OnePlus régen és most

Hat év nem idő egy nagy cég életében, vegyük például a Samsungot, amely 81 éves – persze 1938-ban még egészen mással foglalkozott. Ennyi idő viszont elég volt, hogy a Sony, az LG, a Microsoft, a BlackBerry vagy a HTC lenullázza statisztikákban kimutatható mobilszektorát, a Motorola és a Nokia név is cégről cégre vándorol. A OnePlus 2013 óta azonban meggondoltan és megfontoltan lépeget felfelé, ami elismerésre méltó egy szűkülő mobilpiacon. A tucatnyi országba szállítás mellett szépen gyarapodik a szolgáltató partnerek száma, úgy Európában, mint Észak-Amerikában, bár minket ez még nem érint. Az viszont tőlünk szemlélve is egyértelmű: 2019 lehet az áttörés éve, lásd az egész oldalas New York Times hirdetéseket, vagy a kétféle OnePlus 7 piacra dobását.

A kezdetek: a OnePlus One tesztasztalunkon [+]

Ám akad egy kis bökkenő: már egyik sem olcsó, sőt: 230 ezer forintért, külföldi webshopból iderendelve a Pro variáció kifejezetten drága. De hol van már a plasztik nyitómodell, fabrikált Android felülettel: a friss zászlóshajó tényleg száműzött minden kávát noccsostul, kameralukastul, ma pedig az OxygenOS az egyik legjobb androidos köntös. A gyártó felívelésének történetéből persze nem hiányozhat a BBK Electronics anyacég megemlítése, hiszen ezt a formát, motorikus kamerarendszerrel a csapaton belüli Vivo és Oppo tette népszerűvé, ők hárman pedig már jelentékeny részét uralják a mobilpiacnak. Egyébként teljesen reális ezt a csupa kijelző formát tekinteni a mobiltelefónia jelenkorának: 6,67”-es képátlójával a OnePlus 7 Pro a makulátlan tartalomfogyasztás méretes eszköze, és ha nagyon akarom, kimérhetek némi kávát alul, ám a gyakorlatban tényleg alig maradt bármi, ami nem az 1440 x 3120 Fluid AMOLED panel tűléles pixele.

Pár évvel később: íme, a OnePlus 7 Pro kávák, szigetek nélkül [+]

Ráadásul, míg a mai mobilok 99%-a 60 Hz-es képfrissítéssel fut, a Pro gördülékenyebb 90 Hz-et kínál – bár én személy szerint már sem ebben, sem a papírforma szerint makulátlan és villámgyors sebességben nem érzek nagy különbséget csúcsmobil és csúcsmobil között. Akárhogy is: a képfrissítés és a noccsmentesség két dolog a OnePlus tarsolyában, amit egyik tradicionális márka sem nyújt, így szó szerint kiemelkedhet a 7 Pro a sok kiharapott kijelzős társ közül, ami felső polcos árazást jelent. Persze Snapdragon 855-tel, gyors rendszerfrissítésekkel és töltéssel, háromféle hátlapi látószöggel, akár 12/256 GB RAM/tárhely opcióval, valamint tökéletesen lekerekített, perfekt fém/üveg kivitellel miért ne kérjen el annyit ez a brand, ami mások szerint se illetlenség?

A OnePlus 7 Pro egy másik triplakamerás versenyző, a P30 Pro mellett [+]

Csakhogy ezzel oda a felhasználóbarát, mindenes telefon régi képe, amiért sokan a márkába beleszerettek. A jack port már tavaly távozott, a dobozból idén pedig az átalakító is kikerült, miközben ennyiért épphogy plusz dolgot vár ez az ember, mondjuk egy jó fülest. És akár a motorikus szelfikamera az oka, akár nem, a cseppállóság emlegetése, ám ennek a termékoldalon és a jótállás oldalán semmiféle megerősítése vagy az IP védelem nem teljesítése nem olyan dolog, ami felett szemet hunyunk. A por- és víz elleni védelem alapszintű elvárás egy zászlóshajón, ahogy az egyenes kommunikáció is, és a vödörbe dobálós videó, majd a beázott mobil elutasítása a szerviznél nem az. A 3x-os zoomtartományúnak mondott, ám igazából csak 2,2x-es teleobjektíves kamera is „érdekes” dolog a termékoldalon, ha technikailag meg is magyarázható. És akadt már galiba a webshopban (bankkártya adatlopás), a reklámkampányok során vagy a pályázatokban, hogy ne legyen szeplőtlen a gyártó erkölcsi bizonyítványa.

