Bevezető
Most már közismert, hogy újra vannak Nokia okostelefonok a piacon, a HMD a Foxconnal karöltve támasztotta fel a márkát úgy, hogy azért a Nokiának is van beleszólása a dolgokba. Azt is lehet tudni, hogy a régi idők hagyományait felélesztve a HMD együttműködésre lépett a Zeiss-szel, hogy a kamerás képességeket feltuningolják, ennek pedig az első kézzelfogható eredménye a Nokia 8, ami a portfólió jelenlegi csúcsát képviseli, ennek megfelelően az ára is izmos, kerek 200 ezer forint a hivatalos, hazai ára. Bruttó.
Viszont az a filozófia, aminek mentén az eddigi telefonok is készültek egy kicsit kevésnek tűnt papíron. A HMD-nél az a mondás, hogy legyen a készülékház kiváló minőségű, tegyük bele a hardvert és öntsük rá a vegytiszta Androidot anélkül, hogy bármiben is hozzápiszkálnánk. Ez a recept egyfelől garantál valamiféle egységességet, másfelől roppant egyszerű, ugyanakkor viszont nem túlságosan izgalmas. Mert lehetne az, ha tudna a Nokia egy-két olyan trükköt, amit más nem, vagy ha másképp nézne ki, mint akármelyik közepesen ismert okostelefon.
És persze próbálkoznak is, a kinézettel kevésbé, a Nokia 8 lehet akármi, lehetne OnePlus, lehetne ZTE, lehetne Meizu, a funkcionális extrákat viszont rövidre fogták, leginkább a kameránál van valami mozgolódás, amit bothie néven próbálnak népszerűsíteni és mindössze annyit jelent, hogy az előlapi és a hátlapi modul egyszerre fotóz, amire már rengeteg telefon képes volt amúgy korábban, csak azoknál nem volt ennek külön neve. És nem akarták erre felfűzni a komplett marketinget. Nyilvánvalóan mindettől függetlenül a Nokia 8 lehet egy remek telefon (és igazából ez többé-kevésbé helytálló is), csak az a nagy kérdés, hogy ebben a szegmensben miért akarna bárki egy ilyet. Erre most megpróbálunk választ találni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!