Üzembe helyezés
A szettet működésre bírni nem nagy varázslat, alapvetően a hubot kell felrakni a hálózatra, onnantól megy minden magától. Ez sem bonyolult, de fog hozzá kelleni egy okostelefon, amin rajta kell lennie a Panasonic Home Network nevű, ingyenes alkalmazásnak. A hubnak kell áram (ezt az app kissé esetleges magyar fordítása úgy fogalmazza meg, hogy “dugaszolja el a hubot”), ha sikeresen eldaszoltuk, akkor elkezd rajta villogni egy óriási led és a doboz létrehoz egy WiFi hálózatot. Erre kell csatlakoznunk a telefonunkkal, majd az appot elindítva megadnunk, hogy ő egyébként melyik hálóra lépjen fel, ide kell egy jelszó, illetve mi magunk is meg kell adjunk egyet, hogy távolról is hozzáférjünk az otthoni cuccainkhoz. Fontos tudni, hogy csak a 2,4 GHz-es tartományban működik.
A hátul betehető microSD-re rögzít a kamera [+]
Ha sikerrel jártunk, akkor zöldre vált és folyamatosan ég a hub tetején a fény. Lokális hálózatból nem kér autentikációt az alkalmazás, csak akkor, ha távolról óhajtjuk piszkálni a dolgokat. NAT-olt IP mögé téve is működik (mert egy DDNS szolgáltatás is van a rendszer mögött), innentől pedig nem kell nagyon piszkáljuk a dobozt, noha van pár olyan funkciója, ami miatt mégis érdemes lesz néha odasétálni. Egyrészt tehetünk bele microSD-t, ami leginkább arra jó, hogy a kamera felvételeit erre tárolhassuk. Ráköthetjük a vezetékes telefon drótjára, ami elég jópofa ötlet, mert innentől kezdve az erre a számra érkező hívások továbbugranak a mobilunkra és mi is kezdeményezhetünk az appon belül vezetékes hívást. Ez nyilván adatforgalmi következményekkel jár, de percenként néhány megabájtos mennyiséggel számolva is simán hasznos lehet, ha a helyzet megkívánja.
Eldugaszolás és beállítás - első lépések [+]
Az alkalmazás felépítése igen egyszerű, ha megnyitjuk, akkor egyből megpróbál csatlakozni a hubhoz. Ennek sikerességét egy zöld felirattal jelzi felül, függően attól, hogy helyi hálózaton, vagy máshol vagyunk. Felül három gomb ücsörög a riasztások kapcsán, ki lehet kapcsolni az egészet, lehet otthoni és távoli profilt választani. Akinek van riasztója, az tudja, hogy ez mit jelent, ha mondjuk alukálunk éjjel, akkor a mozgásérzékelő tök felesleges, mert ha kimegyek klotyóra, akkor ne riasszon, de az ablakra tett nyitásérzékelő viszont legyen aktív, hogy értesüljek róla, ha egy besurranó gazember épp megpróbálná kihajtogatni a plazmát az ablakon keresztül.
A többi eszközt a hubhoz pattintani röhejesen egyszerű, mindegyiken van ugyanis erre egy gomb. Ezt kell hosszan megnyomni, pittyen egyet a hub, ha észlelte a terméket, a telefonon pedig felugrik az appon belül egy ablak, ahol nyugtázzuk mindezt, el is nevezhetjük az eszközt és nyilván rögtön pár beállítás is elérhető. Ahogyan egyre több eszközünk van kapcsolódva, úgy válnak színessé az alkalmazáson belüli menüpontok, van külön a kamerának, az érzékelőknek, a telefonnak és a további vezérelt eszközöknek is egy. Ha engedélyezzük, hogy az alkalmazás a telefonon a háttérben futhasson és riasztásokat dobjon fel, akkor gyakorlatilag egyből értesülünk arról, ha valami történik otthon a távollétünkben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!