A motorikusan előugró szelfikamera apró, szívós darab [+]

A médiával való kommunikáció sem az igazi az olyan kis piacokon, mint a hazai: a tesztpéldányt is kedves olvasónk ajánlotta fel – a barátságos kis tigris képe, amely meghúzogatja a nagyok bajuszát mára tehát elpárolgott. Ha pedig hozzávesszük, hogy nincs FM-rádió, tárhely bővítés vagy vezetékmentes töltés- és visszatöltés, a lassan elfogyó árelőnnyel és a külföldi rendeléssel máris kevesebb az érv egy hazai polcról leemelhető, ismertebb márka topajánlatával szemben. Mindezek persze apró gondolatok a OnePlust saját múltjának kontextusába helyezve – a lényeg úgyis a mit, mennyiért kérdésköre, és ebbe már a kínai gyártó bicskája ritkán törik bele. Ha meg már nincs 3,5 milliméteres adapter a fehér fedelű, piros belsejű dobozban, legalább akad egy jól tapadó, átlátszó szilikontok, egy adag leírás, 30 wattosra nőtt Warp30 szupertöltő, egy piros USB-C kábel, valamint egy SIM tű, amely alul nyitja meg a 7 Prót, amely két nanoSIM-nek nyújt hajlékot.

Külső, kijelző

A 7 Pro a OnePlus eddigi legnagyobb dobása, a szó szoros értelmében: a 6,67”-es képátló táblagépes méreteket súrol, a 206 grammos tömeg megterheli a zsebet, és hacsak nincs NBA-s szerződése az embernek, 162,6 x 75,9 x 8,8 milliméteren az egykezes használat teljes mértékben kilőve – főleg, hogy még mindig nincs kapcsolódó szoftvermód. A szilikontoktól a phablet még terebélyesebbé válik, ám annyira elvékonyodik nélküle a két hosszanti oldalél, hogy menten ki akar siklani a tepsi az ember kezéből, úgyhogy javasolt a védőfelszerelés felhelyezése. Persze a sötétszürke, mandula vagy színátmenetes kék festés esztétikáját körbemutogatja majd az ember, és úgyis zuhanni fog az ismerősi áll a csupa kijelző előlaptól – mifelénk legfeljebb a Mi Mix 3 válthat ki hasonló érzelmeket, esetleg a Zenfone 6.

[+]

De nem a 90%-os képernyőarány ténye, hanem a Fluid AMOLED panel minősége egy szakmai portálon a lényeg: napfény alatti kitűnő láthatósággal, roppant élénk, illetve sRGB / DCI-P3 sémákkal, éjjeli és monokróm olvasási móddal, kézi kalibrációval plusz tökéletes feketékkel és betekintési szögekkel a piacon nincs jobb, legfeljebb csak hasonlóan jó panel, és az sem pörög 90 Hz-en. Aki mégse ragaszkodna az 1440 x 3120 tűéles pixelhez, válthat 1080 x 2336-ra, a fogyasztáson pedig picit enyhít a 60 Hz-es opció – ettől még a rendszer pont ugyanolyan fürge marad. A teljesség kedvéért az alsó kezelősáv kiváltható navigációs gesztusokkal – igaz, ezek egy Apple, Samsung vagy Huawei telefonon valahogy hatékonyabbak. Talán a vékony alsó káva az oka, a felfele simítást a telefon mindenesetre gyakran szimpla érintésnek vesz, főleg a sarkoknál.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Van abban is valami boldogságot árasztó, hogy az állapotsávot nem szakítja meg se kamerakivágás, se szenzorsziget, sok ilyet viselő rivális esetében marad ugyanis kihasználatlan ez a terület. Itt viszont a Prime Video, az HBO Go, a YouTube, a Netflix és a VLC Player is kitölti a 6,67” egészét, épp csak a fapados gyári videolejátszó nem tudja a full screen trükköt. A keskeny oldalkávák ellenére vétlen érintést ritkán vittem csak be és fantom érintéssel sem találkoztam, a lekanyarodó képernyőszélek pedig az itt látható képeknél kevésbé hangsúlyosak, bár ettől még sokan ragaszkodnak a lapos kivitelhez. A jófajta érintési érzékenység mellé végre erélyes rezgőmotor jár, plusz sztereó hangzás a beszédhangszóró és az alsó elem összefogásával.

