Bevezető, külső, kijelző

Egy olcsó telefon soha nem lesz kompromisszummentes. Teljesen mindegy, hogy a kínaiak hazudják le a csillagot az égről, vagy esetleg kiválasztjuk egy ismertebb gyártó alapmodelljét, az okostelefonok világában egyszerűen van egy összeghatár, ami alá egyszerűen nem érdemes menni, mert szenvedés lesz a használat, és jó eséllyel néhány hónap után rájövünk, hogy feleslegesen költöttünk el egy ahhoz képest egyáltalán nem elhanyagolható összeget, hogy utána kezdhessük elölről a telefonvásárlást.

[+]

Persze, van az a helyzet, amikor a legkisebb összeg is számít, de a telefonra mégis szükségünk van, ilyenkor nyilván nem feltétlenül jó tanács, hogy a 40 ezres mobil helyett vegyél inkább egy 60 ezrest, hiszen ennek csak technikai realitása lesz, pénzügyi nem feltétlenül. Ahhoz viszont, hogy megértsük, miért érdemes inkább kivárni, vagy keresni valamilyen részletfizetős konstrukciót a szolgáltatónál, először is át kell látnunk, milyen céllal hozták létre annak idején a sallangmentes, tárhely- és memóriabarát, mindenhol leegyszerűsített Android Go rendszert, amin tesztünk alanya, a Nokia 1.4 is fut. Ha azt mondom, hogy Infinix, Micromax, Karbonn vagy Tecno, valószínűleg kevesen gondolják elsőre azt, hogy telefonmárkákat sorolok, pedig igen: ezek a cégek használják leginkább az elégségesség szélén táncoló hardvereket arra, hogy okostelefonokat gyártsanak belőlük, és a használhatatlanságból az erősen kompromisszumos használhatóság felé billentsék a mérleget.

[+]

Viszont ezek a gyártók jellemzően a fejlődő országok feltörekvő piacain vannak jelen, ahol az abszolútértékben vett árkülönbségeket még jobban megérzi a helyi felhasználó tárcája, de ennek megfelelően nem is a 40-45 ezres, hanem a 15-20 ezer forintnyi szemgensben kínálják a termékeket, ahonnan még nagyobb ugrás lenne egy ismertebb gyártó akár csak alsó-közepes termékére váltani.

[+]

Úgyhogy a Nokia 1.4 annyira nem kevés pénzért hoz sokéves, elavult hardvert, fájdalmasan kevés memóriát és tárhelyet, nyomorúságos kameraszettet és szerény adatkommunikációs pakkot, viszont tesztünk alatt azért volt kellemes meglepetés is egy-két szempontból, természetesen ezekről is meg fogunk nyilvánulni a következő néhány oldalban. A doboz mindenesetre semmilyen különleges dolgot nem tartogat, teljesen sima 5V/1A-s töltőfejet kapunk a jó öreg microUSB-kábellel – ilyesmiknek a legtöbbünknél már csak porfogóként van szerepe valamelyik félreeső fiókban –, de persze a lényeg, a mobil nem maradt el a pakkból, sőt, még egy egyszerű szilikon tok is jár hozzá. Ami a fülhallgatós vonalat illeti, az eszköz tetején lévő 3,5 milliméteres jack csatlakozó adja meg a lehetőséget, gyári füles ugyanis nincs.

Van kijelzőfólia, igaz, gyárilag sem tökéletesen felhelyezve [+]

