Motorola K3 - k. hosszú

Bevezető

A K3 a K1 HSDPA változata. Köszi, teszt vége. No, azért mégsem, mert van még egy-két különbség, illetőleg nem árt ha Polacheck mester K1 cikke után talán más szempontok alapján is megvizsgálhatjuk a közös pontokat. Továbbá fontos megemlíteni, hogy egy olyan K3-ra tettünk szert, amelyben a Vodafone piros menürendszer dominált - de nagyon.

A Motorolát mostanában sok kritika éri abból a jeles alkalomból, hogy a megújulást úgy képzelik el, hogy egy már bevált formát és funkcionalitást pofozgatnak évek óta, így produkálva újabb és újabb modelleket, amelyek egymástól alig-alig térnek el. A K1 ilyen szempontból kicsit kivétel volt, mert a gyártó védjegyévé vált pengeformára ráengedtek egy úthengert (vagy egy nagyon erős háziasszonyt sodrófával), az így kinyújtott telefon széleiből lecsippentettek egy kicsit, és létre is jött egy meglepően furcsa forma.

Aztán elkezdett teret hódítani a HSDPA. Mivel a többi gyártóhóz hasonlóan a Motorola sem akart kimaradni az új technológia használatából, ezért fogták a K1-et, beletoltak egy belső kamerát, ezüstösre festették a készülékházat, felturbózták a hálózati kommunikációt, és wow, máris elkészült a szépséges HSDPA eszköz. Nagy kérdés, hogy milyen ára lesz a telefonnak, mert a K1 nem egy olcsó darab, de még 3G sincs benne, vajon a Motorola szerint mennyivel növeli meg a készülék értékét az új technológia?

Külső

A K1 külsején csak néhány helyen változtattak, ezek a módosítások is elsősorban a színt és az anyaghasználatot érintették. A K3 teljes egészében fém, a fedlapon levő fekete betét sem műanyag, hanem inkább valami üvegszerű. Éppen ezért a K1 lilás-kékes színét itt a hűvös és klasszikus elegancia váltja az ezüst személyében, bár talán így nem annyira divattelefon a K3, de mindenképpen a "feltűnően elegáns" kategóriába sorolandó.

Két látványos változást rejt még a külső. A fedlapon levő kijelző ugyanis megnyúlt, most már 128x160 pixelben szállítja az információt. A másik észrevehető különbségre kinyitva bukkanhatunk rá: a belső képernyő alatt ott ficereg a videohívásokhoz használható optika. Apróság, de a K3 esetében a fedlap zsanérjának jobb külső része szolgál a nyakbaakasztó zsinórjának esetleges elhelyezésére is, bár a 110 grammosra növekedett tömeg már megfontolandó mennyiség madzagon lóbálva.

A külsőt más változás nem érintette, ugyanott vannak a bal oldali hangerőgombok, a multimédiát indító billentyű és a miniUSB csatlakozót fedő ajtócska, jobbról pedig nem tűnt el a kamera gyorsgombja sem. A kinyitott telefon billentyűzete is csak annyiban változott, hogy a böngésző gyorsgombjának helyét a videohívás billentyűje vette át, de a gombsor kialakítása változatlan. Én utálom ezt a lapított, erős nyomkodást kívánó felületet, de biztos vannak olyanok, akik erre buknak. Szépnek szép, de a használhatóságáról már nem vagyok ilyen jó véleménnyel.

Az egyébként sem tömzsi készülék kihajtás után iszonyatosan kecsessé válik, több mint 17 centi hosszúságúra nyúlik. Lemértem a saját fejem, nekem a fülem és a szám sarka között még akkor sincs 12 centinél hosszabb táv, ha erősen fintorgok. Szóval "van valami a szád szélén, Al!" jellegű óriásoknak mindenképpen ajánlott, de főleg női kézben szerintem kissé amorf egy olyan készülék, amellyel le lehet kardozni Zorrót.

Hirdetés

Kijelző, menü

Nagy öröm, hogy ha már kicsit tubózták a K1-et, akkor hozzá mertek nyúlni a kijelzőhöz, így a K3 egy 240x320 pixeles képernyőt kapott. Ehhez 30x43 milliméteres fizikai méret társul, amely egészen kiváló, részletgazdag és éles képet eredményez, megfelelő fényerővel és láthatósággal.

Éppen ezért különösen mellbevágó a Live menü, amely egyszerűen nulla százalékban használja ki a remek képernyő adottságait, minden sivár, piros, fehér, ha pedig a három téma közül a fekete hátterűt választjuk, akkor gusztustalanul ronda az ikonos főmenü rajzainak széle. Nem mondom, hogy a gyári Motorola menü tipikusan az, amitől pofára zuhannak a világ vezető designerei, de ennél simán jobb.