A OnePlus 7 Pro a Huawei P30 Pro mellett sem szégyenkezhet gigászi képernyőjével [+]

Az előlap tetején amúgy alig lehet kiszúrni a keskeny rácsot, pedig onnan jön a beszédhang, és még ügyesebben bújócskázik a fénymérő és a közelségérzékelő. Értesítő LED helyett a környezeti kijelző villan fel, a szelfikamera pedig kissé balra tájolva ugrik elő már legfelülről, például arcalapú azonosítás esetében. Ami sokkal lassabb, mint egy fixen ott figyelő kamerával – gondolhatná az ember, és nem: fél másodperc alatt nemcsak a szívós, elvileg 300 ezer nyitást bíró kamera ugrik föl, a feloldás is megvan, további fél másodpercen belül a kis bigyó pedig már vissza is tért házába. Ha egyébként a telefon kipottyan az ember kezéből, a gyorsulásmérő szabadesést érzékelve a motort azonnal munkára fogja, a 16 megapixeles szelfikamera pedig egyébként se izeg-mozog nyitott állapotban, komolyabb rátelepedve pedig inkább visszabújik odújába. A dolgot tehát láthatóan végiggondolták, és kellően hatékonyan kivitelezték.

[+]

A 2D-s arcazonosítás persze kevésbé biztonságos, mint a 3D-s, mindenesetre, ha legalább szürkületi fény adott, a feloldás rendre összejön – telefonnal, nyomtatott fényképpel nem sikerült átverni. Ám mégis a képernyőbe épített, optikai ujjlenyomat-olvasó lehet a befutó, és nem csak tízből nyolc-kilenc sikeres azonosítása miatt: nincs gyorsabb rivális ebben a műfajban. Ha felvillan az ikon, kéttized másodperc alatt a főoldalon van az ember, és a feloldás nem csak az előre applikált fólián, még egy rétegen át is összejön. Csak azért kár, hogy „vakon” a képernyőre nyomva a zár nem old fel, egy extra lépés az ikon felvillanásához és a leolvasás megkezdéséhez szükséges (tapi, felemelés, bekapcsoló megnyomása).

[+]

A keskeny profilú bekapcsoló jobbra pont kézre esik, és ott van fölötte a szerintem abszolút esszenciális hang/rezgés/némítókapcsoló, amit praktikussága miatt kötelezővé tennék a piacon. Kár, hogy balra a kényelmesnél magasabbra csúszott a hangerőszabályzó, az pedig végképp sajnálatos, hogy a Type-C az egyetlen megmaradt port. Kamerából hátul viszont három lett, a Gorilla Glass üveglap síkjából némileg kiemelkedve, élén a 48 megapixeles főmodullal és a lézeres fókuszsegéddel. Ehhez 16 megapixeles ultraszéles látószögű, és 8 megapixeles teleobjektíves lencse jár – vagy nem is, de erről a turpisságról később. A terepelemek sorát a dupla LED villanó, a méretes gyártói logó és a szolidabb OnePlus felirat zárja, egy-két alig kivehető minősítési jelzéssel. A 4000 mAh-s telep gondosan el lett zárva.

