Hirdetés
Külső
A K1 külsején csak néhány helyen változtattak, ezek a módosítások is elsősorban a színt és az anyaghasználatot érintették. A K3 teljes egészében fém, a fedlapon levő fekete betét sem műanyag, hanem inkább valami üvegszerű. Éppen ezért a K1 lilás-kékes színét itt a hűvös és klasszikus elegancia váltja az ezüst személyében, bár talán így nem annyira divattelefon a K3, de mindenképpen a "feltűnően elegáns" kategóriába sorolandó.
Két látványos változást rejt még a külső. A fedlapon levő kijelző ugyanis megnyúlt, most már 128x160 pixelben szállítja az információt. A másik észrevehető különbségre kinyitva bukkanhatunk rá: a belső képernyő alatt ott ficereg a videohívásokhoz használható optika. Apróság, de a K3 esetében a fedlap zsanérjának jobb külső része szolgál a nyakbaakasztó zsinórjának esetleges elhelyezésére is, bár a 110 grammosra növekedett tömeg már megfontolandó mennyiség madzagon lóbálva.
A külsőt más változás nem érintette, ugyanott vannak a bal oldali hangerőgombok, a multimédiát indító billentyű és a miniUSB csatlakozót fedő ajtócska, jobbról pedig nem tűnt el a kamera gyorsgombja sem. A kinyitott telefon billentyűzete is csak annyiban változott, hogy a böngésző gyorsgombjának helyét a videohívás billentyűje vette át, de a gombsor kialakítása változatlan. Én utálom ezt a lapított, erős nyomkodást kívánó felületet, de biztos vannak olyanok, akik erre buknak. Szépnek szép, de a használhatóságáról már nem vagyok ilyen jó véleménnyel.
Az egyébként sem tömzsi készülék kihajtás után iszonyatosan kecsessé válik, több mint 17 centi hosszúságúra nyúlik. Lemértem a saját fejem, nekem a fülem és a szám sarka között még akkor sincs 12 centinél hosszabb táv, ha erősen fintorgok. Szóval "van valami a szád szélén, Al!" jellegű óriásoknak mindenképpen ajánlott, de főleg női kézben szerintem kissé amorf egy olyan készülék, amellyel le lehet kardozni Zorrót.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