Maga a menürendszer, annak felépítése és kezelhetősége nem okoz meglepetést annak, aki már használt Motorola készüléket. Eleinte annak sem, aki még nem, csak ne akarjon mélyre túrni a menüben, mert olyan jellegzetes sajátosságokba botolhat, amelyeket egyetlen másik telefonnál sem tapasztalhat. Mondok példákat: a gyári beállítások nevő menüpont a legtöbb telefonnál kér egy kódot, és visszarántja a szoftvert alapállapotra. Itt nem, itt ezen belül rengeteg egyéb beállítás bújik meg, többek között az idő és a dátum. De mondok mást: a Motorola talán az egyetlen gyártó, amelynél mind a mai napig nincsen beállítás arra, hogy jöjjön státuszriport az SMS-ekről, ezt csak üzenetenként, külön-külön lehet kapcsolni. Szintén Motorola sajátosság, hogy a nem fogadott hívásokat és olvasatlan üzeneteket 5 percenként csippanással, vagy rezgéssel jelzi, amíg ezeket el nem olvassuk, és ez a funkció - bár ténylegesen van gyakorlati haszna - kikapcsolhatatlan.

Szóval a Motorola, az Motorola. Van, aki pont ezért szereti, általában azonban pont ezért nem szeretjük, pedig vannak olyan pontjai a rendszernek, amelyek igen kellemes használhatóságot biztosítanak, elég csak megemlíteni az iTAP szótárat, amely csak a Motorola modellekben található meg, és köröket ver a többiek által használt T9-re.

Emellett a Motorola menüjének testreszabhatósága is rendelkezik egy-két olyan funkcióval, amit a konkurencia csak okostelefonokban tud elképzelni, például változtatható a főmenü ikonjainak sorrendje. Az összes funckiógomb és a navigációs gyűrű négy iránya is tetszés szerint programozható, lehet a menüben a scrollozó feliratok sebességét is három fokozatban állítani. Ráadásul a Motorola telefonokat tudják az igazán hozzáértők a legjobban hekkelni, a téma iránt mélyebben érdeklődőknek érdemes bekukkantaniuk mondjuk az L7 fórumba.

Alapfunkciók

Az 1000 férőhelyes telefonkönyv semmiben sem változott, többféle listázási lehetőségünk van, sok-sok adat csatolható egy névhez, többek között csengőhang, fénykép és hangazonosító is. Azt is csípem, hogy listázáskor az esetleges másodlagos, harmadlagos elérhetőségeket egy egyszerű jobbra pöccentéssel el tudjuk érni, ez okos megoldás.

Az üzenetkezelés is a szokásos. Az SMS és MMS üzenetek közös mappába jönnek, lehet őket feladó, dátum és üzenettípus alapján rendezni, illetve az egyes üzeneteket le lehet egyenként zárni, és akkor nem törölhetőek. Az iTAP továbbra is zseniális, az e-mail kliensre szintén nincs panasz, kezel csatolmányt is, ha azt a telefon felismeri.

A szervezőfunkcióknál élből nincs stopper, visszaszámláló, vagy világóra, hiányzik a diktafon. Van ébresztőóra több időponttal és van naptár, ami viszont rendben van, hiszen nem csak a havi, hanem a heti nézet is grafikus. Rengeteg féle eseményünk lehet, a szoftver akkor is szól, ha ezek ütköznek. Régi Motorola hagyomány, hogy a naptárejegyzés Java alkalmazást is indíthat automatikusan, ha kérjük.

Van még egy alapfunkciós számológép, aztán ezzel konkrétan a szervezőfunkciók végére is értünk. Szegényes a paletta, de legalább a naptár rendben van. Ha bekúszunk a játékok közé, ott nem meglepő módon kizárólag demo alkalmazások csüccsennek, ha kell a full verzió, akkor azt némi pénzmag fejében le lehet rántani a szolgáltatói WAP-oldalról.

Multimédia

A kamerával kezdtem az ismerkedést. 2 megapixeles, fixfókuszos optika ül a fedlapon, nyolcszoros digitális zoom képességgel (ez az, amit soha nem fogunk kihasználni). A kereső álló formátumú, de én direkt fekvőben csináltam a képeket, mert úgy jobban néz ki az alsó sorban elterülő bélyegképeknél. Az exponálás vicces, mert maga a fotó gyorsabban elkészül, mint ahogyan a hang jön. A videózás 176x144 pixelben valósul meg, a belső kamera pedig VGA felbontású önarcképek készítésére és természetesen videohívásokra alkalmas. Vaku nincs, a beállítási lehetőségek pedig elég szerényen. Tesztképek alant.