Snapdragon 855, OxygenOS 9.5

Csúcshardver és makulátlan sebesség – lehetne a OnePlus mottója, ami 2019-ben a 7 nm-es node-on gyártott Snapdragon 855-öt jelenti nyolc Kryo 485 maggal (1 x 2,84 + 3 x 2,42 + 4 x 1,8 GHz), az Adreno 640-nel és a lényegre törő, letisztult OxygenOS 9.5 felülettel, Android 9 Pie alapokon. Mindez 90 Hz-es képfrissítéssel nem csak hibátlan sebességet, hanem tökéletes gördülékenységet is jelent, és az UFS 3.0-s tárolóval az alkalmazáskezelés is piacvezető lett, még ha a mai top versenyzők között egyre nehezebb tetten érni a tizedmásodpercnyi különbségeket.

[+]

[+]

A 7 Pro 6/128, 8/256 és 12/256 GB-os RAM/tárhely kiszerelésekben vásárolható meg, legkisebb variációban is bőséges gyorsítótárral. Aki viszont játékok és filmek tucatjait kívánja tárolni, érdemes a kövérebb változatokra beruháznia, hiszen bővítési lehetőség nincs. A hardver a legkomolyabb 3D-s játékokat is akadás nélkül lehozza, bár QHD+ felbontáson némi melegedés tapasztalható. Azt nem tudtam megállapítani, hogy mely címek futnak 60 vagy 90 Hz-en, a képkockavesztés mindenesetre nagyon ritka.

[+]

Aki kedveli a vegytiszta Androidot, aligha talál jobb köntöst az OxygenOS-nél, hiszen sem a Google-féle rendszer egyszerű logikája, sem pedig a túltolt szolgáltatásokat elkerülő, gyors működése nem csorbul, és a OnePlus telefonok a nyitósebességet évek után is tartják. Határozott előny a Pixelekhez képest a teljes képernyős gesztusvezérlés, a rendszerszintű sötét mód és úgy egyébként a megjelenés mélyebb paraméterezése. Kedvelem a monokróm olvasási módot, jó a natív játékgyorsító akár az értesítések elnémításával, akad alkalmazás- és fájlszéf, van szoftver a gyors átköltözésre és közvetlen ajtó a népes OnePlus közösségre.

[+]

Mondjuk, ha már ilyen sokrétű az OxygenOS, az egykezes módot igazán behozhatták volna, ehelyett itt a Zen, ami sokaknak furcsának fog tűnni, pedig van benne logika. Az Android ugyebár bevezette a felhasználói szokások és az alkalmazáshasználat statisztikázását, akár finom jelzésekkel a felhasználó tudtára adva, hogy épp mobilfüggőségét gyakorolja. A Zen mód pedig olyan, mint egy drogelvonó: ha a júzer bekapcsolja, 20 percig semmit nem tud tenni telefonjával: nem jönnek meg az értesítések, nem indulnak az alkalmazások, csak hívás fogadható, vészhívás indítható és fényképezni lehet, míg a visszaszámláló le nem jár. Ha egyébként két órán át az ember le se teszi telefonját, a 7 Pro jelez: eljött az idő egy kis békére és telefonmentes kikapcsolódásra, mert igen: a zsebképernyő egészségtelen mértékű bámulása létező és kimutatott probléma.

[+]

Nincs a telefonon egyéb szolgáltatáshalmaz, asztali mód vagy bármiféle elburjánzás: az alkalmazások vázát a Google csomagja képezi, és szerencsére annak több eleme rendelkezik AMOLED panelen jól mutató, sötét móddal. Egyedüli extra a polc a főoldalon balra, ahova jegyzetek, indítók, alapinformációk és események mellett mondjuk a parkolás helyszíne rögzíthető. A Chrome azonnali válaszreakcióval hozza le az ekkora méretben órákig kényelmes böngészést, a tárcsázó és a telefonkönyv letudja a szokásos beállításokat, a Gboard pedig magyarul is remekül operáló, átméretezhető, témázható, mindenes billentyűzet, ujjhúzós bevitellel.

Fotós képességek

Két útja van ma a mobilfotózásnak: a Pixel egyszerű receptből dolgozik, egy hátlapi kamerához fejlett képfeldolgozást biztosítva. a P30 Pro és társai pedig mindjárt három látószöget kínálnak, meg egy rakás szoftveropciót. A prémiumkategóriába lépő OnePlus az utóbbit követi, megbolondítva a receptet a pillanatok alatt felugró, 16 megapixeles Sony IMX471 szelfikamerával. A fixfókuszos rendszer teljesen vállalható képeket lő, bár felesleges ekkora felbontáson kattintani, lásd az első két példát.

