Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A dual SIM-es Nokia 1.4 a microSD-s bővítéstől függetlenül tud két SIM-et dual standby módon kezelni, egyébiránt minden hazai LTE-sávot is támogat a Cat.4-es, 150/50 Mbps elméleti maximumot nyújtó modemje. Nagyon szerények az adatkommunikációs képességek, sima egycsatornás Wi-Fi került bele 802.11 b/g/n szabványokkal, hotspot-lehetőséggel, a Bluetooth 4.2-es (A2DP, LE, SBC, AAC, AptX), az USB pedig 2.0-s a microUSB-csatlakozón keresztül. Közepes a beszélgetési hangminőség, szerencsére a mikrofonos zajszűrés nem olyan borzasztó, mintha videót vennénk fel, és a hangszóró is pont elég erélyes ahhoz, hogy értsük a másikat, a vételi stabilitás pedig a mi tapasztalataink alapján rendben volt.

[+]

A GPS-vevő az A-GPS, GLONASS és Beidou műholdak jeleit is látja, ettől függetlenül beltérben kvázi egyáltalán nem találja a helyét, és kint is bőven kell várni a pozicionálásra. Iránytű biztosan nem lesz, hiszen a mágneses szenzor kimaradt, ahogy a giroszkóp, a nyomásérzékelő és a barométer is, van egy sima gyorsulásmérő, illetve egy fény- és távolságérzékelő kombó. NFC és infraport nincs.

[+]

4000 mAh kapacitás manapság nem is hangzik soknak az okostelefonok esetén, de egy ilyen szerény képességű mobilhoz még bőven túltervezettnek mondható, tesztünk alatt nagyon lassan merült a termék, a mindennapi felhasználáshoz könnyedén jósolunk 5-6 órás kijelzőidőket akár 3 napra elosztva, szerény a telefon tudása, valószínűleg ritkán akarja majd nyomkodni a felhasználó, így nincs is mitől lemerüljön, talán ha folyamatosan két SIM-mel használjuk, akkor hamarabb fogyhatnak a százalékok. Nem csak a merülés, de a töltés is lassan történik, teljesen lemerült állapotról 4-5 óra kell egy teljes töltéshez, viszont az akkumulátorkímélő móddal akár 20%-kal indítva a napot is gond nélkül kihúzzuk estig, ha nincs különösebb dolga a mobilnak.

Ha az a kérdés, hogy a belépőszinten értelmezve ad-e egy minimális használhatóságot a Nokia 1.4 az Android Go rendszerrel, akkor a válasz egyértelmű igen: döcögős, vontatott, tehát sok türelmet igényel, de egyébként kiszámítható és megbízható működése, és az egyik legfőbb komponensnek számító kijelző abszolút vállalható IPS technológiával, relatív magas maximális fényerővel és kontrasztaránnyal, mindehhez ráadásul tartozik egy kényelmes üzemidőt nyújtó akkumulátor. Ha ennek tükrében az a kérdés, hogy nevezhetjük-e elegendőnek egy átlagfelhasználó mindennapjaira, akkor már kevésbé nyilvánvaló a helyzet: a kamerarendszer ugyanis tényleg nagyon gyenge, a multimédiás és a beszélgetési hangszóró szintén nagyon karcsú, a GPS még a telefon általános sebességéhez képest is vontatott, iránytű nélkül pedig a pozicionálás idejétől és pontosságától függetlenül nagyon körülményes használni, nem beszélve a nagyon szerény adatkommunikációról, és a tényleg nagyon elavult, 28 nanométeres Snapdragon 215-ről.

Ismét biztosabb a helyzet, ha az a kérdés, hogy megéri-e az árát: kezdetben 45, később 40 ezer forintos áron ez a készülék nagyon masszívan túllő a célon, az Alcatel ugyanezzel a hardverrel szerelt, körülbelül ugyanilyen képességekkel bíró Android Go telefonját 24 ezer forintért meri árulni, de még az LG is jelentősen kedvezőbb nyitóárat talált a K22-nek, amiben legalább a kamera eggyel potensebb. 50 ezer forint körül már jelentősen modernebb mobilokat lehet találni, ilyen például a Snapdragon 460-as OnePlus Nord N100, a Helio G80-as, Full HD kijelzős Redmi 9, a hatalmas akkumulátoros, klasszisokkal jobb kamerát nyújtó Realme 7i, vagy akár házon belülről a Nokia 3.4. Ha igazán jót akarunk, inkább ettől a szegmenstől nézünk magunknak (és bárki másnak) okostelefont, a legolcsóbb mobilokat pedig lehetőség szerint elkerüljük, mert egyszerűen nem annyira olcsók, mint amennyivel kompromisszumosabbak egy alsó-közepesnél. A Nokiánál egyébként jellemző, hogy idővel szép lassan mennek lefelé az árak, de szerintünk az 1.4-nek kevesebb, mint a felére kellene esnie ahhoz, hogy bármilyen élethelyzetben is meggondolandó vétel legyen.

szentkuti11

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!