Ahogy azt olvasóink is megszavazták, alapvetően nem ciki, sőt, igazából nincs gond a műanyag burkolattal akár egy csúcstelefonnál sem, az viszont egyértelmű, hogy a minőségi szintek nagyon nagy szórást mutatnak egymáshoz képest, függően attól, hogy milyen nívós lesz maga az eszköz, amire kerül. A Nokia 1.4 esetén egyértelmű, hogy abszolút a költséghatékonyság volt a fő iránymutató, ettől függetlenül ki merjük jelenteni, hogy egyáltalán nem rossz az összhatás: texturált, matt felületről beszélünk, ami az ujjlenyomatokra aligha érzékeny, stabil fogást biztosít, és tulajdonképpen még jól is néz ki, a hab a tortán pedig az, hogy még az összeszerelési minőség is kifejezetten rendben van, nincs recsegés-ropogás, nem horpad az akksiig a hátlap, úgyhogy ilyen téren dicsérhető a mobil. A 166,4 x 76,7 x 8,7 milliméteres készülékház aligha mondható könnyed egykezesnek, 178 grammos tömege sem a pehelysúlyú ligát erősíti, de manapság ezek megszokott számok az okosmobilos környezetben, meglepődni nem igazán érdemes rajta. Ujjlenyomat-olvasó van a készüléken, méghozzá hátul, ráadásul egész megbízható és a mobil általános sebességéhez képest relatív gyors működéssel, a gombok felhozatala pedig a következőképpen alakul: jobb oldalt, kellemes helyen a bekapcsoló, fölötte, kissé már nyújtózkodós helyen a hangerőszabályzó páros. Bal oldalon van Google Segéd gomb, ez a beállításokból teljesen kikapcsolható, ha valakit zavarna, másra konfigurálni viszont nem lehet.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

6,52 hüvelyken terül el a 720 x 1600 pixel megjelenítésére képes IPS LCD kijelző, amivel kapcsolatban egyáltalán nem voltak rossz benyomásaink. A fényereje kifejezetten rendben van, ideális szögből nézve a kontraszt is kimondottan erős, nagyjából eltalált a gyári színhőmérséklet, de ha esetleg más képi világot szeretnénk, akkor állítani is lehet a hideg-meleg csúszkát. A probléma az automatikus fényerő lassú reakcióján kívül leginkább a gyenge betekintési szögekben van, hiszen míg szemből nagyon jó ránézni a panelre, oldalról már fakó, szellemképes élményünk van, és sajnos a háttérvilágítás sem teljesen egységes. A mi példányunknál fent lehetett némi ragasztási probléma, mert ott jóval kevésbé lehet optimális feketéket mérni a műszerrel (de akár szemmel is látni), mint azt a táblázatunkban lévő, legoptimistább adat mutatja. A felbontás ezen az árszinten bőven elfogadható, és nyilván a 60 Hz-es képfrissítés és érintésérzékelés sem lesz az, ami ennél a mobilnál szűk keresztmetszetet jelentene bármilyen téren.

[+]

Elöl üveg védi a telefont, de hogy pontosan milyen, arról semmilyen hivatalos információ nincs, ahogy semmilyen készülékvédelmi szabványt sem adnak meg az egyébként robusztus hatású mobilhoz. Alul kényelmesen használható a microUSB-csatlakozó, felül pedig a 3,5 milliméteres jack csatlakozó is jó helyen van, a kártyáinkat bal oldalról tehetjük be a Nokiába. Létezik egy SIM-et fogadó változat a készülékből, de hozzánk a dual SIM-es modell került, három különálló kártyahellyel, tehát dedikált microSD-foglalattal.

Snapdragon 215, Android Go, szoftverek

Ha azt vesszük, hogy a Nokia 1.4-ben döcögő Snapdragon 215-öt körülbelül két éve, 2019-ben mutatta be a Qualcomm, akkor valójában egyáltalán nem kerülünk képbe azzal, mennyire ósdi hardver dolgozik a kütyüben. Aki nem tegnap kezdte el követni a mobilos piacot, az bizonyára emlékszik körülbelül 6-7 évvel ezelőttre, amikor az alsó-középkategóriában is megjelentek a 64-bites lapkák, négymagos, 1,3 GHz-es Cortex-A53 processzorral: na pontosan ezt kapjuk meg itt is, és ehhez tartozik egy szintén vérszegény, Adreno 308-as grafikus gyorsító. A Nokia 1.4-ből létezik 1/16 GB-os, biztosan fájdalomküszöböt ütő és 3/64 GB-os, aránylag kényelmesen pakolható változat is, Magyarországon viszont a középutat jelentő 2/32 GB-os verzióból lehet majd a legtöbbet látni, hiszen hivatalosan ez kerül a boltok polcaira.