A hátsó rendszer lelke a 48 megapixeles, optikailag stabilizált Sony IMX586, amely 1/2"-es szenzor quad bayer színszűrővel. A lényeg, hogy a vörös, zöld és kék filterek nem egy-egy, hanem négy-négy pixel fölött helyezkednek el, így a végeredmény inkább 12 millió tűéles pixel, semmint 48, de legalábbis valahol félúton van a részletesség (a nagy felbontású példák lent az első oszlopban láthatók). A HDR, a többelemes képfeldolgozás és az éjjeli mód is 12 megapixelen rögül, ez az alapfelbontás (második oszlop), az optika f/1,6-os rekeszértékű. A rendszerhez 16 megapixeles, 117 fokos látószögű, f/2,2-es rekeszértékű ultraszéles modul társul fixfókusszal (3. oszlop), a sort pedig papíron a 3x-os zoomtartományú teleobjektív zárja 8 megapixelen, és ez tulajdonképpen helytálló is a főkamera viszonylatában.

[+]

Ám a portrémódot bevetve (3-4. kép fent) kiderül, hogy az efféle fényképezéshez picivel nagyobb látószöggel és 13 megapixelen dolgozik egyugyanazon optika, az AndroidPolice kalkulációi szerint tehát valójában 2,2x-es zoomtartományról van szó, a 3x-os zoomképek ebbe egyszerűen csak belevágnak. És akkor tulajdonképpen, ha akarjuk, kijön a 3x-os nagyítás a főkamerához viszonyítva, de akkor is... Kár, hogy a kamerák közt csak a nagyszerű automata módban lehet váltani, a profiban csak a főkamera állítható. Utóbbi esetben opció a 48 megapixel és a DNG RAW mentés – a nyersfájlok 12 megapixelje mutatja, hogy ezen a felbontáson érdemes maradni. Készíthető még többelemes, kézből megtartható éjjeli fotó, panoráma, valamint lassított és gyorsított felvétel.

A kamera a bekapcsoló dupla lenyomására azonnal indul és a lézeres segéddel megtámogatott PD-autofókusz is azonnal megvan. Mondjuk, makrók esetében és éjjel lassabb az élesítés, egy-egy tévedés is benne van a pakliban. Jól látszik az első oszlop eredményein: 48 megapixelen korlátozott a dinamika és középszerű a részletesség, mindjárt jobbak a 12 megapixeles példák mellettük. A többelemes képfeldolgozásnak hála remek a dinamika, általában megbízható a fehéregyensúly (bár néha kissé zöldes), sok a részlet, noha a szélek felé haladva ez már csökken. Emellett bőven akad zajmentesítés és valamennyi élesítés. A 16 megapixeles ultraszéles képek sokkal gyengébbek: középen még valamennyire részletesek, a szélek viszont az optika korlátai miatt teljesen elmosottak. A többelemes feldolgozás itt is segít a szűkös dinamikán, viszont rendre hűvösebb, kékesebb színeket választ az automatika a főkamerával összevetve. Jófajta a zoomkamera részletességben, és kapóra jön optikai stabilizálása a bemozdulások ellen. Nagyjából megegyezik a fehéregyensúly a főkameráéval. Szupermakró módra az ultraszéles lencse nem fogható, amúgy pedig egész sokat kell gépészkedni a fókusszal a jófajta közelképekért.

Este dobtuk a túl zajos, 48 megapixeles eredményeket. Az első oszlop 12 megapixeles képei egész sok részletet mutatnak, csak gyakran alulexponáltak, és a széleknél már jelentős a részletveszteség. A második oszlopért az 1-2 másodperc alatt operáló, kézből megtartható éjjeli mód felel jóval világosabb részletekkel és előnyösebb dinamikával. Ugyanakkor erősen festményszerűek a részletek, koromsötétben (katt ide) pedig a OnePlus 7 Pro nem fenyegeti a P30 Pro trónját (katt ide). Túl sötétek és részlettelenek az ultraszéles esti képek (3. oszlop), és sem a kézi, sem az éjjeli mód nem használja ezt a kamerát, ez a korlátozás pedig a zoomképekre is igaz. Ott legalább besegít annyira az optikai stabilizálás, hogy valamennyi fényforrás esetében még ténylegesen ez a szenzor rögzít. Egyébként a főkamera, digitális zoommal.

