Multimédia
A szimpla hátlapi kamerát egy szimpla LED segédfény és PD autofókusz segíti, egyébként 16 megapixelt tud f/1,7 rekeszértékkel, az előlapi meg csak annyiban különbözik, hogy fix fókusszal és f/1,9-es apertúrával és háromféle erősségű LED-del dolgozik. Mindkét oldalon vannak AR-matricák, illetve elérhető a szelfifókusz, ami tulajdonképpen szoftveres portré mód. A kamera szokás szerint indítható a bekapcsológomb kétszeri megnyomásával, tényleg tizedmásodpercek alatt jutunk az egyedi felületre, amit a fókusz is tehetségesen követ.
Az élőképen kizárólag a kameraváltó, a teljes nézet mód, ami 10 megapixeles, 18,5:9-es képeket fog eredményezni és a segédfény érhető el, valamint a beállítások, ahol kérhetünk rácsvonalakat, helycímkéket, illetve lebegő exponáló gombot. Többek között. A fényképmódok, többek között a HDR is, az élőképtől balra lesznek, a Professzionális viszont ne tévesszen meg senkit, nincs DNG formátum és kizárólag az érzékenységet és a fehéregyensúlyt tudjuk piszkálni, valamint +/-3 tartományban elérhető az expozíciókorrekció.
A kamera legfőbb problémája a dinamika, ami HDR nélkül elég szerény, mármint minden kiég, ami képes rá. A HDR viszont remekül kompenzál, nem is ront különösebben a részletességen, a vonalélesség korrekt, lencsehibák nem jellemzőek, a fókusz pontos és gyors, a színek élénkek, valószerűek és telítettek. Zajmentesítés van, de nem túlzó, ahogy az élesítés sem. Összességében kellemes eredmények születnek automatikus módban, de a HDR azért kell. A HDR-hez meg pár, konkrétan két másodperc. A képminőség tulajdonképpen még éjszaka sem vészes, kissé felülexponált, de viszonylag részletes és nem sikálja szét az algoritmus a vonalakat.
Videózni 1080p 30 fps minőségben lehet, egyébként határozottan jól, a fókusz stabil, mindössze a zajszűrés lehetne kifinomultabb, a vágásnak látszó szünet pedig nem egy anomália vagy utómunka, csak tüsszentettem. A gyári, fájlkezelőből vagy galériából elérhető lejátszó a szokásos formátumokat szereti maximum FHD felbontásig, így az AC3 hangot és a DivX-et például nem, de a H265-ös kódolással és a feliratokkal nincsen problémája, hangsávokat viszont nem váltogathatunk. A kisabalkos megjelenítés cserébe szabadon méretezhető és pozicionálható.
Zenét megszólaltatni a Google Play Zene fog, tekintve, hogy ez van telepítve, így a Samsung saját megoldását on demand szerezhetjük be. Viszont a Google megoldása ez esetben integrálja a Samsung saját hanszínszabályzóját, úgyhogy nem szükséges fáradni vele. A kissé szokatlan helyre szerkesztett multimédiás hangszóró elég jól szól, tiszta, kellően hangos, nehéz letakarni és az sem különösebben zavarja, ha letesszük a készüléket. Kissé lapos és vérszegény, ahogy a legtöbb külső hangszóró, ennyi baja bír lenni, de az átlaghoz képest jobban szól.
Ha nem szórakozunk a beállításokkal, a fülhallgatóra jutó hangminőség akkor is kellemes, lényegesen telítettebb, részletesebb, dinamikus, teljesen korrekt. A fülessel elérhető Dolby Atmos ad némi teret és mélységet az egésznek, úgyhogy azt érdemes bekapcsolni. Az FM-rádió automatikusan keres állomásokat, az RDS információkat viszont a beállításokban kell engedélyezni. Az app összeköttetésben áll a Bixby Reminderrel, így hozzáadhatunk időpontokat és állomásinformációkat az emlékeztetőhöz, valamint rögzíthetjük is az adást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!