Fotós képességek

Egymás után pumpálják a gyártók az erőforrásokat a kamerákba, és Kínában a Huawei, majd a Xiaomi után mostanság a BBK Electronics kötelékébe tartozó Vivo, Oppo és OnePlus kezd rámenni a dologra. Nem véletlen a 9 Pro hátlapján a Hasselblad felirat: a svéd fotós legendával való, legalább hároméves összefogásnak idővel hardveres eredményei lesznek, első körben pedig a természetes színkezeléséből veszi ki a részét az európai fotóspecialista, míg a szenzorokat a Sony szállítja. Ez persze még nagyon korai, akárcsak a megjelenés előtti szoftververzió, amivel kattintgattam, úgyhogy ezt a minőség megítélésekor figyelembe kell venni.

[+]

Az mondjuk kapásból sajnálatos, hogy elöl maradt a mezei, fixfókuszos szelfikamera, ami teljesen korrekt képet (egy példa) és 1080p videót lő (egy példa), este pedig képernyővillanó megsegíti. Ám sem az autofókusz, sem a 4K felvétel nincs meg, akár 60 fpssel, hogy megismételje a hátlapi tudást. Egyértelműen a túloldalra gyúrtak rá, és szerencsére ennek az átlagosnál nem nagyobb kamerasziget az eredménye, a szoftver pedig mindet tud, ami el lehet várni – bár egyelőre DNG RAW mentést és kézi beállításokat csak a főkamerához kérhetünk (egy nyersfájl és egy feldolgozott).

Sony 2x2 OnChip Lens technológia: mikrolencse 4-4 szenzorpixel helyett a szokásos 1-1 helyett [+]

A főszereplő a Sonyval közösen fejlesztett IMX789 szenzor 1/1,43” méreten, 48 megapixelen és quad-Bayer szűrővel – azaz 4-4 képpont felett van piros, zöld vagy kék színszűrő. A lapka pedig a piacon jellemző 1-1 helyett 4-4 képpont fölé helyez mikrolencsét – ennek 2x2 OnChip Lens a neve, az előnye pedig magasabb dinamikaátfogás és azonnali, több expozíciós felvétel, DOL-HDR fantázianéven. Az élesítésből végül pedig minden képpont kiveszi a részét, a villámgyors és éjjel-nappal megbízható omnidirectional PD-autofókusz munkáját pedig lézeres segéd is megkönnyíti. A szenzor 23 mm-es és f/1,8 rekeszértékű lencsét kapott optikai képstabilizálással – nézzük az eredményeit a P40 Pro ellen!

[+]

A Huawei mobilja remek képeket lő 50 megapixelen (első kép), így 30 megapixelre skálázva is tűélesnek mondhatók (2.), plusz a 2x-es szenzorzoom is kellően részletes, hogy kiváltson egy külön kamerát (3.). A OnePlus 48 megapixeles példája a második sor elején festményszerűbb, 18 megapixelre tenném a hasznos képfelbontást (2.) – mindenesetre abból is hatalmas kép nyomtatható, remek dinamika és pontos színkezelés mellett. A 2x-es szenzorzoom sajnos elmarad riválisához képest (3.), viszont 48 megapixelből még mindig átlagos minőségű kép vágható ki.

A legtöbbször persze az automatika 12 megapixelén rögzítünk majd, és a jelzett dinamika és fehéregyensúly előnyei mellé igen jó részletességet kapunk, azért észrevehető algoritmusos kiemeléssel és némi élesítéssel. A lencserajzolat mindenütt pontos, a kamerát pedig a márciusi havazás se hatotta meg ellenfényben. Este vegyesebb a helyzet: a dinamika, az expozíció és a részletesség remek, ám a fehéregyensúly a melegebb színek felé mozdul, és erre rápakol az algoritmus a kelleténél több telítettséget és zajszűrést. Amúgy létezik többelemes éjjeli mód, de az automatikusan is bekapcsol, úgyhogy minden téma esetében jobban sikerült fotót mellékeltem.