[+]

Egyébként az esti zoomfotók is gyakran alulexponáltak. A fehéregyensúly általában rendben, inkább az ultraszéles modul hajlamos eltévelyedni a másik kettőhöz viszonyítva, a sárga turistajelzés mentén. Sokat kínál tehát kamerában a OnePlus 7 Pro, ám a három optikát és a módbeli hiányosságokat figyelembe véve továbbra is van egy szint a gyártó és a legjobbak között, miközben az árazás közelíti a nagyokat. Működő Google Camera porttal a teszt írásakor nem találkoztam, az hozhat még előrelépéseket.

Videó, multimédia

A OnePlus 7 Pro képes akár 4K / 60 FPS-sel is rögzíteni, ami az optikai képstabilizálásnak hála nem vészesen remegős, és rengeteg, gördülékeny részlet kerül mentésre, képkockadobálás nélkül. A sztereó hang tiszta és részletes.

A 4K / 30 FPS opció elektronikus rásegítéssel egyensúlyozza ki a mozgás és a remegés maradék hatásait, cserébe jócskán vág a látószögből. Ezért is lenne jó az ultraszéles kamerára váltani, ám nem lehet. Soha, egyetlen felbontáson sem, de szemre a zoomkamera is a kanapén pihen: bármiféle nagyítás eléggé digitálisnak tűnik.

Ez az amúgy jófajta, remekül stabilizált 1080p-s felvételek esetében igazán zavaró: hiába van 48 millió elérhető pixel a szenzoron, ha a zoomeredmények látszólag 1920 x 1080 pixelbe nagyítanak, ami nem elegáns. Így már elég nagy a hátrány azokkal a riválisokkal szemben, amelyek ultraszélestől akár 5x-ös optikai nagyításig képesek optikailag váltani felvétel közben – nehezen magyarázható meg, a OnePlus 7 Pro erre miért nem képes, ha már a hardver adott.

Extra opciók vagy kézi videó mód nincs, van viszont lassított felvétel 1080p-n 240 vagy 720p-n 480 FPS-sel. Szelfivideó 1080p-n lőhető, Bog úr pillanatnyi észrevételei ellenére igen jó elektronikus képstabilizálással, viszont túlzottan felhangosított és zavaróan éles sztereó hanggal.

A Play Zene az előfizetéses tartalmak mellett a helyben tárolt számokat is lejátssza, akadnak widgetek, hangeffektek és Dolby Atmos sémák. Nincs viszont FM-rádió, sem 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenet, de még a dobozban átalakító sem. Ez mondjuk övön aluli ütés, mivel külön kell megvenni, és fajtája válogatja, milyen minőséget juttat a hangleadóra. Egy másik márka átalakítójával mindenesetre nem volt vele: a zene tisztán, dinamikusan és kellően hangosan szólt, ha mobilhoz tervezett füles csatlakozott.

[+]

A sztereó multimédiás hangszóró remek úgy is, hogy a beszéd modul azért halkabb, és a mélyek is inkább alulról áramlanak, azt a járatot egyébként könnyű játék közben eltakarni. A maximális hangerő kiemelkedő, bár 100%-on elég élesek a hangok – a jófajta minőségért érdemes 80% alá menni, ami még mindig erélyesebb a riválisok zöménél. Nem egy BoomSound, ám a OnePlus 7 Pro kétcsatornása abszolút helytálló, igaz: egy-egy szám esetében lefüleltem némi hangerő ingadozást, amiért talán a ki nem kapcsolható Dolby sémák feleltek.