[+]

A 28 nanométeres csíkszélesség nagyon viccesen hangzik, manapság ennek a fele is soknak számít akár egy középkategóriás mobilban, a benchmark-számok pedig szintén komikusak, ugyanakkor jól lefestik, milyen teljesítményre és rendszersebességre számíthat, aki egy ilyen telefonba belevág. Szerencsére, miközben ezeket a nagyon harmatos teljesítményadatokat préseli ki magából a mobil, melegedésre sem nagyon hajlamos, ezt pozitívumként értékelhetjük, főleg a gyártástechnológia ismeretében, mindazonáltal tényleg készüljön sok türelemmel az, aki akár a legalapvetőbb feladatokat is el akarja végezni ezzel a termékkel. Az ablakváltásokra sokat kell várni, van némi késedelem a bevitelben, a különféle szoftverek betöltésében, de még a kamerás exponálásban is, és bár tudom, hogy van olyan felhasználó, akinek bőven elég lehet ez a sebesség, akkor is beleférhetett volna ebbe a mobilba legalább fél fokkal életképesebb hardver.

[+]

Tesztünk írásának pillanatában Android 10 Go verzió fut a mobilon, a biztonsági csomag pedig februári, mindazonáltal egyértelműen a HMD-Nokiák mellett szól, hogy belépőszinttől a csúcskategóriáig figyelnek arra, hogy rendszeresen és hosszú termékciklussal számolva érkezzen a frissítés, így aztán nem kell attól tartani, hogy a tavaly szeptemberben bemutatott Android 11 Go ne érkezne meg erre a készülékre. Ahogy az az Android Go rendszerből egyértelműen ered, kizárólag a legfontosabb dolgok vannak a rendszerben, ám éppen emiatt minden logikus, könnyen megtalálható, és még fordítási hibákkal sem találkoztunk, aminek szintén lehet örülni.

[+]

Teljesen hagyományos, háromgombos rendszervezérlés adja a használhatóság alapjait, teljesen egyszerű kezdőképernyőkre pakolgathatjuk ki a parancsikonokat, de alkalmazásmenü is van. Nem lehet telerakni widgetekkel a kezdőoldalt, nincs Google Discover, nincs többoldalas értesítési felület, nincs kétképernyős, osztott mód, és tulajdonképpen semmi, ami a szükséges minimumon túlmutat. Végtelenül egyszerű és kis méretű előképekkel dolgozik az alkalmazásváltó, tehát itt tényleg minden a hatékonyságról szól, a látványtól és a csilli-villi funkcióktól távol. Még azt a minimális animációmennyiséget is érdemes kikapcsolni, ami jutott a rendszerbe. Az Android 10-es funkciók (időzíthető sötét mód, Digitális jóllét és szülői felügyelet, helyadatokhoz való hozzáférés átláthatóbb kezelése) egyébként a Go verzióban is benne vannak, viszont gesztusvezérlős rendszerirányítás nincs, a kézmozdulatok menüponton belül olyan opciók vannak, mint a kamera előhívása dupla bekapcsológombra, vagy épp a hívás elutasítása, ha egy bejövő esetén lefordítjuk a mobilt.

[+]

Ugyanilyen puritán a szoftveres kínálat is, teljes Google-csomagról beszélünk ugyan, de a kamera, a galéria, a kereső és a segéd az egyszerűsített Go-verzióban működik, ami pedig teljes értékű, mint például a Drive, a fájlkezelő vagy a térkép, az még a szokásosnál is döcögősebb működésre kárhoztatik. A Facebook esetén is Lite verzióval találkozunk gyárilag, de a Play Áruházban is leginkább az egyszerűsített szoftvereket érdemes keresni, mert bár a 32 GB-os tárhelyből egy darabig futja alkalmazásokra, azok működése mindenképpen vontatott és nyögvenyelős lesz azokhoz képest, amik szerényebb képi világgal, de stabilan és üzembiztosan látják el feladatukat.

