Multimédia

A kamerával kezdtem az ismerkedést. 2 megapixeles, fixfókuszos optika ül a fedlapon, nyolcszoros digitális zoom képességgel (ez az, amit soha nem fogunk kihasználni). A kereső álló formátumú, de én direkt fekvőben csináltam a képeket, mert úgy jobban néz ki az alsó sorban elterülő bélyegképeknél. Az exponálás vicces, mert maga a fotó gyorsabban elkészül, mint ahogyan a hang jön. A videózás 176x144 pixelben valósul meg, a belső kamera pedig VGA felbontású önarcképek készítésére és természetesen videohívásokra alkalmas. Vaku nincs, a beállítási lehetőségek pedig elég szerényen. Tesztképek alant.

A K3 zenei képességei olyan szempontból mindenképpen figyelemre méltóak, hogy a fémház jótékony hatással van a muzsika minőségére, a kihangosított telefon meglepően szépen szólal meg, nem torzít, de egy átlagos mobilnál jobban hallatszanak a mélyek. A dolog szoftveres oldala viszont elég puritán, a lejátszó egy dög nagy fülest mutat, az opciók között pedig sok extra nincs, hiányzik például a hangszínszabályozó, de sztereó Bluetooth támogatás akad. Az ID3 tagek alapján a lejátszó tudja csoportosítani a zenéinket az ismert feltételek szerint, más extrát viszont nem tud felmutatni, viszont gond nélkül fut a háttérben.

A rezgés elég vehemens, de sajnos a csörgéssel együtt nem hajlandó működni, ez szerintem szomorú dolog egy ilyen árszintű telefon esetében. A gyári csengőhangokat ne erőltessük, érdemes MP3 fájlokat használni. A telefon belső memóriája 50 megabájtos, ez microSD kártyával növelhető. A lapkát a hátlap alá, de a SIM kártya tetejére kell csúsztatni, ami fura, de helytakarékos megoldás, és nem kell kiszedni hozzá az akkumulátort.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!