A K3 zenei képességei olyan szempontból mindenképpen figyelemre méltóak, hogy a fémház jótékony hatással van a muzsika minőségére, a kihangosított telefon meglepően szépen szólal meg, nem torzít, de egy átlagos mobilnál jobban hallatszanak a mélyek. A dolog szoftveres oldala viszont elég puritán, a lejátszó egy dög nagy fülest mutat, az opciók között pedig sok extra nincs, hiányzik például a hangszínszabályozó, de sztereó Bluetooth támogatás akad. Az ID3 tagek alapján a lejátszó tudja csoportosítani a zenéinket az ismert feltételek szerint, más extrát viszont nem tud felmutatni, viszont gond nélkül fut a háttérben.

A rezgés elég vehemens, de sajnos a csörgéssel együtt nem hajlandó működni, ez szerintem szomorú dolog egy ilyen árszintű telefon esetében. A gyári csengőhangokat ne erőltessük, érdemes MP3 fájlokat használni. A telefon belső memóriája 50 megabájtos, ez microSD kártyával növelhető. A lapkát a hátlap alá, de a SIM kártya tetejére kell csúsztatni, ami fura, de helytakarékos megoldás, és nem kell kiszedni hozzá az akkumulátort.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Infra a Motorola telefonokban már rég nincs, Bluetooth viszont van, 2.0-s verziszámmal. Ha kábeles kapcsolatra vágyunk, akkor szabvány miniUSB megteszi, ilyenkor a memóriakártya tartalma látszik a Windows számára külső meghajtóként. A sebesség itt is 2.0-s.

A K3 létezésének oka viszont a HSDPA adatátvitel, ez 3,6 megabites másodpercenkénti tempóval történhet meg, ha a hálózat is úgy akarja. Most már a Vodafone hálózat is úgy akarta, legalábbis szemre csak azért nem volt villámsebes a böngészés, mert a szoftver erősen dolgozott a képek megjelenítésével, de nem gond neki a flash reklámok megmutatása sem. Szabvány HTML oldalakkal gond nélkül elboldogul, ezeket lehet kicsinyíteni-nagyítani, de sajnos elforgatni már nem. Így inkább csak végszükség esetén van értelme böngészgetni, esetleg felrámolható egy Opera Mini.

A hátlap alatti akkumulátor két nap után megdöglött. Szerintem nem is volt annyira megzúzva a készülék, bár végig legalább UMTS háló volt, de összvissz lehetett rajta másfél órányi beszélgetés. A hangminőséggel nem voltam teljesen megelégedve, de ez csak egy-két beszélgetőpartnernél jelentkezett, a hangerő viszont jelesre vizsgázott és a kihangosítás is igen erőteljes.

Összegzésképp talán annyi, hogy a K1 anno Polacheck kollégától megkapta a "Tetszett" minősítést. Miután a forma már nem hat újdonságként (az ilyen Motorola egyébként is ritka), ezért ettől most eltekintünk, pláne, hogy a K1 árából kiindulva ez a HSDPA verzió nem lesz egy olcsó mulatság. Viszont egyértelműen egyedi és elegáns, tudását tekintve pedig felemás.

Úgy egyébként pedig egy Motorola. A K1 egy csipetnyi HSDPA-val. Köszi, teszt vége.

Bog

Specifikációk

Motorola KRZR K3
	Technológia	GSM 900/1800/1900/HSDPA
	Méret	103x42x16mm
	Súly	110 g
	Kijelző	240 x 320 pixel, 262 ezer szín, TFT
	Telefonkönyv	1000
	SMS/MMS memória	50MB
	Egyéb memória	microSD
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	van - kikapcsolva is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE/3G/HSDPA	4+2/van/van/van
	Push To Talk	nincs
	Infra/Bluetooth	nincs/van - 2.0
	Prediktív	iTAP
	Hangtárcsázás	van
	Hangrögzítő	nincs
	Hangvezérlés	nincs
	Valutakonverter	nincs
	FM rádió	nincs
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	910 mAh Li-Ion
	Készenléti idő	340 óra
	Beszélgetési idő	180 perc
	Fényképezőgép	2 megapixel, 8x digit.zoom, QCIF videó
	POP3 e-mail	van
	WAP böngésző	2.0
	HTML böngésző	van
	Játékok	java
	Csengőhangok	MIDI (64 szólam), MP3
	Operációs rendszer	nincs
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	mini USB csatlakozó