Kamera, multimédia

A hátlapi kamerák specifikációit nem részletezi túl a HMD, erre valószínűleg minden okuk meg is van. Kettő darab kamera van a hátlapon, de a 2 megapixeles makró segéd tényleg aligha bír bármilyen potenciállal (pár példát azért beteszünk ide: 1, 2 és 3), ha nagy ritkán fotózni fogunk a Nokia 1.4-gyel, azt szinte biztos, hogy a 8 megapixeles főkamerával tesszük majd meg.

[+]

A gyártói weboldal egyáltalán nem részletezi, hogy milyen autofókusz dolgozik benne, milyen apertúrájú a lencse (képinfóból azért kiolvasható: f/2), honnan származik a szenzor vagy épp milyen fókusztávolsággal számolhatunk, ám ezek valószínűleg tényleg haszontalan információk lennének, aki ebben a kategóriában választ mobilt, annak csak az lehet szempont, hogy valami szöveget, információt gyorsan lefotózzon, esetleg ha nagyon hirtelen kell, akkor egy-egy képet tudjon csinálni valamiről. Ennél komolyabb felhasználásra aligha kerülhet sor.

A Camera Go a legegyszerűbb kameraszoftver, amivel okostelefonban mostanában találkoztunk [+]

A szoftver, illetve a beállítások listája sincs túlgondolva: aranyos módon, bal felül láthatjuk, hány fotót bír még a telefon memóriája, mellette olyan funkciókat kapcsolhatunk, mint az éjszakai mód (nem sokat számít), a HDR (szintén kevés jelentősége van) vagy épp a vaku, ezen kívül álllóképekhez van egy egyszerű arcjavítás, illetve rakhatunk be időzítőt, meg egy 3x3-as segédrácsot. Van egy nagyon gyenge portré mód, ami elhomályosítja a hátteret, és ezzel konkrétan az állóképes lehetőségek végére értünk. A szoftverben van még egy Google Lens-alapú fordító, illetve videózni is lehet, szintén nagyon szerény keretek közt.

A képek tulajdonképpen önmagukért beszélnek: ha a legideálisabb fényviszonyok között fotózunk, türelmesen kivárjuk a 2-3 másodperces fókuszálás-exponálás kombót, és belenagyítás helyett egy kicsit hunyorítunk, akkor első blikkre vállalható fotók készülnek, nincs durva zajosodás, tűréshatáron belül van a dinamika, és az általános lencserajzolat sem tragikus. Persze, ahogy zoomolunk, kiderül, hogy élességről, részletességről aligha lehet beszélni, a fák levelei olajfestménnyé olvadnak össze, és a masszív szűrés ellenére sem marad el a zaj a fotókról, mindazonáltal bizonyos helyzetekben használható a kamera. Kis tárgytávoságnál, gyengébb fényviszonyoknál vagy ellenfényben azonban összeomlik az eleve instabil kártyavár, és jönnek azok a fotók, amik már messziről üvöltik, hogy milyen kaliberű eszközzel készültek, este, mesterséges fényviszonyok között tényleg aligha lehet vele értelmezhető képet csinálni. Figyelni kell továbbá arra is, hogy egy témáról nappal is nyugodtan lehet több fotót lőni, mivel egy kép esetén fokozott a valószínűsége annak, hogy életlen vagy bemozdult lesz.

Ha a fotós oldal rossz, akkor a videós egyenesen szörnyű. 1080p-ben, 30 fps-sel készülnek a felvételek, az állítási lehetőségek száma pedig konkrétan a nullához konvergál, a vakun és a segédrácson kívül tényleg semmit nem lehet variálni, így a felbontást vagy a képkockaszámot sem. Valószínűleg nem is lesz túl sok kedvünk az állítgatásokhoz, ha meglátjuk a felvételeket, amik minden szempontból elvéreznek.

