Multimédia

A Nokia 8 az első androidos Nokia, aminek a kameráját a Zeiss közreműködésével alkották meg. És rögtön két modult tettek a hátlapra, ilyenkor pedig mindig az a kérdés, hogy melyik utat választották, mert jelenleg háromféle iskola létezik a kétkamerás mezőnyben. Van, ahol különböző látószögekkel variálnak (az LG a széles látószöget preferálja, a Samsung és az Apple pedig a szűkebbet a zoom miatt), a Huawei pedig egy fekete-fehér szenzorral támogatja meg a főkamerát. A Nokia is ezt teszi, mindkét szenzor 13 megapixeles felbontásra képes, F/2,0-s apertúrával és 1,12 µm pixelmérettel. Videót 4K-ban tudunk felvenni (ilyet), illetve akad egy spéci mód, aminek az a neve, hogy bothie, ez annyit tud, hogy a szintén 13 megapixeles előlapi kamerát is beveti, egyszerre készül a fotó és a kép felén az látszik, ami előttünk van, a másik felén pedig mi magunk. Pár ilyen felvétellel kezdjük:

[+]

Ezzel a dologgal van néhány baj. Egyrészt ez nem akkora újdonság, például már az LG G3 is tudott hasonlót, rárakta a főképre az előlapi kamera által csinált fényképet, még ide-oda húzogatni is lehetett. Másrészt a selfie modul minősége a fasorban sincs a Zeiss optikákhoz képest, láthatóan más szinten van a két alkotás. Vicces lett volna, ha össze lehet montírozni két arcot fele-fele arányban, de az ember hiába komponálja így a képet, a rendszer tükrözi az előlapi kamerát, ezért a végeredmény szétesik, szóval tök őszintén: elég kevés olyan élethelyzet akad, amikor jól jön, hogy van ez a bothie funkció.

[+]

Szintén extrának számít az élő közvetítés lehetősége, amit Facebookon és YouTube-on tudunk megoldani. Előbbit telepíteni is kell, mert gyárilag nincs rajta a telefonon. Innentől pedig mehet a menet, élőben közvetíthetünk bármit, akár a két kamera egyidejű használatával is, 720p felbontásban. A hátlapi kamerák használatában is van furcsaság, egyrészt mert relatív kevés beállítási lehetőségünk akad, még kézi módban is csak a fehéregyensúly, a fókuszmód, a fénymérés módja és az expozíció piszkálható (ISO, záridő nem állítható), viszont van “élő bokeh” üzemmód, ami nyilván portrénál lényeges, ilyenkor a hátteret egy csúszka húzogatásával utólag is tudjuk homályosítani és egész ügyesen dolgozik az algoritmus. Képek lent:

[+]

Ezen kívül van retusálás és panoráma üzemmód, illetve egy külön ikonnal állíthatjuk, hogy melyik kamerát szeretnénk használni. A színest, a fekete-fehéret, vagy pedig a kettőt együtt. Tök nyilvánvaló, hogy ez utóbbival lehet csinálni a legjobb képeket, abszolút értelmetlen opció, hogy valaki direkt gyengébb fotókat akar lőni és ezért kizárólag a színes szenzorra támaszkodik, tök felesleges volt ezt a lehetőséget egyáltalán választható opcióként betenni. Megkérdeztem a Nokiát, hogy ezt most így hogy, az volt a válasz, hogy kisebb méretű lesz a fájl. Mintha ez bármit is számítana 64 GB belső tárhely mellett. És amúgy sem igaz, direkt megnéztem, közel ugyanakkora méretű állományok jönnek létre. A színes szenzorhoz optikai képstabi is jár, ami leginkább videózásnál jöhet jól, ilyenkor ugyanis a másodlagos kamera nem üzemel. Először nézzük meg, hogy csont ugyanaz a téma milyen eredményt hoz ha csak az elsődleges (balra), illetve ha mindkét kamera dolgozik (jobbra):

[+]

Most következzen néhány fekete-fehér kép logikusan az erre képes szenzort használva:

Végül pedig egy csokornyi fotó mindkét kamerát üzemeltetve, automatikus módban, értelemszerűen ez lesz a leggyakoribb felhasználási mód:

Ha megvizsgáljuk az eredményeket, akkor összességében azt mondhatjuk, hogy nem rossz, de bőven van baj, hiába segített be a Zeiss. Pedig még egy frissítés is jött nemrég pont a kamera kapcsán, a fókusz rendben van és gyors, ha nem közeli a téma. A fehéregyensúly oldaláról viszont már nappal vannak eltévelyedések a zöldes-sárgás irányba. A vonalélesség középen az átlagnál jobb, ám jókora túlélesítés eredményeképpen, a szélek felé pedig már puhább a rajzolat. Zaj az árnyékos részeken van bőséggel, de legalább nem színes és nincs kromatikus aberráció. Este magas érzékenységgel és jókora zajmentesítéssel dolgozik az automatika, lásd az utcai fotót, a fehéregyensúly viszont itt éppenséggel rendben van, bár a vakus eredmények hűvösebbek a nélküle lőtteknél. Ami még bosszantó, hogy makrónál az istennek sem oda rakja a fókuszt, amire kéne, ha kézzel nyomkorászom, akkor is kisvártatva melléélesít a témának. Ráadásul a próbálkozások jelentős részénél rommá ég a téma, az expozícióval is vannak gondok. Kár érte, szép lett volna, ha kvázi a semmiből a HMD előrántja hirtelen a legfrankóbb fotós telefont különösebb hezitálás nélkül, de ez a csoda elmaradt, nem egy felső-középkategóriás vagy tavaly ajánlat múlja felül vígan a Nokia 8 fotós képességeit. Ami a videofelvételt illeti, a hangok és a képélesség rendben vannak, a felvétel viszont fakóbb és fátyolosabb a kívánatosnál, ez sem hibátlan tehát.

[+]

Zeneileg nincs különösebb meglepetés, lejátszóként a Play Zene szolgál az ismert funkcionlaitással. Van equalizer is, kihangosítva egész ügyes a végeredmény, a mellékelt headset viszont nem egy nagy eresztés. Ám mivel a Nokia 8-ról nem maradt le a 3,5 mm-es jack csatlakozó, így egy jobb minőségű headsettel korrekt eredményt érhetünk el. Nincs FM-rádió (miért?), viszont elvileg a hangrögzítésnek átlagon felülinek kell lennie az OZO Audio jelenléte miatt, ami térben vesz fel hangot, de nem tapasztaltunk kiugróan decens minőséget még zajos környezetben sem, az ide-oda sugárzott élő adásoknál pedig leginkább tökmindegy, mert a YouTube és a Facebook is izomtól tömörít, aminek a hangsáv is kárát látja. Van viszont egy Hi-Q MP3 Voice Recorder nevű alkalmazás, amit külön le lehet tölteni a Play Áruházból, de ezzel sem voltunk maradéktalanul elégedettek, mert elég nagy volt az alapzaj.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!