Hirdetés

Mini Cooper SE menetpróba

Villanygokart, amiben úgy is vigyorogsz, hogy nincs hangja. A Mini elektromos kiadása is egy élmény, még ha a praktikumát és az árát nehéz is a Dacia-Suzuki tengely mentén értelmezni.

Hirdetés

Külső

Amikor az első generációs Mini kijött (nem a Sir Alec Issigonis féle ős, hanem a BMW-s reinkarnáció), már lehetett tudni, hogy elsősorban a formaterv fogja eladni. Annyira jó érzékkel nyúltak hozzá az eredeti formatervi sajátosságokhoz, annyira jó arányokat kapott, hogy még az sem tudta utálni igazán, aki azt gondolta, hogy a Mini egy felesleges, kivagyi, túlárazott dodzsem. De a mérnökök nem csak a formatervben élték ki magukat, a vezetési élmény is kiemelkedően jól sikerült, szóval a Minit használat közben még jobban meg lehetett szeretni.


[+]

Bár az elmúlt, több mint két évtizedben volt egy-két fura vadhajtás, de a Countryman, a Clubman és a Cabrio is jól sikerült termék lett, a kötelező modellváltások során pedig az autó alapvető karakterét igyekeztek annak ellenére is megtartani, hogy azért hízott a Mini rendesen. Az elektromos változat 1440 kilogrammos tömege pláne rekorder a háromajtós Mini modellek között, az akkumulátor legalább 300 kilogrammot teszt hozzá a képlethez, mert bár nincs ekkora eltérés a Cooper S és az SE között, de a benzines változatban van pár olyan alkatrész, ami a villanyosban nincs. A bruttó 32,6 kWh-s telep azonban nem számít nagynak a jelenlegi elektromos kocsik között, a frissített e-Up! például 36,8 kWh-s akkumulátorral rendelkezik, pedig az tényleg a jelenlegi villanyautós belépő (ha a már kissé koros Smartot nem számítom ide).


[+]

A mi verdánk a legmagasabb felszereltségi szinttel büszkélkedhetett (ami további 2 milliós pluszköltség), tolatókamerával, Harman-Kardon hangcuccal, spéci felnikkel, 8,8 hüvelykes fedélzeti kijelzővel, adaptív LED fényszórókkal, de még HUD is volt benne, ami amúgy relatív felesleges, a kormány mögé tett kijelző is könnyedén leolvasható. De már az alapszintű elektromos Mini is jól felismerhető kívülről a sárga tükrökről és az itt-ott elhelyezett sárgás betétekről. Meg arról a jókora, kör alakú emblémáról, ami szintén sárga és az elektromosságot szimbolizálja. Innen nézve a motorháztetőn levő beömlőnyílásnak pusztán dekorációs jelentősége van.

Alighogy lemosattuk, máris elintézte ez a pernahajder a tetőt
Alighogy lemosattuk, máris elintézte ez a pernahajder a tetőt [+]

Az ős Minihez képest ez a mostani széria egy tank, de a 3,8 méteres hossz a mai autók mezőnyében még mindig nem számít soknak. A helykihasználás nem a Mini fegyvere, elöl még remekül elüldögél két ember (főleg azért, mert a Mini relatív széles), de hátulra már csak láb nélküli, vagy gyermek mérető humanoidok berakása nem számít különös kegyetlenséggel elkövetett kínzásnak. A csomagtartó 211 literes kapacitása pedig két hátizsáknál többre nem lesz elég. Az ülések ledöntésével nyerhető 711 liter azért már nem hangzik rosszul, hátra amúgy sem fognak sokan beülni.


[+]

Ezzel a furcsa, kétszínű, Power Spoke fantázianevű felnivel, valamint a sárga tükrökkel elég egyértelmű, hogy egy elektromos Miniben ülünk (ha nem lenne az, akkor a 20 km/h alatti sebességnél nyünnyögő AVAS hanggenerátor mindenkinek a tudtára adja), a gyártónál tehát úgy gondolták, hogy a villanyhajtást kívülről is láttatni kell a többi közlekedővel, de a Mini alapvetően egy olyan tárgy, ami a külsejével is hatással kíván lenni, szóval annyira nem meglepő, hogy az autónk egyben egy hirdetőoszlop is. Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a vezetőoldali ajtó kilincse alól egy Mini emblémát világít a földre a kocsi, szóval összességében ordít a gépről, hogy drága vagyok, elektromos vagyok, de cuki is vagyok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • BMW

Előzmények

  • BMW i3 menetpróba

    Annak idején egy különc autó volt, drágán. Mostanra viszont beérett, átesett egy frissítésen és a többiekhez képest még csak nem is drága.

Hirdetés