A nappali élményt is elrontja a folyamatos, de lassú újrafókuszálás, a képstabilizálás teljes hiánya, nem beszélve az audio-oldalról, ami két másodpercig zajos, majd annyira megjön a zajszűrés, mintha víz alá merítenénk a telefont, utána pedig simán csak értelmezhetetlen lesz az a massza, amit hangként rögzít. Tényleg nem baj, hogy ennyire egyszerű a szoftver, valószínűleg úgysem használja senki majd videózásra az eszközt. A szelfikameráról is csak annyit tudunk meg, hogy 5 megapixeles, túl sokat nem kell tőle várni, de ahhoz képest egyébként nem is csinál vállalhatatlan fotókat, nyilván a 2D-arcazonosításhoz eleve meg érdemes ugrani egy alapvető minőséget, és ezt meg is ugorja az 1.4, íme, egy nappali és egy esti fotó.

[+]

Multimédiás fronton a régi értékeket abszolút kipipálja a termék, van a tetején egy vállalható minőséget sugárzó 3,5 milliméteres jack csatlakozó, illetve megvan az FM-rádió is, amihez szükségünk lesz valamilyen füles csatlakoztatására. Ezzel persze a főbb pozitívumok végére is értünk, mivel a mono multimédiás hangszóró mind hangerőben, mind pedig minőségben az alsóházat képviseli, már-már természetesen nincs L1-es Widevine védelem a nagyfelbontású streamek lehetőségéhez, így nagyjából a YouTube-on kívül marad minden kis felbontáson. A kijelző egyébként nem rossz akár filmezéshez, főleg ha tudjuk egyedül, szemből nézni, és nem futunk bele a gyenge betekintési szögek problémakörébe.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A dual SIM-es Nokia 1.4 a microSD-s bővítéstől függetlenül tud két SIM-et dual standby módon kezelni, egyébiránt minden hazai LTE-sávot is támogat a Cat.4-es, 150/50 Mbps elméleti maximumot nyújtó modemje. Nagyon szerények az adatkommunikációs képességek, sima egycsatornás Wi-Fi került bele 802.11 b/g/n szabványokkal, hotspot-lehetőséggel, a Bluetooth 4.2-es (A2DP, LE, SBC, AAC, AptX), az USB pedig 2.0-s a microUSB-csatlakozón keresztül. Közepes a beszélgetési hangminőség, szerencsére a mikrofonos zajszűrés nem olyan borzasztó, mintha videót vennénk fel, és a hangszóró is pont elég erélyes ahhoz, hogy értsük a másikat, a vételi stabilitás pedig a mi tapasztalataink alapján rendben volt.

[+]

A GPS-vevő az A-GPS, GLONASS és Beidou műholdak jeleit is látja, ettől függetlenül beltérben kvázi egyáltalán nem találja a helyét, és kint is bőven kell várni a pozicionálásra. Iránytű biztosan nem lesz, hiszen a mágneses szenzor kimaradt, ahogy a giroszkóp, a nyomásérzékelő és a barométer is, van egy sima gyorsulásmérő, illetve egy fény- és távolságérzékelő kombó. NFC és infraport nincs.

[+]

4000 mAh kapacitás manapság nem is hangzik soknak az okostelefonok esetén, de egy ilyen szerény képességű mobilhoz még bőven túltervezettnek mondható, tesztünk alatt nagyon lassan merült a termék, a mindennapi felhasználáshoz könnyedén jósolunk 5-6 órás kijelzőidőket akár 3 napra elosztva, szerény a telefon tudása, valószínűleg ritkán akarja majd nyomkodni a felhasználó, így nincs is mitől lemerüljön, talán ha folyamatosan két SIM-mel használjuk, akkor hamarabb fogyhatnak a százalékok. Nem csak a merülés, de a töltés is lassan történik, teljesen lemerült állapotról 4-5 óra kell egy teljes töltéshez, viszont az akkumulátorkímélő móddal akár 20%-kal indítva a napot is gond nélkül kihúzzuk estig, ha nincs különösebb dolga a mobilnak.

