Trend a lelke mindennek
A legidegesítőbb dolog, ami az MWC-n történt, hogy szinte az összes cég már megint az Apple-t majmolja, ha okostelefonról van szó. Amikor az első képek kijöttek a hivatalosan még nem bejelentett Huawei P20-ról, akkor azt gondoltam, hogy kamu. Aztán egy csomó kínai márka is a kijelzőbe felülről betüremkedő szenzorszigetet álmodott rá a telefonjára, erről meg azt gondoltam, hogy jó, hát nekik amúgy is eddig terjed a fantáziájuk. Erre kijött az ASUS Zenfone 5, kiszivárgott az LG G7, mindkettőn ott éktelenkedik ez a benyúlás, miközben látjuk, hogy meg lehet csinálni a szinte kávamentes mobilt ilyen ostobaság nélkül is. Nyilván így egyszerűbb — hardveresen legalábbis — de aztán hozzá kell lőni a felhasználói felületet, ami az ASUS-nak már sikerült, a kicsiknek viszont nem.
Hirtelen úgy lett, hogy pont a notch hiánya miatt felértékelődött a Galaxy S9 formaterve, az alsó-felső kávákkal továbbra sem spóroló Sony újdonságok is kellemesek a szemnek, ahogyan az új Nokiákon sincs benyúlás. A konkáv kijelző pont onnan vesz el helyet, ahol eddig az értesítéseink ikonjai sorakoztak, ha pedig egy sávval lentebb tesszük őket, akkor nem sok értelme marad az egésznek, mert kihasználatlan a terület. Szóval van baj. Ha már egy termékbemutatón azzal vagánykodik egy cég, hogy 27%-kal kisebb az új telefonon a notch mérete, mint az iPhone X-en, akkor valami elcsúszott, mert nem ezek a fontos dolgok.
A fontos dolgok ugyanis elsősorban használhatósági kérdések, hogy azokban a dolgokban mit nyújt a készülék, ami sokszor lényeges a mindennapok során. Kamerában például a korábbi szinthez képest a Galaxy S9 és a Sony tudott ugrani, előbbi a változtatható rekeszértéket tette bele az idei újdonságba, a japánok pedig már Full HD-ban tudnak 960 fps-sel rögzíteni egy rövid ideig. Az AI is óriási buzzword lett, pedig egy csomó olyan dolgot írnak ennek a számlájára most, amit korábban enélkül is simán meg lehetett oldani, a témafelismerést már évek óta tudják a telefonok, oké, talán most jobb a hatásfok, de hogy az akkumulátor töltésének intenzitását az AI mellett érvelve mutatják be, az sima hókuszpókusz.
Miközben pont az akkumulátorok és az üzemidő kapcsán egy helyben toporgunk, noha egyre többet tudnak a telefonok, egyre erősebbek a chipsetek, egyre jobbak a kijelzők és bár különböző hardveres és szoftveres trükkökkel próbálják csökkenteni a fogyasztást, 3000 és 4000 mAh-s kapacitás között vannak az idei telepek is, ami simán ugyanaz, mint tavaly. Persze senki sem kockáztat, hogy ne szaladjon bele abba a késbe, ami felnyársalta másfél éve a Galaxy Note 7-et, de még csak prototípus szinten sem volt semmi áttörés, ha nem számítom a koreai LiBest nevű céget a hajlítható akkumulátorral, de az nem a telefonokon, hanem a hordható elektronikai cuccokon (óra, szemüveg, karperec) fog segíteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