[+]

A OnePlus 9 Pro az ultraszéles kamerára is rágyúrt, 1/1,56” méretű, 50 megapixeles Sony IMX766 szenzort bevetve PD-autofókusszal és szupermakró képességekkel. Legfőbb trükkje az úgynevezett szabadformájú, freeform lencse, amely a precízebb gyártástechnológia miatt kevesebb lencsetorzítással jár apró riválisaihoz képest. Így aztán úgy remek a rajzolat a sarkokat leszámítva, hogy a P40 Pro szűkös látószögénél a 14 mm-es optika jóval nagyobb látóteret fog közre (f/2,2). Sőt: itt még a teljes, 50 megapixeles felbontás is elérhető (első kép fent), bár itt is 18 megapixelen az igazi a vonalélesség – csupa részlettel, kiemelkedő dinamikával a pontos színekkel.

Persze most is nyugodtan az automatika 12 megapixelére hagyatkozhatunk, és nem csak az expozíció, a fókusz is pont olyan megbízható, mint a másik kamerával. A lencserajzolat tényleg jófajta (az algoritmus azért használ némi torzításkorrekciót a széleken), és mintha a részletek is eggyel természetesebbek lennének a főkameránál. Szerintem ma a OnePlus készíti a legjobb nappali ultraszéles felvételeket (bár a Mate 40 Pro szót kér), galaktikus és almás társai minőségére mindenképp rálicitálva, bár este azoknál csak kicsit jobb, a Huawei-eknél pedig szerényebb képességű. Hiába ugyanis a méretes szenzor, ha a feldolgozás jókora zajszűréssel jár, meleg színekkel és a kelleténél nagyobb telítettséggel, és az f/2,2-es rekeszérték miatt sem jut annyi fény a lapkára. A dinamikaátfogás és az expozíció ellenben a helyén van, és szerintem idővel egy Google Camera port ezt a kamerát is feljavítja.

Közelképet lehet a főegységgel és az ultraszélessel is lőni – a fenti szupermakrókat az utóbbi szállította, akár 3 cm-es tárgytávolsággal. Remekül kiemelhetők vele a világ apró részletei, jófajta vonalélességgel és kiemelkedő dinamikával, csak szükség lehet az expozíciót lejjebb venni, hogy a téma ne égjen ki. Az mondjuk fura, hogy szupermakró módban (vagy az ultraszéles kamerával bármikor) kiesik a vakuhasználat lehetősége, pedig az jól jöhet közeli vagy éjjeli témánál. A LED villanó amúgy valamiért a profi módból is hiányzik évek óta, és nem kaptam észszerű választ a miértekre.

A gyenge pont a 3,3x-os zoomkamera, amely ugyan ügyesen lövi be magát a 2x-es és 5x-ös riválisok fókusztávolsága közé 77 mm-en, és optikai képstabilizátort is kapott (f/2,4). 8 megapixelen azonban túl kevés a részlet – 12, sőt: 48 megapixeles quad-Bayer szenzor igazán beleférhetett volna az árképzést figyelembe véve. A vonalélesség azért jó a maga felbontásán, de a hasonló tónusú háttereket a rendszer hajlamos egybemosni, a fehéregyensúly pedig lilás irányba tér le a főkamerák ösvényéről. Este meglepő módon mégse szerepel le: fényforrástól függően kellő részletet rögzít, és hozza társai fehéregyensúlyát.

Van hátul egy negyedik szenzor is 2 megapixelen, színszűrő nélkül, amely elvileg a főkamera monokróm felvételeit segíti meg, csak nem egyértelmű, ennyi képponttal hogyan. Négy felvételt azért mellékeltem fekete-fehér effektussal, és a részletek, a dinamika, illetve a kontrasztok is rendben vannak. Nyilván minél nagyobb a kontrasztkülönbség, annál látványosabb ez a fajta rögzítés. Nem kérdés, hogy a 9 Pro viseli a OnePlus eddigi legjobb kameráit – főleg a két komolyabb egység (főkamera és ultraszéles) szerepel jól. De azért este lehetne reszelni a Hasselbladdal a dolgon, míg a profibb szelfi- és zoomkamerához hardvercsere és új készülék kell.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!