Multimédia, adatkommunikáció

Ennyi extra után nem is meglepő, hogy kamerából sem átlagosat kapunk. 13 megapixeles felbontású szenzor, autofókusz, LED villanó, jól hangzik. Szoftveres oldalról is ki vagyunk szolgálva, elég sok beállítást babrálhatunk. A számunka legfontosabb négyet ki tudjuk tenni a keresőhöz parancsikonnak. Az opciók között állítható a vaku, zoom, fényerő, fókusz, felbontás, látvány mód, ISO, fehéregyensúly, színeffektek, időzítő, geotag és kamerahang (ez csak a néma móddal kapcsolható ki). Van még ezen felül HDR, panoráma és sorozatkép, meg pillanatrögzítő, ami azt tudja, hogy az exponáló megérintése előtti néhány másodpercben is fotóz, így ha későn nyomjuk meg a gombot, akkor sem maradunk le a kívánt pillanatról. A végső extra pedig a hangvezérlés, bizonyos előre definiált szavakkal tudunk exponálni. Mivel fizikai kamerabillentyű nincs (végre egy negatívum), így ez is sokat segíthet, de egyébként a hangerőszabályzó szintén használható erre.

Eddig minden szép és jó a kamera terén, a puding próbája viszont az evés, szóval nézzük, milyen eredményt kapunk. Azt kell mondjam, nem is rosszat. Noha a 13 megapixelt egyébként már túlzásnak gondolom, ráadásul nincs szó különleges szenzorról vagy más spéci hardveres megoldásról, az elkészült képek egész barátságosak. A dinamikatartomány lehetne több (a HDR-rel ezen lehet segíteni), illetve a zajszűrés kissé túl erős, emiatt a részletek többé-kevésbé elmosódnak (főleg a képek szélén). Viszont hasonlítsuk össze mondjuk a hasonló felbontású Sony mobilokkal, bizony az LG jobb teljesítményt nyújt. Videó terén viszont nem nagyon van miért kötözködni. Az 1080p felbontású mozgókép kép és hang tekintetében is igen jók, a felvétel közben folyamatos az autofókusz, és fotózni is tudunk. Mindezeket az ITT letölthető tesztvideón tudjuk megcsodálni.

Lépjünk tovább a zenei részre, ahol ugyancsak kellemes kiszolgálásban van részünk. A lejátszó teljesen új felületet kapott, természetesen előadók, albumok vagy épp mappák szerint is tudunk válogatni. Látjuk az albumborítókat, van ismétlés, véletlen lejátszás, a vezérlés a státuszmenüből is megoldott (és itt is lehet tekerni!). Hangzásban egyrészt Dolby Mobile, másrészt előre definiált vagy saját magunk által beállított hangzásképek segítenek. Csalódnom kellett viszont a gyári fülesben. A QuadBeat fantázianévvel és lapos kábellel ellátott, egyébként külsőre dögös, agybadugós eszköz nem hozza azt a teljesítményt, amit elvárnánk tőle. Nincs komolyabb mély és magas, teljesen átlagos az egész. Miután a saját Sony-mat csatlakoztattam, máris megváltozott a helyzet, tehát a telefonnal semmi gond. Kapunk rádiót is, RDS-sel, gyors és pontos állomáskeresővel.

Adatátvitel terén se ismer tréfát az Optimus G, gyakorlatilag minden ma elérhető megoldást belepréseltek. Négysávos GSM, kétsávos 3G (ez lehet, hogy az európaiban négysávos lesz) és egy ötsávos LTE került bele. Így aztán a GPRS-től kezdve a 42 Mbit-es HSPA+-on át a 100 Mbit-es 4G-ig van minden. Bluetooth-ból is a legfrissebb, 4.0-s verziót kapjuk, a microUSB pedig MHL-kimenetként is működik. Szintén nem spóroltak a WiFi-vel, az a/b/g/n szabvány mellett hotspot, DLNA, dual channel és Miracast opciókkal is felvértezték. Böngészőből rögtön kettő van, én a Chrome-ot használtam, ami villámgyors, jól kezelhető, kétujjas nagyítást meg se érzi. Sajnos a megbonthatatlan készülékház egyúttal kilőtte a bővíthetőséget. Igaz, azért el lehet férni, hiszen a 32 GB-ból 25-tel mi gazdálkodhatunk, ami a felhasználók elég nagy részének elég lesz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!