Bevezető, külső, kijelző

Az idei első OnePlus széria kissé ellentmondásosra sikerült. A OnePlus 8 azon az árszinten, amin bemutatkozott, nem túl sok mindent tudott felmutatni a OnePlus 7T-hez képest, a 12/256 GB-os OnePlus 8 Pro pedig belecsúszott globális piacokon az 1000 eurós mezőnybe, ami árfolyamtól függően 370-385 ezer forintot jelentett. Nem mintha a kisebb tárhellyel szerelt gép 950 eurós ára ne lenne vészesen közel hozzá, de a 8/128 GB-os memóriacsomag most nem is opció, nincs készleten a OnePlus hivatalos webshopjában.

[+]

Aztán bemutatkozott a OnePlus 8T, ami szerencsére teljesen megtartotta a OnePlus 8 dimenzióit (160,7 x 74,1 x 8,4 mm), viszont picit nehezebb (188 gramm), mert az akkumulátorba így is sikerült belepasszírozni plusz 200 mAh-t. A 4500 mAh-ra nőtt telepet ráadásul 65 watton tudjuk tölteni, nulláról százra mindössze 40 perc alatt. Üzemidőben ez azért nem jelent szignifikáns különbséget, mert valószínűleg mindenki fel fogja tolni a képfrissítést 120 Hz-re, ha már lett ilyen opció (90 Hz meg érthetetlen okokból nem).

[+]

A kamerarendszer tök ugyanaz, mint a 8-ban, mert az 5 megapixeles makró szenzort nem számoljuk érdemben használható egységnek, minden más megegyezik, csak a 16 megapixeles ultraszéles kamera 123 fokos látószögű szenzort kapott. És akkor mindezt sikerült bőven a OnePlus 8 alá árazni, még úgy is, hogy a 8/128 GB-os verzió most akciós. Ha eddig kissé okafogyottnak tűnt az alapmodell, most már holt biztos, hogy az. Miért venne bárki szerényebb tudású eszközt (OnePlus 8), ha fejlettebb eszközt kap ugyanabban a méretben ugyanannyiért? De ez valamelyest normális, egységnyi pénzért az idő múlásával nagyobb tudás jár, a fejlődés már csak ilyen, a sima OnePlus 8 pedig vagy kifut, vagy ha van egy kis sütnivalójuk, akkor a maradék készletek árát lentebb tolják.

[+]

A 8T tehát jobb vétel, hacsak nem irtózik valaki annyira a négyzetes kamerapaneltől, hogy hajlandó legyen lemondani minden fejlesztésről és még 20 euróval többet is fizetni. A OnePlus 8T ezt leszámítva pontosan ugyanolyan, mint az elődmodell. A két nanoSIM-et befogadó tálca az alsó élről húzható elő, ugyanitt található a 3.1-es szabványú Type-C USB port és a multimédiás hangszórópár fő egysége. (A másik meg ugye a beszédhangszóró.) A felső élen csak egy zajszűrő mikrofon tűnik fel, balra pedig a hangerőszabályzók kaptak helyet. Jobb oldalt viszont nem csak a bekapcsológomb érhető el, vagyis kissé nehezen érhető el, mert elég magasra került, hanem a még magasabbra száműzött háromállású némítókapcsoló is.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A bal sarokban lyukasztott kijelző maradt FHD+ felbontáson, de egyrészt sík, másrészt a maximális képfrissítési periódussűrűség 120 Hz-re nőtt. 60 és 120 Hz között viszont lenne még opció, abszolút nem értem, hogy a 90 Hz miért nem fért bele, ha már nem adaptív a frekvenciakezelés. Mindegy. A HDR10+ támogatással rendelkező (immár sík) Fluid AMOLED megjelenítő így is kifogástalan és most már Always on Display is van. A fehéregyensúly sematikusan és színtérszabvány szerint is módosítható; van olvasó mód monokróm és kromatikus hatással, megjelenítésoptimalizáció, szemkímélő mód és sötét rendszertéma.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!