[+]

Mindehhez ugyebár méretes és noccsmentes, csordultig tölthető képernyő jár, úgyhogy kezdődhet a zsebmozi, akár helyi, akár Prime Video, YouTube, vagy Netflix-féle HDR tartalmakkal. Kár, hogy míg az utóbbiak rendre képesek az egész 6,67”-et kitölteni, a fapados videolejátszó nem. Irány a Play Áruház: egy VLC minden hiányt pótol, feliratok, kódolások oldaláról is, 4K / 60 FPS-ig bezárólag bármivel megbirkózva. A videorásegítés opcióval emellett még picit tolni lehet az amúgy is jó kontrasztokon.

Adatkommunikáció, üzemidő, összefoglaló

A OnePlus 7 Pro két nanoSIM-et fogad be minden hazai LTE sáv támogatásával, (4x4 MIMO, 1200/150 Mbps, VoLTE). A beszélgetési hangminőség tiszta, telt és részletes, zajos környezetben is elég hangos, a másik oldalról sem érkezett panasz. A kétcsatornás WiFi modem 802.11 a/b/g/n/ac szabványú jó érzékenységgel (Direct, HotSpot, Display, VoWiFi), a Bluetooth 5.0-s (A2DP, LE, aptX, aptX HD, LDAC, AAC), az USB 3.1-es (Type-C, MTP, OTG, nincs DisplayPort). Az A-GPS és a helyi modemek, routerek segítsége mellett a készülék akár 45 műholdra is rálát (GPS L1 + L5, GLONASS, Galileo E1 + E5a, Beidou, SBAS), így garantálva a makulátlan navigációs segítséget. Akad iránytű, NFC, gyorsulásmérő és giroszkóp. Nincs infra és barométer.

[+]

6,67” képátló és 90 Hz képfrissítés: méltatatlan lett volna melléjük 4000 mAh-nál kisebb telepet pakolni, és ez az érték pont elég egy intenzívebb nap túléléséhez, 5-6 óra képernyőidővel. Mindez erősen felhasználófüggő, hiszen a 3D játék, a 4K videózás vagy a maximális fényerő hamar le tudja darálni az energiát. Visszafogottan viszont két nap is kijöhet, az OxygenOS takarékosan működik, FHD+ felbontáson és 60 Hz-en pedig 6-7 órára nyújtható a fenti számadat. 150 niten, megállás nélkül netezve 18 óra, videózva pedig 12 óra jön ki egy töltésből. ha pedig a telep lemerülne, az 5V / 6A-es Warp30 szupergyors töltés 25 perc alatt 50%-ig, 85 alatt pedig 100%-ig jut. Kár, hogy a gigászi házba nem fért egy apró tekercs a vezetékmentes töltéshez és visszatöltéshez – annyi pluszhelyet a motorikus kamera csak nem igényelt.

[+]

Összefoglaló

Eljött az idő, hogy dobjuk a konkurenciának szemtelenül alávágó OnePlus készülékek romantikus képét: a 7 Pro prémium jellemzőkkel felvértezett készülék, és prémium árat kérnek el érte. 230 ezer forint, külföldi webshopból a 6/128 GB-os változatért már nem az a filléres tétel, amit egy kis márka termékéért gondolkodás nélkül kifizet az ember, bár legalább alacsony a 8/256-os (245 ezer) és a 12/256 GB-os kiszerelés felára (270 ezer forint). Előremutató a villámgyors, UFS 3.0-s tároló is, akárcsak a motorikus, villámgyorsan előbújó, szívós szelfikamera, továbbra is fürge arcazonosítással, illetve a piacvezető sebességű, képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó. Aztán kiveszi a dobozából a boldog júzer ezt a gyönyörű, mindenhol lekerekített, és síkossága miatt tokba kívánkozó készüléket, és sokkot kap: ez a cucc, bizony batár nagy!

