Funkcionalitás

A hardverről semmit nem kommunikál a Nokia (de még a termék tömegét is egy Fagor konyhai mérlegen mértem le, mert arról sincs hivatalos információ), de a rendszer egy Series 30+ nevű platform, ami igen régi alapokra tekint vissza. De ezzel nincs semmi baj, a logikáját tizensok éve ismerjük, meglepetés nincs, még az ostobán rövidített menüpontok is megvannak. Viszont a rendszer kinézetének testreszabhatósága maximum jelzésértékűnek mondható, mindössze a háttérkép változtatható, de a fekete-narancs színséma kőbe van vésve.

[+]

A főképernyőn két operátori kijelzés valahogy elfér az óra felett, plusz a felső sávban van hely értesítési ikonoknak. A menü pontosan 20 ikont tartalmaz, mappázás és efféle hívságok nincsenek, a menüpontok sorrendje is fix. Nekem mindig hiányzik a régi Nokiák egyik legjobb trükkje, hogy a menüben a számgombokkal is lehessen haladni (még a régi 3210-esen menü-2-1 volt az új üzenet írása), viszont a gyorstárcsázás szerencsére megvan. A menü+csillag gombzárás azonban már a múlté, a hívásmegszakító és a bal oldali funkciógomb egymás utáni megnyomása szükséges ehhez.

A névjegyzék 500 bejegyzést tartalmaz, egy név és egy szám menthető. Az üzenetkezelés SMS-re szorítkozik, helló T9, de rég láttalak. A naptár csak havi nézetet tud, egyféle emlékeztető rögzíthető jelzési időponttal. Van alapfunkciós számológép, zseblámpa, ami alapállapotban a felfelé gombbal is kapcsolható és harmatgyenge, akadnak üzemmódok, de ezekhez nincs gyorsgomb, némítani a kettőskereszt hosszas megnyomásával lehet. A zenelejátszó sem egy bonyolult darab, a memóriakártyára tett számokat (mert a telefon belső, 4 MB méretű memóriájába nagyjából semmi sem fér) megtalálja és valamiféle lejátszási listát is össze lehet kalapálni, de ennyiben kimerül a történet. Szól a háttérben, de ha bármit akarunk csinálni a zenével (léptetni, megállítani, hangosítani), akkor vissza kell térjünk a lejátszóhoz és ott tudunk intézkedni. A hangminőség relatív satnya, de nem halk és nem recseg, a headsetre jutó produkció sem a piac legjobbja, de egy “felújított” kettes metrón elmegy. És van rádió, ehhez kell mindenképp egy zsinóros füles, megtalálja magától az állomásokat és ezen kívül egyetlen funkciója van: szól.

A fenti képek abból a kamerának nevezett izéből estek ki, ami a Nokia 110 hátulján található. Mondanám, hogy bátran kattintson rá az olvasó, hogy nagyobban is megtekintse, de nem véletlenül nem nyílnak meg a fotók ennél nagyobb méretben: ez a QVGA (240 x 320 pixel) felbontás a maximum, amit a Nokia 110 tud. Ez szerintem mindennek a legalja, hogy egy nyomorult VGA sem fért bele, ami a Nokia első kamerás telefonjában (7650) 17 évvel ezelőtt (!) megvolt. Teljesen felesleges egy ilyen használhatatlan alkatrészt beépíteni egy telefonba csak azért, hogy lehessen villogni, hogy kamerás a telefon. És komolyan tudják a parasztvakítást még azzal is fokozni, hogy a hivatalos termékoldalon szó szerint az szerepel, hogy “örökítsd meg a körülötted lévő világot”, megspékelve azzal, hogy ha valami olyasmit látunk, ami tetszik, akkor alakítsuk a pillanatot örök emlékké a hátlapi kamerával készült fényképpel vagy videóval. Hogy mivé alakíthatjuk, az pont látszik a fenti tesztfotókon, az nem látszik, hogy kinek volt ahhoz tényleg pofája, hogy ezt így le merje írni egy termékoldalra.

A filléreskedés csimborasszója azonban mégsem a pofátlanul gyenge kamera, hanem a beépített játékkínálat. A Snake megvan, éljen, hogy még mindig lehet ez egy fícsör, az tényleg csodálatos, de hogy ezen kívül van még négy további játék, ami demó verziós (értsd: három alkalommal ki lehet próbálni, aztán meg kell venni), az azért egy nagyon erős humor, csak kár, hogy komolyan is gondolták. Az adatkommunikációs repertoár konkrétan zéró, még Bluetooth sincsen, ami azért elég kemény, legalább egy headsetet hozzá lehetne kötni vezeték nélkül, de nem. A hangminőségre nincs panasz, de mivel itt még masszív 2G-t használunk, ezért nem lesz olyan tiszta, mint az ennél korszerűbb technológiákkal elérhető produkció.

[+]

Jó, összegezzünk, nem leszek kedves. Szóval 10 ezer pénzért itt van ez tényleg alapfunkciós termék, amely azért nem 5 ezer pénz, mert abban a szegmensben már van másik, de a Nokia 110 papíron egy komolyabb fícsörlistát tud felmutatni a kamera, a zenelejátszó és a játékok miatt. Bár ne tenné. De ha ezen még túl is tudnánk tenni magunkat (nem tudjuk), akkor ott van az ergonómiai katasztrófának tekinthető középső navigációs gomb, ami instant idegbajt tud okozni. Semmi olyan érvet nem tudok a Nokia 110 mellett felhozni egy feleennyibe kerül (akár Nokia) telefonnal szemben, ami indokolná a termék megvásárlását. A kamera értelmetlen, a kezelés rettenetes, még csak azt sem tudom mondani, hogy üzemidőben oda-vissza megver bármit, mert csak a szokásos, butamobilokra jellemző 4-5 napos készenlétet tudja hozni. Ha alapfunkciós telefont akarunk csinálni, akkor legyen tényleg az, zéró kamerával és egyéb marhaságokkal (pénzért megvehető Doodle Jump, atyaég), ha meg azt mondjuk, hogy ez azért egy picit több, mint az alapfunkciós motyónk, akkor a hozzáadott extráknak legyen már valami értelme. És tényleg nem volt senki, de senki az egész cégnél, aki három percig kipróbálta volna, hogy a navigációs gomb ennyire tré? Jó, lehet, hogy valaki kipróbálta, csak addigra le volt már fröccsentve belőle 30 ezer darab. Szóval nem, a Nokia 110 akkor sem lenne életképes telefon, ha feleennyiért adnák, nem hogy 10k-ért, aminél rengeteg olcsóbb opció létezik, de könyörgöm, most már az egyébként szintén nem túl acélos 8110 4G is majdnem ennyiért elhozható, az sem egy csoda, de legalább működhet modemként és nem akarja az ember a falhoz vágni örökké. Plusz abban tényleg van humor.

Bog

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!