Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A Nokia 7.1 a microSD feláldozása után két nanoSIM kártyát kezel, természetesen minden hazai frekvencián elérhető az LTE hálózat maximum 300/50 Mbps sebességekkel (Cat.6). A Directtel és HotSpottal is dolgozó WiFi ismeri a 2,4 és 5 GHz-es sávokat is, egyébként 802.11a/b/g/n/ac szabványon csatlakozik, szerencsére van NFC (és ujjlenyomattal védhető mobilfizetés), a Bluetooth pedig már az 5.0-s verziószámú A2DP, EDR és LE protokollal. A Type-C felületű, de 2.0-s USB port MTP és OTG-képes.

[+]

Kicsit alulméretezettnek érződik a beszédhangszóró, ha a másik félnek kicsit gyengébb a mikrofonja, az egy ilyen mobilon azonnal fel fog tűnni, egyébként a vételi stabilitástól kezdve a zajszűrés minőségéig minden rendben van, ahogy azt egy Nokia márkajelzésű eszköztől el is várhatjuk. A navigáláshoz nem csak mágneses szenzor, hanem GLONASS és BeiDou műholdakat is használó GPS-modul került integrálásra, gyors és pontos a működés, szerencsére tehát ilyen téren sem hibázik a telefon. A légnyomásmérő hiányzik a szenzoros felhozatalból, de giroszkóp és gyorsulásmérő adott.

[+]

A megfelelő, Quick Charge 3.0-s töltőfejjel körülbelül 40 perc alatt félig fel lehet tölteni a teljesen lemerült állapotban lévő akkumulátort, másfél órán belül a teljes folyamat lezajlik. 3060 mAh teljesen átlagosnak mondható manapság, nincs szabadon paraméterezhető energiatakarékossági mód, viszont tudja azt, ami a többségnek kell, készenlétben alig fogyaszt valamit, és aktívabb használat mellett sem valószínű, hogy lemerül a nap végére. Körülbelül 11 órányi böngészés vagy 10 órányi filmnézés lehetséges egy feltöltéssel, átlagos használatban, elsődleges mobilként használva pedig átlagosan 4,5 óra körüli kijelzőidők jelentek meg a teljes lemerülés előtt.

Szinte kifejezni sem lehet, hogy mennyivel inkább tudom hitelesnek gondolni a Nokia logót ezen a készüléken, mint a tavalyi, első androidos palettán, és a márkajelzéstől elvonatkoztatva is lehet örülni annak, hogy egy aránylag kompakt, HDR10-kijelzős, rendkívül jól összerakott középkategóriás lépett piacra. Szép a kijelző, jó rajta filmet nézni, kellemes vele a zenehallgatás, némi kompromisszummal még 3D-s játékok is futtathatók, és összességében semmilyen zavaró hibát nem produkált a használat napjai alatt, mindazonáltal több apró és egy hatalmas hibája van.

A kamera megfelel a kategória átlagának, de a Zeiss-nevet inkább koptatja, mint építi. Furcsa, hogy nem lehet kikapcsolni az OZO Audiót videórögzítésnél, és hátra is könnyedén elfért volna a Gorilla Glass 3 üveg, mikrokarcok ugyanis szinte biztosan meg fognak jelenni a normál üvegen. Csomagolhattak volna hozzá egy tokot, esetleg egy jobb minőségű fülest, és bár az Android One adott, tesztünk ideje alatt sem a biztonsági szint, sem az operációs rendszer verziója nem volt a legfrissebb, persze csak napok kérdése, és ez utóbbi megváltozik. Ezek persze az apróbb hibák, nagyobb baj, hogy a 100-120 000 forint körüli áráért zömében a 3/32 GB-ra karcsúsított változatát lehet megvenni, és ha a Snapdragon 636 korlátait nem is feszegeti a felhasználó, a memóriát és a tárhelyet majd biztosan. Remek helye lenne a piacon kilencvenkilencezer forintos árcímkével, 4/64 GB-os tárhellyel, de ezek jelenleg álomszerű számoknak tűnnek, miközben a Xiaomi majdnem féláron adja a szintén Android One-os Mi A2-t, a Nokia árkategóriájában pedig olyan hardverbajnokok is versenyeznek, mint a Honor Play vagy a Pocophone F1. Még a házon belüli Nokia 7 Plus is egy nagyon erős ellenfél. Ettől függetlenül plecsni nélkül nem távozik a Nokia 7.1, csak az ajánlott minősítésről marad le.

Nokia 7.1

szentkuti11

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!