Ha az a kérdés, hogy a belépőszinten értelmezve ad-e egy minimális használhatóságot a Nokia 1.4 az Android Go rendszerrel, akkor a válasz egyértelmű igen: döcögős, vontatott, tehát sok türelmet igényel, de egyébként kiszámítható és megbízható működése, és az egyik legfőbb komponensnek számító kijelző abszolút vállalható IPS technológiával, relatív magas maximális fényerővel és kontrasztaránnyal, mindehhez ráadásul tartozik egy kényelmes üzemidőt nyújtó akkumulátor. Ha ennek tükrében az a kérdés, hogy nevezhetjük-e elegendőnek egy átlagfelhasználó mindennapjaira, akkor már kevésbé nyilvánvaló a helyzet: a kamerarendszer ugyanis tényleg nagyon gyenge, a multimédiás és a beszélgetési hangszóró szintén nagyon karcsú, a GPS még a telefon általános sebességéhez képest is vontatott, iránytű nélkül pedig a pozicionálás idejétől és pontosságától függetlenül nagyon körülményes használni, nem beszélve a nagyon szerény adatkommunikációról, és a tényleg nagyon elavult, 28 nanométeres Snapdragon 215-ről.

Ismét biztosabb a helyzet, ha az a kérdés, hogy megéri-e az árát: kezdetben 45, később 40 ezer forintos áron ez a készülék nagyon masszívan túllő a célon, az Alcatel ugyanezzel a hardverrel szerelt, körülbelül ugyanilyen képességekkel bíró Android Go telefonját 24 ezer forintért meri árulni, de még az LG is jelentősen kedvezőbb nyitóárat talált a K22-nek, amiben legalább a kamera eggyel potensebb. 50 ezer forint körül már jelentősen modernebb mobilokat lehet találni, ilyen például a Snapdragon 460-as OnePlus Nord N100, a Helio G80-as, Full HD kijelzős Redmi 9, a hatalmas akkumulátoros, klasszisokkal jobb kamerát nyújtó Realme 7i, vagy akár házon belülről a Nokia 3.4. Ha igazán jót akarunk, inkább ettől a szegmenstől nézünk magunknak (és bárki másnak) okostelefont, a legolcsóbb mobilokat pedig lehetőség szerint elkerüljük, mert egyszerűen nem annyira olcsók, mint amennyivel kompromisszumosabbak egy alsó-közepesnél. A Nokiánál egyébként jellemző, hogy idővel szép lassan mennek lefelé az árak, de szerintünk az 1.4-nek kevesebb, mint a felére kellene esnie ahhoz, hogy bármilyen élethelyzetben is meggondolandó vétel legyen.

szentkuti11

Specifikáció

Nokia 1.4

	Külső
	Méretek	166,4 x 76,7 x 8,7 milliméter
	Tömeg	178 gramm
	Színvariációk	Charcoal (szürke), Fjord (kék)
	Kijelző képátlója	6,52 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	720 x 1600 pixel (269 ppi)
	Típusa, frekvenciája	IPS LCD, 60 Hz
	Értesítő LED	nincs
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (bekapcsológombban)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Qualcomm Snapdragon 215, 28 nm
	Processzor	4x 1,3 GHz Cortex-A53
	Grafikus chip	Adreno 308
	RAM, tárhely mérete	2 GB, 32 GB
	Memória bővítése	microSD (dedikált helyen)
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25 LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	4.2 (A2DP, LE, SBC, AAC, AptX)
	WiFi	802.11a/b/g/n (kétcsatornás, HotSpot, Direct)
	USB	microUSB 2.0 (MTP)
	Navigáció	A-GPS, GLONASS és Beidou
	NFC	nincs
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 10 Go
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	8 megapixel (főkamera) 2 megapixel (makró) LED villanó
	Előlapi kamera	5 megapixel
	Videófelvétel	1080p (30 fps)
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	4000 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	5 watt
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő