Adatkommunikáció, akkumulátor
Infra a Motorola telefonokban már rég nincs, Bluetooth viszont van, 2.0-s verziszámmal. Ha kábeles kapcsolatra vágyunk, akkor szabvány miniUSB megteszi, ilyenkor a memóriakártya tartalma látszik a Windows számára külső meghajtóként. A sebesség itt is 2.0-s.
A K3 létezésének oka viszont a HSDPA adatátvitel, ez 3,6 megabites másodpercenkénti tempóval történhet meg, ha a hálózat is úgy akarja. Most már a Vodafone hálózat is úgy akarta, legalábbis szemre csak azért nem volt villámsebes a böngészés, mert a szoftver erősen dolgozott a képek megjelenítésével, de nem gond neki a flash reklámok megmutatása sem. Szabvány HTML oldalakkal gond nélkül elboldogul, ezeket lehet kicsinyíteni-nagyítani, de sajnos elforgatni már nem. Így inkább csak végszükség esetén van értelme böngészgetni, esetleg felrámolható egy Opera Mini.
A hátlap alatti akkumulátor két nap után megdöglött. Szerintem nem is volt annyira megzúzva a készülék, bár végig legalább UMTS háló volt, de összvissz lehetett rajta másfél órányi beszélgetés. A hangminőséggel nem voltam teljesen megelégedve, de ez csak egy-két beszélgetőpartnernél jelentkezett, a hangerő viszont jelesre vizsgázott és a kihangosítás is igen erőteljes.
Összegzésképp talán annyi, hogy a K1 anno Polacheck kollégától megkapta a "Tetszett" minősítést. Miután a forma már nem hat újdonságként (az ilyen Motorola egyébként is ritka), ezért ettől most eltekintünk, pláne, hogy a K1 árából kiindulva ez a HSDPA verzió nem lesz egy olcsó mulatság. Viszont egyértelműen egyedi és elegáns, tudását tekintve pedig felemás.
Úgy egyébként pedig egy Motorola. A K1 egy csipetnyi HSDPA-val. Köszi, teszt vége.
Bog
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