Ez az első érv ellene, ráadásul ott van cégen belül a szintén Snapdragon 855-tel szerelt OnePlus 7, és nem csak kisebb, olcsóbb is. Az erélyes sztereó hangszóró és a tűéles QHD+ Fluid AMOLED panel makulátlan tartalomfogyasztása és jófajta üzemideje persze erős érv a Pro mellett. Az OxygenOS pedig más márkák ellenében, mivel nem csak a letisztultság és a remek felszereltség iskolapéldája: a gyors működésé és rendszerfrissítéseké is. Csak az egykezes mód maradt ki valamiért – ja, és a jack port. Meg a dobozból az átalakító. És az ennyiért elvárható mikrofonos füles. Ugyanígy a Qi töltés és a vezetékmentes visszatöltés. A tárhely bővítés. A hivatalos por- és víz elleni védelem. Nem egyenes vödörbe dobálással villogni a reklámvideóban, aztán zéró jótállást vállalni beázásra - most akkor bírja a nedvességet, vagy nem? Telefonálhatok a véget nem érő májusi esőben, vagy pórul járok vele? Egyenesebb kommunikációt kérünk.

[+]

A kamera is vegyes képet mutat: a 48 megapixeles szám főként marketing, inkább 12-n tuti a helyzet, nappal és este versenyképes eredményekkel. Az ultraszéles optika már erős középszer, a 3x-os zoomkamera igazából pedig csak 2,2x-es, bár cserébe elég jó. Sajnálatos, hogy sem az éjjeli mód, sem a kézi állítás vagy a videózás nem ajánlja föl a két extra látószög használatát, mozgókép rögzítésekor a zoom látszólag digitális, a jófajta képstabilizálás pedig érzékenyen vág a főkamera látószögéből. Lehetne még a fehéregyensúlyon és a zajmentesítésen is kalapálni, mindenesetre, amikor egy sokkal olcsóbb, és egyébként gyengébb hardveren is fürge Mi 9 SE használható tripla kamerát kínál, ott a OnePlus 7 házon belül, 200 ezer felett pedig a Samsung, a Huawei, az LG, az Asus és a Huawei háza táján is bőven szét lehet nézni, hazai gyártói garanciával, a 7 Prónak egy tetszett minősítést tudok a cikk végén ott hagyni. Szubjektíven egyszerűen túl nagy, és ez a OnePlus már nem az a OnePlus, bár ez legyen az én gondom. Objektíven viszont kiváló termék, csak messze nem makulátlan, és szélesre kell érte nyitni a pénztárcát.

OnePlus 7 Pro

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán

Specifikáció

OnePlus 7 Pro

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	162,6 x 75,9 x 8,8 milliméter
	Tömeg	206 gramm
	Színvariációk	sötétszürke, kék, mandula
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6,67 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 3120 pixel (515 ppi)
	Kijelző típusa	Fluid AMOLED kapacitív érintőkijelző (60/90 Hz)
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Snapdragon 855
	Processzor típusa	1 x 2,84 GHz + 3 x 2,42 + 4 x 1,8 GHz Kryo 485
	Processzor csíkszélessége	7 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 640
	RAM mérete	6 / 8 / 12 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 / 256 GB (UFS 3.0)
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/18/19/20 B25/26/28/29/30/32/66/71
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 1200 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 5.0 (A2DP, LE, aptX, aptX HD, LDAC)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, 2x2 MiMo, hotspot, Direct
	USB	USB-Type C (USB 3.1, MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS (L1+L5), Glonass, BeiDou, Galileo (E1+E5a), SBAS)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	minden értesítés / prioritás / teljes némítás
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 9 Pie (OxygenOS 9.5)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Fájlkezelő, Időjárás, Community, Switch, Zen mód
	Multimédia
	Fő kamera	48 megapixel (PD+lézer+kontraszt autofókusz, f/1,6-os blende, OIS) + 16 megapixel (fixfókusz, 117 fokos látószög, f/2,2) + 8 megapixel (autofókusz, 3x-os optikai zoom, OIS) + dupla LED villanó
	Másodlagos kamera	16 megapixel (fixfókusz, f/2 rekeszérték, képernyővillanó)
	Videófelvétel	4K (30, 60 fps), 1080p (30, 60, 240 fps), 720p (30, 480 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	4000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	giroszkóp, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, képernyőbe épített optikai ujjlenyomat-olvasó, motorikusan felemelkedő szelfikamera (2D-s arcalapú képernyőzárral), hang szenzor, némítókapcsoló, környezeti kijelző, gesztusfunkciók