, mint az S7/S8 esetében. Azért az algoritmuson még lehetne reszelni, és várjuk a telés kézi módot, a lényeg viszont nem változott: nincs rivális, amelyik 10 próbálkozásból ugyanennyi jól sikerült fotót rögzítene, a megbízhatóság pedig nagy erény.

[+]

A Play Zene előadók, albumok, dalok, műfajok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat. Meghajtja a WMA és FLAC kódolást plusz eléri a Google zenekönyvtárát. SoundAlive néven hangszínszabályzó, néhány effekt és hangzásjavítás jár, Adapt Sound néven pedig a hangzást lehet egyéni igényekhez igazítani. Az FM-rádió kimaradt, akárcsak a külön videolejátszó is, bár a feladatait a galéria tökéletesen elvégzi és akár 4k/60fps videót is lejátszik HEVC/HDR kódolással. A HDR tartalmak kiemelkedő kontraszttal és kirobbanó színekkel jelennek meg, a helyi fájlok mellett elvileg elérhető a YouTube és a Netflix ilyen katalógusa is. A lejátszó egyik oldalán a fényerő, a másikon a hangerő állítható, a videóból lopható álló és mozgókép (GIF), van ablakos elrendezés és a klipek teljes képernyőre állíthatók. Adott még a képernyőtükrözés, az átjátszás Chromecastra, a videojavítás (kontraszt) és a lejátszás sebességének változtatása. A kódolások közül a DivX és az AC3 hang nem támogatott, bár ezt egy BS Player megoldja. A képek a galériában egész komolyan szerkeszthetők és tollal, nyomtatott betűkkel egyaránt feliratozhatók. A klipek pedig a videoszerkesztőben vághatók és effektezhetők, háttérzenét is alájuk lehet dobni.

[+]

A fülesre csúcsmobilhoz méltó, kristálytiszta hang megy, hallható zaj, sztereó áthallás vagy a frekvenciaátvitel torzulása nélkül. A dinamika és a részletesség is elsőrangú, komolyabb fejhallgatóra elegendő hang jut. A mellékelt AKG-logós headset agybadugós, több pár gumiharanggal. Az ilyen dobozolt fülesekhez képest roppant korrektül szól, a mélyek hangsúlyosak, de nem túlzóan, közép és magas tartományokban kiegyensúlyozott és részletgazdag a helyzet. Ha a telefonhoz Bluetooth hangeszköz csatlakozik, megadható, melyik alkalmazás szóljon arról, és melyik a telefonról. A multimédiás monó hangszóró inkább csak átlag feletti, plusz az alsó, apró rácsot könnyű eltakarni. Egyfelől van rivális, amelyik beveti a beszélgetési hangszórót a sztereó félmegoldáshoz (ami összesen ugye másfél megoldás), másfelől, ha az előlapon, felülre odafért a beszélgetési, akkor akár az előlap aljára is kerülhetett volna a multimédiás. Talán majd jövőre. A hangerő átlag feletti, a bejövő hívást a lakás másik végéből is meghallani. Van némi tér és próbálkozás a mélyek reprodukálására, a maximumtól lejjebb véve pedig korrekt a helyzet közép és magas tartományban, bár kicsit lapos. Az IP68-as védelemnek és a monó megoldásnak mindenesetre megvannak a korlátai, messze a régi BoomSound szintje.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!